2011. október 4., kedd

Most Ádám érezte meg...

és ugrott (rajtam keresztül) ki az ágyból, vízszintesből, afrikai gátfutókat megszégyenítő stílusban, azt kiabálva, hogy "FÖLDRENGÉS".

Mivel Bübbüs 04.00 óta tízpercenként felsírt (jön a jobb alsó 1-es, két hét alatt ez a harmadik), én meglehetősen kómás állapotban próbáltam képbe hozni magamat, így mire észhez tértem, addigra (szerencsére) már nem tudtam eldönteni, hogy Ádám előző mutatványától reng-e az ágy vagy valóban a föld mozog. Azért felkeltem, akkor volt egy ici-pici utórengés, akkor megint elkezdtünk vágtázni Botond szobája felé, de tényleg annyira rövid volt, hogy végül fel sem vettük a Pockot.

Május óta meglehetősen "ellazultunk" (helyesbítek, rém igénytelen, hogy össze-vissza vannak a székek), így gyorsan elszaladtam az étkezőbe, széthúzgálni a székeket az asztal körül, hogy be tudjunk mászni, ha jön az IGAZI, de egyelőre megint nem jött, szerencsére. Most már igazán kibírhatná ezt a két évet:)

A tények: 05.40-kor, Vrancea megyében (mint az eddigi összes), 4,7-4,8-as (a románok 4,7-et mértek az EU-Mediterráneum földrengés centrum egy kicsit erősebbet), baromi mélyről, és alig volt egy másodperces.

Murphy, hogy épp tegnap este beszéltük meg Ádámmal, hogy majd ki kell dolgozni a forgatókönyvet arra az esetre is, ha már Nr. 2 sem lesz pocaklakó: ki melyik gyerekért szalad, stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése