Ez most nagyon-nagyon gasztro rovat lesz:))) - de ezt meg akarom osztani a nagyérdeművel:), mivel hihhhetetlen egyszerű kajákról van szó:)))
A címben megjelölt két étel természetesen nem egyazon fogás keretében került asztalra, hanem főétel és desszert kategóriában, "csekély erőfeszítést igénylő" címszóval - mivel éppen házidolgozat-írást imitálok erősen (tudtátok, hogy az IKONOS távérzékelő műhold 0.82 m felbontású pankromatikus, azaz fekete-fehér, képeket készít a földfelszínről, ill. 4 m felbontású multispektrális képeket, kék, zöld, vörös és közel infravörös tartományban? - bár érteném, hogy miről is zagyválok:))))
Kezdjük a nyuszival, akit konyhakészen vásároltunk, szóval csak meg kellett mosni. (Igen, tudom, elcsökevényesedett és -kényelmesedett városi csirke vagyok, de fogalmam sincs, hogy is kellene megnyúzni egy ilyen jószágot, sőt, ha mélyen magamba nézek, annyira nem is vagyok rá kíváncsi:))) Áttanulmányoztam Katóka szakácskönyvét és az internetet, hogyan is csinálhatnék savanyú nyulat belőle - aztán összeraktam egy nekem szimpatikus verziót.
A régi receptkönyvek 2 liter vízhez egy liter ecettel készítették a páclét, nekem ez egy kicsit soknak tűnt - az 1 literhez 5 evőkanál ecet plusz 2 evőkanál citromlé verzióval is kellemesen savanykás lett. A páchoz a fent említett folyadékokat 5 babérlevéllel és kb. 10 szem borssal felforraltam, aztán belemerítettem az állatkát - úgy forrón, de persze már lekapcsolt állapotban. Mire kihűlt a páclé, a nyuszi gyakorlatilag megfőtt - ez kb. három óra volt, de ezidő alatt felé sem kellett néznem, ugyebár?:))
Sütőtálba pakoltam, megsóztam, öntöttem rá két deci páclét; majd alufóliával (köszönjük NASA!:)) letakarva egy órára bebandukolt a forró sütőbe. Társaságnak egy másik tepsiben követte néhány szem felkockázott, megsózott krumpli, 1 ek olivaolajba forgatva, szintén letakarva. Egy óra múlva levettem nyusziról a fóliát, leöntöttem róla a lötyit - abból petrezselyemmel, tejföllel és rizskeményítővel mártást forraltam - és 10 percet még pirítottam a vajpuha, omlós husikát:)) Voila, as'szem összesen húsz perc érdemi munkámba tellett.
A polenta-desszertet Ízbolygó készítette, én csak egy kicsit átírtam, a saját konyhánknak megfelelő változattá. Ami az említett hölgyet illeti, mostanában ő az abszolút favorit magyar gasztroblogger, kétgyerekes anyukaként könnyű, viszont roppant egészséges fogásokat rak össze (ld. pl. a diós-brokkoli-pestós tésztája, nyamm:)). Nálunk 1 dl kukoricadarából, 2-2 dl vízzel és tejjel készült, méz helyett bio nádcukorral és vaníliaesszenciával, viszont só és vaj nélkül. (Ennyi változtatás mellett persze akár önálló receptnek is tekinthetjük:)) Ja, ráadásul a máktöltelékhez egy kis vízben feloldottam a (porcukor helyett a) nádcukrot, tettem hozzá egy kis citromlevet és összeforraltam a mákkal - így sokkal krémesebb lett, legalábbis szerintem. A szilvalekvár pedig almalé- és pálinka nélkül került felforralásra.
Akár le is fényképezhettem volna, de arra már nem jutott idő:)))
A címben megjelölt két étel természetesen nem egyazon fogás keretében került asztalra, hanem főétel és desszert kategóriában, "csekély erőfeszítést igénylő" címszóval - mivel éppen házidolgozat-írást imitálok erősen (tudtátok, hogy az IKONOS távérzékelő műhold 0.82 m felbontású pankromatikus, azaz fekete-fehér, képeket készít a földfelszínről, ill. 4 m felbontású multispektrális képeket, kék, zöld, vörös és közel infravörös tartományban? - bár érteném, hogy miről is zagyválok:))))
Kezdjük a nyuszival, akit konyhakészen vásároltunk, szóval csak meg kellett mosni. (Igen, tudom, elcsökevényesedett és -kényelmesedett városi csirke vagyok, de fogalmam sincs, hogy is kellene megnyúzni egy ilyen jószágot, sőt, ha mélyen magamba nézek, annyira nem is vagyok rá kíváncsi:))) Áttanulmányoztam Katóka szakácskönyvét és az internetet, hogyan is csinálhatnék savanyú nyulat belőle - aztán összeraktam egy nekem szimpatikus verziót.
A régi receptkönyvek 2 liter vízhez egy liter ecettel készítették a páclét, nekem ez egy kicsit soknak tűnt - az 1 literhez 5 evőkanál ecet plusz 2 evőkanál citromlé verzióval is kellemesen savanykás lett. A páchoz a fent említett folyadékokat 5 babérlevéllel és kb. 10 szem borssal felforraltam, aztán belemerítettem az állatkát - úgy forrón, de persze már lekapcsolt állapotban. Mire kihűlt a páclé, a nyuszi gyakorlatilag megfőtt - ez kb. három óra volt, de ezidő alatt felé sem kellett néznem, ugyebár?:))
Sütőtálba pakoltam, megsóztam, öntöttem rá két deci páclét; majd alufóliával (köszönjük NASA!:)) letakarva egy órára bebandukolt a forró sütőbe. Társaságnak egy másik tepsiben követte néhány szem felkockázott, megsózott krumpli, 1 ek olivaolajba forgatva, szintén letakarva. Egy óra múlva levettem nyusziról a fóliát, leöntöttem róla a lötyit - abból petrezselyemmel, tejföllel és rizskeményítővel mártást forraltam - és 10 percet még pirítottam a vajpuha, omlós husikát:)) Voila, as'szem összesen húsz perc érdemi munkámba tellett.
A polenta-desszertet Ízbolygó készítette, én csak egy kicsit átírtam, a saját konyhánknak megfelelő változattá. Ami az említett hölgyet illeti, mostanában ő az abszolút favorit magyar gasztroblogger, kétgyerekes anyukaként könnyű, viszont roppant egészséges fogásokat rak össze (ld. pl. a diós-brokkoli-pestós tésztája, nyamm:)). Nálunk 1 dl kukoricadarából, 2-2 dl vízzel és tejjel készült, méz helyett bio nádcukorral és vaníliaesszenciával, viszont só és vaj nélkül. (Ennyi változtatás mellett persze akár önálló receptnek is tekinthetjük:)) Ja, ráadásul a máktöltelékhez egy kis vízben feloldottam a (porcukor helyett a) nádcukrot, tettem hozzá egy kis citromlevet és összeforraltam a mákkal - így sokkal krémesebb lett, legalábbis szerintem. A szilvalekvár pedig almalé- és pálinka nélkül került felforralásra.
Akár le is fényképezhettem volna, de arra már nem jutott idő:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése