6, 5...

Igen. A 35. hét. Helyesebben 34 hét és 3 nap. Itt tartunk most. Vasárnap délután röppenek haza, de akkor már a 36-ban fogunk járni:))) Már nagyjából összecsomagoltam, repjegy, orvosi igazolás és útlevél betárazva - és az apukajelöltnek is készül egy vészhelyzeti pakk, amit csak fel kell kapnia, ha idő előtt kellene szaladnia a reptérre:)))

Az utolsó bejegyzés óta sok változás történt az életünkben, pl.

a nappali (ide még kell egy szép kép a kandalló, meg egy a kanapé fölé, de a KIKA és az IKEA kínálatában nem találtunk nekünk tetszőt, még jó, hogy azért ráér...)

és a gyerekszoba is átesett egy kisebb optikai tuningon, így már mindkettő egészen olyan látványt nyújt, amilyennek elképzeltük...



Már csak a gyerek hiányzik belőle (meg az ágynemű és a hintaágy, de azokat, bár már megvannak, nem akarjuk kitenni, hogy két hónapig porosodjanak feleslegesen mire megérkezik a szoba ura:))), de vele megbeszéltük, hogy november 10-e után mutatja csak meg a noziját.

Befejeződött a szülésfelkészítő tanfolyamunk, most már nem csak azt tudjuk, hogy hogyan kell szülni (elméletben már nagyon megy:) - meg kaptam egy lufit, a légzéstechnikát gyakorolni, de csak otthon szabad elkezdenem, nehogy idő előtti összehúzódásokat váltsak ki velük:)), hanem azt is, hogy hogyan kell megszoptatni a kisbabót és ebben milyen fontos szerepe van az apukának, aki bizony sokat segíthet a helyes mellretételben:))) Meg még sok más hasznos ötletet altatásról, pelenkázásról... Amit persze az ember minden más forrásból is próbál megtanulni, pl. a Youtube-on, ahol a szoptatás/mellretétel/szopóreflex keresésre akadtam erre az édes videóra...



Megjött, majd elmúlt a tél, bár Brassóban be kellett zárni néhány iskolát és a transzfogarasi úton is voltak fennakadások. Itt Bucurestiben szerencsére nem havazott, csak esett rendületlenül és volt vagy 9 fok. Be is kapcsoltattuk a fűtést:))) Edward sem értékelte a hideget - pénteken (természetesen pont, amikor sietni kellett volna) alig akart elindulni, a műszerfalon egyszerre jelezve az olaj, akku és motorhibát és sajátos hangokat kiadva. Beletelt vagy negyed órába mire sikerült életet lehelni bele. Tudtuk, hogy az akku a gyenge pontja - aggódunk is, hogy mi lesz, ha három-négy hétig használatlanul áll....

Ha tél, akkor természetesen sütőtök (és forralt bor a kandalló előtt, de az most nem játszik, ugyebár, legalábbis ami a forralt bort illeti, a kandalló nagyon jól szuperál:))) - sütőtökös-narancsos saláta (tegnapelőtt), vagy sütőtök csak úgy magában vajpuhára sütve, vagy tökös-mákos rétesnek (a múlt héten, mivel végre találtunk rétestésztát:)))). Holnap reggel is sütőtökös pite lesz, vörösáfonyával, mandulával és joghurttal, nyamm:)) Az eredeti recepthez képest 25%-al kevesebb vajjal, felesben teljes kiőrlésű liszttel és mivel pekándiót itt nem kapni, mandulával...


Így a végére tiszta édességfüggő lettem, holott az első időszakban csak sültkolbászokról álmodoztam:)) A gyors (de ugyanakkor legalább nagyjából egészséges) kielégülés jegyében már sütöttünk a tepsiben összekeverendő csokitortát (minden háziasszony álma, alig van mosogatnivaló, de legközelebb kicsit több cukor kell majd bele, meg fel lehet turbózni aszalt gyümölcsökkel) a kedvenc pékségem ajánlatából, palacsintát, rétest és sorolhatnám...