Mindenekelőtt kell hozzá egy izmos férfiember, aki képes jó magas lépcsőkön tömegben fel s le cipelni a babakocsit (mivel a mozgólépcsőt meghagytuk a hanyatló nyugat ópiumának), bzw. átemeli a kocsit a hóakadályokon/járdaszegélyeken, stb. ...
Ezen felül nem árt, ha a járgány minél könnyebb, viszont minél nagyobb kerekei vannak (abból is legalább nyolc, de legjobb, ha rögtön lánctalpas vagy légpárnás:), ugyanis a hólapátolás csak a Kárpátoktól Nyugatra gyakorolt sportág...és ami egykor hó volt, az néhány nap alatt három centi vastag jéggé alakult önnön súlyánál (igen, így képződnek a gleccserek is a firngyűjtő medencékben, természetföldrajz szigorlat rulez:))) és a rajta áthaladó gyalogosoknál fogva - egyszóval kell még korcsolya és/vagy túrabakancs/hótaposó...(Zárójelben jegyzem meg, hogy a parkban olyan szép tükörjég borítja a sétányt, hogy "tizenegy pad" korcsolyaversenyt lehetne rendezni, a holland elfstedentocht mintájára:))
Alternatív megoldásként szóba jöhet a hordozókendő és hozzá a téli takaró (már van:))), de azért a jégen meglehetősen óvatosan közlekedtem annak tudatában, hogy a hasamon van Botond, amikor lementünk megvenni az oltóanyagot holnapra (nagyon vicces, minden sarki patikában megkapom az Infanrix-ot, mivel államilag itt nem azzal oltanak, viszont nagy rá a kereslet, mivel állítólag - legalábbis a doktornéni azt mondta - sokkal megbízhatóbb mint a másik, igaz 260 RON, ami egy kezdő pedagógus fizetésének a harmada:((). Szóval ilyenkor érti meg az ember, hogy miért telnek fel a parkok kismamákkal, ha végre ki tudnak jutni szerencsétlenek a lakásból a gyerekkel egy melegebb napon:((
Ezen tapasztalatokat azért sikerült a mai nap folyamán leszűrnünk, mert szemészeti kontrollra kellett vinnünk PiciPockot (időnként meg kell nézetni, mivel koraszülött) - odamenni egy óra volt (sétáltunk), visszafelé harminc perc (metróztunk, ezzel bevonultunk a bukaresti metró történetébe, mint az első babakocsis pár aki erre vállalkozott és min. négy embernek adtunk munkát, akik nyitották-csukták nekünk a kapukat...) a doktorbácsinál 15 perc - pupillatágítással együtt..Autózni nem akartunk, mert arrafelé rettentő nehéz parkolni, most, hogy hó alatt van a parkolóhelyek fele, szinte lehetetlen (Ádám best of heti sztorija, hogy reggel az egyik fizetős parkolóban a parkolni szándékozók ásták ki maguknak a parkolóhelyet, utána természetesen még le is perkálták az óradíjat:)))
Nem bántjuk a fehérvári kórházat és Lampert doktornénit, de kicsit más stílusban zajlott (és most nem csak arra gondolok, hogy nem félóránként, négyszer csepegtettek a szemébe, hanem csak egyszer, utána 5 percet vártunk és mivel "bebelus prematur", azaz korababa, soron kívül vizsgált bennünket a doktorbácsi) - nem kellett becsomagolni, lefogni, nem volt üvöltés - doktorbácsi egy kis piros fénnyel belevilágított a szemébe, azzal felkeltette a figyelmét, utána cüccögöt, cuppogot, csipogott, huhogott neki, amin Bo 1) remekül szórakozott és 2) annyira odafigyelt, hogy sírni is elfelejtett a vizsgálat közben...Nem tartott így sem tovább mint a lekötözős verzióban. Ráadásul bent lehettünk vele végig, ami gondolom szintén nem utolsó szempont egy kisbabának. És mindezért összesen 3500 pénzt perkáltunk le, amit otthon is bármikor kifizetnék, ha kell. Egyébként minden tuti, nem is kell mennünk egy éves koráig.
A doktorbácsinál láttunk egy három év körüli Down-kóros kislányt - hát Botondnak már most szofisztikáltabb a kommunikációs eszközrendszere, bizony megint eszünkbe jutott, hogy csak beteg ne legyen az ember gyereke, se ideiglenesen, se tartósan...Holnap megyünk doktornénihez a három hónapos védőoltásunkért, reméljük ott is pikk-pakk megy minden.
Ja és persze jót röhögtünk, ugyanis általános tapasztalatunk itt, hogy ha valaki megtudja, hogy magyarok vagyunk, rögtön eszébe jut, hogy az ükanyja egyik nővérének a barátnője magyar volt - no és kiderült, hogy doktorbácsinak is magyar (sz. Fehér) volt a nagymamája, akinek a családja mezőgazdasági gépeket jött árulni Romániába a '10-es években. D-le Dutanak (előző lakásunk tulajdonosa) a leendő veje magyar, de még szaunában is ültünk már úgy a csajokkal, hogy a mellettünk levő pasi elkezdte mondani, hogy neki kije-mije magyar:)))
Ezen felül nem árt, ha a járgány minél könnyebb, viszont minél nagyobb kerekei vannak (abból is legalább nyolc, de legjobb, ha rögtön lánctalpas vagy légpárnás:), ugyanis a hólapátolás csak a Kárpátoktól Nyugatra gyakorolt sportág...és ami egykor hó volt, az néhány nap alatt három centi vastag jéggé alakult önnön súlyánál (igen, így képződnek a gleccserek is a firngyűjtő medencékben, természetföldrajz szigorlat rulez:))) és a rajta áthaladó gyalogosoknál fogva - egyszóval kell még korcsolya és/vagy túrabakancs/hótaposó...(Zárójelben jegyzem meg, hogy a parkban olyan szép tükörjég borítja a sétányt, hogy "tizenegy pad" korcsolyaversenyt lehetne rendezni, a holland elfstedentocht mintájára:))
Alternatív megoldásként szóba jöhet a hordozókendő és hozzá a téli takaró (már van:))), de azért a jégen meglehetősen óvatosan közlekedtem annak tudatában, hogy a hasamon van Botond, amikor lementünk megvenni az oltóanyagot holnapra (nagyon vicces, minden sarki patikában megkapom az Infanrix-ot, mivel államilag itt nem azzal oltanak, viszont nagy rá a kereslet, mivel állítólag - legalábbis a doktornéni azt mondta - sokkal megbízhatóbb mint a másik, igaz 260 RON, ami egy kezdő pedagógus fizetésének a harmada:((). Szóval ilyenkor érti meg az ember, hogy miért telnek fel a parkok kismamákkal, ha végre ki tudnak jutni szerencsétlenek a lakásból a gyerekkel egy melegebb napon:((
Ezen tapasztalatokat azért sikerült a mai nap folyamán leszűrnünk, mert szemészeti kontrollra kellett vinnünk PiciPockot (időnként meg kell nézetni, mivel koraszülött) - odamenni egy óra volt (sétáltunk), visszafelé harminc perc (metróztunk, ezzel bevonultunk a bukaresti metró történetébe, mint az első babakocsis pár aki erre vállalkozott és min. négy embernek adtunk munkát, akik nyitották-csukták nekünk a kapukat...) a doktorbácsinál 15 perc - pupillatágítással együtt..Autózni nem akartunk, mert arrafelé rettentő nehéz parkolni, most, hogy hó alatt van a parkolóhelyek fele, szinte lehetetlen (Ádám best of heti sztorija, hogy reggel az egyik fizetős parkolóban a parkolni szándékozók ásták ki maguknak a parkolóhelyet, utána természetesen még le is perkálták az óradíjat:)))
Nem bántjuk a fehérvári kórházat és Lampert doktornénit, de kicsit más stílusban zajlott (és most nem csak arra gondolok, hogy nem félóránként, négyszer csepegtettek a szemébe, hanem csak egyszer, utána 5 percet vártunk és mivel "bebelus prematur", azaz korababa, soron kívül vizsgált bennünket a doktorbácsi) - nem kellett becsomagolni, lefogni, nem volt üvöltés - doktorbácsi egy kis piros fénnyel belevilágított a szemébe, azzal felkeltette a figyelmét, utána cüccögöt, cuppogot, csipogott, huhogott neki, amin Bo 1) remekül szórakozott és 2) annyira odafigyelt, hogy sírni is elfelejtett a vizsgálat közben...Nem tartott így sem tovább mint a lekötözős verzióban. Ráadásul bent lehettünk vele végig, ami gondolom szintén nem utolsó szempont egy kisbabának. És mindezért összesen 3500 pénzt perkáltunk le, amit otthon is bármikor kifizetnék, ha kell. Egyébként minden tuti, nem is kell mennünk egy éves koráig.
A doktorbácsinál láttunk egy három év körüli Down-kóros kislányt - hát Botondnak már most szofisztikáltabb a kommunikációs eszközrendszere, bizony megint eszünkbe jutott, hogy csak beteg ne legyen az ember gyereke, se ideiglenesen, se tartósan...Holnap megyünk doktornénihez a három hónapos védőoltásunkért, reméljük ott is pikk-pakk megy minden.
Ja és persze jót röhögtünk, ugyanis általános tapasztalatunk itt, hogy ha valaki megtudja, hogy magyarok vagyunk, rögtön eszébe jut, hogy az ükanyja egyik nővérének a barátnője magyar volt - no és kiderült, hogy doktorbácsinak is magyar (sz. Fehér) volt a nagymamája, akinek a családja mezőgazdasági gépeket jött árulni Romániába a '10-es években. D-le Dutanak (előző lakásunk tulajdonosa) a leendő veje magyar, de még szaunában is ültünk már úgy a csajokkal, hogy a mellettünk levő pasi elkezdte mondani, hogy neki kije-mije magyar:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése