48 órán belül másodszor...

...mozdult meg a föld. (Persze napi szinten több tucat 2-es 3-as erősségűt jelez a Földtani Intézet, de ezeket ugye nem érezni, csak a műszerek látják.) EZ viszont "nagy" volt megint, 4,4-es. Megint rövid, még ki sem nyitottam a számat szólni, hogy "földrengés!", már vége is volt. Na nem mintha nagyon szólni kellett volna Ádámnak, a gipszkarton álmennyezet nyikorgásából ő is rájött:)

Botival mindenesetre elkezdtük gyakorolni, hogy ha azt kiabálom "földrengés", akkor odafut a nappali ajtajához, hogy ki tudjunk menni az erkélyre, az a legbiztonságosabb....Nem hiszem, hogy komolyan érti, miről is van szó, csak egy "jópofa, új játék".

Földrengés, már megint

4,3 -as, Vrancea-ban (ahogy eddig mindig), 22.33-kor (még jó, hogy még "lazítottunk" a hosszú nap után, beszámoló majd reggel:))). Takarók, zseblámpák és készenléti csomag betárazva az esetleges folytatásra......

Most Ádám érezte meg...

és ugrott (rajtam keresztül) ki az ágyból, vízszintesből, afrikai gátfutókat megszégyenítő stílusban, azt kiabálva, hogy "FÖLDRENGÉS".

Mivel Bübbüs 04.00 óta tízpercenként felsírt (jön a jobb alsó 1-es, két hét alatt ez a harmadik), én meglehetősen kómás állapotban próbáltam képbe hozni magamat, így mire észhez tértem, addigra (szerencsére) már nem tudtam eldönteni, hogy Ádám előző mutatványától reng-e az ágy vagy valóban a föld mozog. Azért felkeltem, akkor volt egy ici-pici utórengés, akkor megint elkezdtünk vágtázni Botond szobája felé, de tényleg annyira rövid volt, hogy végül fel sem vettük a Pockot.

Május óta meglehetősen "ellazultunk" (helyesbítek, rém igénytelen, hogy össze-vissza vannak a székek), így gyorsan elszaladtam az étkezőbe, széthúzgálni a székeket az asztal körül, hogy be tudjunk mászni, ha jön az IGAZI, de egyelőre megint nem jött, szerencsére. Most már igazán kibírhatná ezt a két évet:)

A tények: 05.40-kor, Vrancea megyében (mint az eddigi összes), 4,7-4,8-as (a románok 4,7-et mértek az EU-Mediterráneum földrengés centrum egy kicsit erősebbet), baromi mélyről, és alig volt egy másodperces.

Murphy, hogy épp tegnap este beszéltük meg Ádámmal, hogy majd ki kell dolgozni a forgatókönyvet arra az esetre is, ha már Nr. 2 sem lesz pocaklakó: ki melyik gyerekért szalad, stb.

Jó éjszaka, szörnyű hajnal

Mazs-Mazs szombat este 20.30-kor óramű pontossággal elment aludni. (15.40 óta ébren volt, nem tartott sokáig elaltatni:))) És mostanában (az utolsó négy éjszakáról beszélünk) már egyáltalán nem igényli a társaságot éjszaka, nem is kellett odamenni hozzá 04.55-ig:)) Juhhé.

Akkor elkezdett ébredezni (de csak 07.00 körül kel, általában), felküzdötte magát az ágy fejébe és lebirkózta a rácsvédőt (mindezt álmában), szóval vissza kellett terelni a helyes pozícióba, ezt még eljátszottuk kétszer 05.30-ig.

A harmadik kör után éppen másztam vissza az ágyba, amikor....

fél másodpercre megmozdult a föld.

Először el is bizonytalanodtam, jól éreztem-e? (Naponta-két naponta érzek egy-egy icike-picike rázkódást, kisebbeket mint amikor elmegy egy teherautó a Sos. Kiseleffen, már tiszta paranoiásnak érzem magam:((, még akkor is, ha a nem-tudom-melyik-hivatal, amelyik a földrengéseket figyeli, a múltkor bejelentette, hogy szinte naponta vannak 1-es, 2-es erősségű rengések, de már nem is jelentik őket, mert alig lehet érezni)

Aztán jött a második, ami jóval nagyobb volt és tovább is tartott, itt már nem volt kétség.

Amint megéreztem, egyik kezemmel meglöktem Ádámot, hogy ébresztő (először értetlenül kérdezgette, Mi van? Mi van? aztán megérezte ő is és felpattant), a másikkal magamat löktem el az ágytól és bármely kenyai rövidtávfutót megszégyenítő tempóban elrohantam Botondért. Ádám meg rohant félrerugdosni/tologatni az esetleges útakadályokat az étkezőasztalig, ami alatt ki van alakítva a földrengésbiztos-helyünk és a vészhelyzeti dobozunk (tanulság 1.: a székeket nem toljuk be az asztalhoz, bármennyire rendetlen hatást is kelt, de egyszerűbb úgy bemászni)

Persze az egész nem tartott tovább három másodpercnél, mire felvettem Mazsolát és kiértünk a szobájából, már vége is volt. De azért elszaladtunk az étkezőbe, hátha jön a harmadik.

Kispocok nem reklamált, hogy felkaptam és rohangásztunk vele, biztos azt hitte, hogy valami vicces új játékot játszunk. Azt sokkal inkább sérelmezte, amikor egy 10-15 perc múlva úgy döntöttünk, hogy visszatesszük aludni:)) Először a mi hálószobánkban akartuk lerakni, de csak a saját szobájában hajlandó aludni (vagy babakocsiban, vagy autóban, vagy vállon:)), így visszakerült a kiságyába. Még itt is vagy 15 percbe került újra elaltatni, pedig bebugyoláltam, leszorítva az össze-vissza csapkodó kicsi mancsait..

Mi persze már nem tudtunk visszaaludni. Inkább lestük a híreket..

Vrancea-ban pattant ki (mint az 1977-es NAGY földrengés) és 5,5-ös erősségű volt. A hosszúságát túlbecsültem, csak 2,34 másodperc volt. Nagy pánik persze sehol sem tört ki a városban:)), a házban még egy lakásban ébredtek fel, de lehet, hogy ott is csak a kutya ébresztette őket, a környéken sem láttunk túl sok lámpát felkapcsolódni...

(U.I. A bejegyzés idejével nem kell foglalkozni, május 1-én hajnalról beszélünk, csak rossz a rendszeridő a bloggeren és nem tudom átállítani)