Ez a poszt bizony jó régóta váratott magára, de zsúfolt napjaink/heteink voltak..
Szóval a farm téma után rátértünk az építkezésre, meg a nagy munkagépekre...nem másért, mert Boti odavan a betonkeverőkért, markolókért, dömperekért és darukért, amik sűrűn láthatóak a környéken, tekintve, hogy több házat is építenek,újítanak. (Hozzáteszem, ennek megfelelően a "terepgyakorlatot" nem volt különösebben nehéz megszervezni, akármelyik utcán indultunk el, mindig belefutottunk egy építkezésbe, ahol meg tudtuk beszélni, hogy mit csinálnak a bácsik, miért van rajtuk sisak és hasonlók....)
Hogy mi mindent csináltunk még?
Természetesen olvastunk (erről nincs kép), köztük a "Good night, good night construction site" (Jó éjt, jó éjt építkezés) c. hihetetlenül aranyos mesét, ami Anyának nagyon-nagyon tetszik és Boti is mondta minden munkagépnek, hogy "pá-pá" amikor az adott gép elment aludni a mesében. És meséltünk is (a filctáblával animálva), építkezős meséket és történeteket, legtöbbször a Három kismalac és a farkast, de volt még Bábel tornya (Genezis 11:4) és a bölcs és az ostoba építő példázata is (Lukács evangéliuma 6:48-49), utóbbit készülök még a homokozóban is bemutatni.
Volt sensory box-is, ezúttal munkagépekkel, egy kis könyvvel az építkezésről, kövekkel és faágakkal (az építőanyagokat szimbolizálva) és az érzékek (tapintás és szaglás) fejlesztésére, plusz a markolóval a dömperbe pakolni, kávészemekkel (aminek egyenes folyományaként még a fülünkből is kávészemek potyognak még mindig és a lakásban totális és kínzó kávéillat terjengett arra a három hétre:))) :
Mivel az úthenger a kávészemeket nem tudta annyira látványosan összelapítani, külön csináltunk egy lisztes kísérletet, amit a hangulat további fokozása érdekében kiegészítettem egy kis vízzel:)) és végül így munkagép-mosó játékká alakult - egészen komoly kihívás volt a markoló kerekének barázdái közül eltávolítani a lisztes-vizes-nyúlós keveréket:
Ezen kívül volt párosító játék, kétféle is:
háromféle kirakó (OK, tudom, hogy a tűzoltóautó/mentőautó, stb. nem munkagép, viszont nagyon tetszett neki és teljesen ügyesen ki tudja rakni...):
és építettünk nagyon sokat, dubloból, "tüskéből", homokból, egymásba rakható poharakból meg kockákból, de ezekről nincsen kép, ahogyan a színezőkről sem, amiket kiszíneztünk.
Elkezdtük gyakorolni a számokat is (nem, még semmi komoly, nem is tanítottam, hogy hogyan kell leírni, meg ilyenek, csak magát a tényt, hogy az 1 kevesebb mint a 2, az kevesebb mint a 3, stb...) - ehhez volt egy kis játékunk:
Egyéb (nem munkagépes) elfoglaltságként sokat voltunk a játszótéren, zenét hallgattunk, táncoltunk - a második sz. kedvenc könyv a Giraffes can't dance (A zsiráfok nem tudnak táncolni) c., ami Geraldról, a zsiráfról szól, akit a többi állat kinevet, mert nem tud táncolni, de egy kicsi tücsök megtanítja neki, hogy mindenki tud táncolni, csak meg kell találni a megfelelő zenét...
ebben a könyvben a vaddisznók keringőznek, az oroszlánok tangóznak és a csimpánzok cha-cha-cháznak, na és a cha-cha annyira tetszik neki, hogy sokszor behúz a szoba közepére táncolni, de két napig a folyosón is kézen fogva cha-cha-cházva kellett közlekednünk....alapvetően a másság elfogadását tanítja a könyv, de jó arra is, hogy
felhívja a figyelmet a különböző zenék ritmusára, hangzására, stb. -
hallgattunk minden tánchoz a hozzá passzoló zenéből.
A sensory élményből Nóri is kapott bőven, megszagoltattam vele a kávészemeket, plusz egy kis tálba téve ráztam neki, hogy hallja, hogy csörög. Boti pedig szisztematikusan odahordta neki a munkagépeket, hogy nézze meg ő is:))
Már bőven benne vagyunk az óceán témában, nemsokára arról is írok:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése