...helyett nem diétázóknak való vacsora. Hanem fánk. Habos, vagy családi nevén "rázós fánk" - ti. a lábast folyamatosan rázni kell, miközben sül, bár álláspontom szerint a fakanállal/szűrőkanállal való folyamatos birizgálgatás is ugyanezt a hatást fejti ki és közben legalább nem csikorog.
Ami a cím-ihlető filmet illeti, hááááááát....egyszer láttuk, többször nem kívánom:))
Tévedés ne essék. Olyannyira ellene vagyok az olajban sütésnek, hogy - azon ritka alkalmakkor, ha készül, de még akkor is leginkább zabból - a fasírozott is tepsiben sül nálunk, a hasonlóan szökőévente egyszer készülő rántott hús (ami valójában csak teljes kiőrlésű lisztbe és/vagy mandulába van forgatva, fűszerekkel) szintén. De fánkot sajnos nem tudok máshogy sütni - ennek megfelelően nem is sütöttem vagy egy éve, de legalábbis itt Romániában még biztosan nem. Ja, ha valakinek van alternatív elkészítési ötlete, szóljon pls.
És most fánkot kívántam. Itt Buciban ez általában könnyen kúrálható, 1.50-ért akkora fánkot (gogoasa simpla) kapok a Magherun, hogy egy hónapig megint nem igénylem. Az egyetlen hátránya, hogy ott nincs hozzá lekvár - és annyi önuralmam pedig eddig nem volt, hogy hazajöjjek vele. (Persze meg tudom ideológizálni, hogy kihűl meg minden, de azért, mélyen magamba nézve be kell valljam, hogy csak "szimplán" türelmetlen vagyok:))) Márpedig a fánk igazán lekvárral jó.
Kapcsolatunk a lekvárral meglehetősen ambivalens. Elvagyunk, nem mondom. Sőt, vannak olyan ételek - ld. fánk, a reggeli zabkorpás muffin vagy a zserbó - amelyeket el sem tudok képzelni nélküle; de pl. erősen kétlem, hogy ölre mennék bárkivel is egy lekváros buktáért vagy kenyérért. Olyan sem sűrűn fordul elő, hogy megállok a kamrapolc/hűtő előtt és nyalogatok egy kis lekvárt - míg mondjuk ugyanezt a mustáros üveg vonatkozásában már nem állíthatom, főleg ha dijoni, vagy a kedvenc holland magos mustárom rejtőzik benne....
De így vasárnap délután erősen kétkedtem benne, hogy nyitva lenne a kedvenc fánkosom, ráadásul olyan borult volt az ég, hogy semmi pénzért el nem indultam volna. Sőt, az általános lustaságom olyan méreteket öltött, hogy dagasztani/keleszteni/nyújtani és szaggatni sem volt kedvem, nemhogy azon stresszelni, hogy szép szalagos legyen a mű:)) Ilyenkor jön jól a habos fánk, ami - írd és mondd - 5 perc alatt összeállítható, nem kell kelesztgetni és egy kanál segítségével egyenesen a forró olajba szaggatható. Az első tojás feltörésétől sz. 30 perc alatt asztalon van.
(Hozzávalók: 2 tojás, 20 dkg liszt, 1kk cukor, 2 ek tejföl és 2 dl tej - igen, se élesztő, se sütőpor, elronthatatlan - a tojásfehérjéket habbá verjük, a többit pedig összekeverjük, beleforgatjuk a habot és kész. Forró olajba pozícionáljuk egy kanál segítségével és szép aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórjuk. OK, nem teljesen olyan ízű, mint a "normális" fánk - de élesztő nélkül ne is várjunk csodát:))) Féltávon elment, majd visszajött a villany, úgyhogy a sütést már barlangászlámpával a homlokomon fejeztem be, elővigyázatosságból.:)) Ketten kb. 5 perc alatt elfogyasztottuk az egészet, nem állítom, hogy nem ettem egy picit többet, mint kellett volna:)))
Ami a cím-ihlető filmet illeti, hááááááát....egyszer láttuk, többször nem kívánom:))
Tévedés ne essék. Olyannyira ellene vagyok az olajban sütésnek, hogy - azon ritka alkalmakkor, ha készül, de még akkor is leginkább zabból - a fasírozott is tepsiben sül nálunk, a hasonlóan szökőévente egyszer készülő rántott hús (ami valójában csak teljes kiőrlésű lisztbe és/vagy mandulába van forgatva, fűszerekkel) szintén. De fánkot sajnos nem tudok máshogy sütni - ennek megfelelően nem is sütöttem vagy egy éve, de legalábbis itt Romániában még biztosan nem. Ja, ha valakinek van alternatív elkészítési ötlete, szóljon pls.
És most fánkot kívántam. Itt Buciban ez általában könnyen kúrálható, 1.50-ért akkora fánkot (gogoasa simpla) kapok a Magherun, hogy egy hónapig megint nem igénylem. Az egyetlen hátránya, hogy ott nincs hozzá lekvár - és annyi önuralmam pedig eddig nem volt, hogy hazajöjjek vele. (Persze meg tudom ideológizálni, hogy kihűl meg minden, de azért, mélyen magamba nézve be kell valljam, hogy csak "szimplán" türelmetlen vagyok:))) Márpedig a fánk igazán lekvárral jó.
Kapcsolatunk a lekvárral meglehetősen ambivalens. Elvagyunk, nem mondom. Sőt, vannak olyan ételek - ld. fánk, a reggeli zabkorpás muffin vagy a zserbó - amelyeket el sem tudok képzelni nélküle; de pl. erősen kétlem, hogy ölre mennék bárkivel is egy lekváros buktáért vagy kenyérért. Olyan sem sűrűn fordul elő, hogy megállok a kamrapolc/hűtő előtt és nyalogatok egy kis lekvárt - míg mondjuk ugyanezt a mustáros üveg vonatkozásában már nem állíthatom, főleg ha dijoni, vagy a kedvenc holland magos mustárom rejtőzik benne....
De így vasárnap délután erősen kétkedtem benne, hogy nyitva lenne a kedvenc fánkosom, ráadásul olyan borult volt az ég, hogy semmi pénzért el nem indultam volna. Sőt, az általános lustaságom olyan méreteket öltött, hogy dagasztani/keleszteni/nyújtani és szaggatni sem volt kedvem, nemhogy azon stresszelni, hogy szép szalagos legyen a mű:)) Ilyenkor jön jól a habos fánk, ami - írd és mondd - 5 perc alatt összeállítható, nem kell kelesztgetni és egy kanál segítségével egyenesen a forró olajba szaggatható. Az első tojás feltörésétől sz. 30 perc alatt asztalon van.
(Hozzávalók: 2 tojás, 20 dkg liszt, 1kk cukor, 2 ek tejföl és 2 dl tej - igen, se élesztő, se sütőpor, elronthatatlan - a tojásfehérjéket habbá verjük, a többit pedig összekeverjük, beleforgatjuk a habot és kész. Forró olajba pozícionáljuk egy kanál segítségével és szép aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórjuk. OK, nem teljesen olyan ízű, mint a "normális" fánk - de élesztő nélkül ne is várjunk csodát:))) Féltávon elment, majd visszajött a villany, úgyhogy a sütést már barlangászlámpával a homlokomon fejeztem be, elővigyázatosságból.:)) Ketten kb. 5 perc alatt elfogyasztottuk az egészet, nem állítom, hogy nem ettem egy picit többet, mint kellett volna:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése