Vegyes

Megjöttünk, rövid és egyben hosszú volt (főleg a visszaút), de lassan helyrerázódunk...:))

Mivel Bübbs visszafelé gyakorlatilag a teljes repülőutat végigüvöltötte (levegőt szerencsére csak háromszor-négyszer felejtett el venni és már rutinosan odakészítettünk egy palack ásványvizet), a stewardess néni időnként járt nálunk, hátha tud segíteni, persze nem, de a szándék a fontos:(( Aztán amikor szálltunk le, rám nézett: "Pocak is van?!? Nem is vettem észre...", és gyorsan elvette Botit a kezemből, hogy ne én botorkáljak le vele a lépcsőn. Amikor magához ölelte, megszagolgatta: "Te be is kakiltál?!? Jól megdolgoztattad szegény anyát"... No comment:)))

Boti tegnap még nagyon kerge volt, ma már sok-sok fokkal "normálisabb", de még van hová fejlődni.

Érdekes, hogy a "kergeség" nem akadályozta még két nagyon fontos fejlődési mérföldkő leküzdésében:) SŐT:))

Nr. 1.

A "kamera" már nem csak "ka" (eddig szisztematikusan csak kétbetűs szótagokat mondott, ált. a szavak elejét), hanem "kam" - még pár hét és összejön az egész:)) Kár, hogy nem a nonproliferáció lesz az első szava:))) Más szavak esetében még nincs ilyen fejlődés, de folyamatosan brümmög a kisautóival (és az egérrel) miközben tologatja őket (az egeret is:)) a padlón, a bútorokon, a falon és bárhol, bzw. be nem áll a szája, hadovál össze-vissza, szóval van remény:)

Nr. 2.

Ez még nagyobb szó:)) Ha valami eszméletlenül fontos vagy izgalmas dolog (=villanykapcsoló, kamera, számítógép, buborékfújó) megszerzéséről van szó, akkor akár 10-15 lépést is megtesz egyedül, kapaszkodás nélkül.

Erről van videó, de nem engedi feltölteni a blogger, mert túl nagy, majd kitalálunk valamit...

A Másik Blogon már írtam a házi készítésű parkolóházról és a házi hűtőmágnesekről. Mivel Boti most nagyon "autózik", gyorsan készültek témába vágó játékok (hiába, még mindig dúl a második trimeszter, fészekraknék, csak nincs mit:)) kivételesen nem a karácsonyt várom, hanem a végét, mert az ünnepek után állunk neki Nóri - igen, egyelőre Nóra, de ez még változhat:)) - szobája berendezésének:)))

A parkolóházunk:

Ha Valaki nem akart volna ANNYIRA segíteni (főleg a "nyissz", = olló megszerzésére tett folyamatos kísérleteivel:)), akkor valószínűleg még gyorsabban elkészült volna, de így sem tartott tovább 1 óránál. OK, nem csilli-villi, nincs benne lift, meg felvonó, meg sorompó, meg izé, de legalább nem került tizenpárezer forintba és nem kell kidobnunk egy nagy adag műanyagot, amikor megunja a Ded.

A hűtőmágnesek (15 perces meló, plusz a képek kikeresése a netről:))

És amiről még nem beszéltem: az adventi naptár/Betlehem (minden nap előkerül egy új figura a kis karácsonyi borítékokból, Botival közösen elhelyezzük a jászol körül, majd végül 24-én belekerül Jézuska a jászolba):

Ja, és ha már felhoztam Nórit:)) Az már most biztos, hogy teljesen más egyéniség lesz, mint a Bátyja:)) Botit a 24. héten épp csak éreztem mocorogni, a kiscsaj pedig már most olyan csárdásokat rop odabent, hogy kivülről is látszik a pocimon.