Süssünk palacsintát, avagy szétszórt a csaj:)

A hűtőben még árválkodott egy csomag túró, meg egy fél doboz, lassan érésnek induló eper - ja és mivel reggel turmixgyártás közben sikeresen leejtettem a sana-s dobozt (A sana a románok egy spéci joghurt-szerű itala, majdnem görög joghurt sűrűségű, a magam részéről simán használom helyette, mivel utóbbi itt nem kapható. Nem reklámozandó márkájú papírdobozban árulják; ha leesik a földre, akkor nagyot "placcsan" és másfél méter sugarú körben egyenletesen szétterül - ez utóbbi már saját tapasztalat, még jó, hogy fehér, így meszelni nem kell:(() a doboz aljából megmentett maradékot is fel kellett használni....

Nosza, süssünk epres-túrós palacsintát:) Amúgy is, gyümölcs minden mennyiségben, pláne túróval:))) a tészta csak grátisz:))

A palacsintasütés nem egy nagy ördöngősség - tészta bekever, fél órácskát állni hagy. Ezalatt előkészítjük a terepet: összerakjuk a tölteléket (apróra vágott eper, áttört túró, sana/joghurt, méz és egy csepp vanília-esszencia, utóbbitól kicsit krémtúrós íze lesz - persze lehet urizálni és szószt főzni az eperből, vagy a szalmonellától kevésbé rettegőknek tojást keverni a túróba, stb.), elővesszük a palacsintasütőt, palacsintaforgatót/lapos hegyű kést (kinek-kinek ízlés szerint), egy tányért a kész műveknek és természetesen a jól bejáratott merőkanalunkat, aminek már a súlyából is érezzük, hogy elég tészta van-e benne, hogy beterítse a sütőt...

Azt az időszakot, amíg a palacsintasütő eléri az üzemi hőfokot, kiválóan felhasználhatjuk a fűszeres fiókban hónapok óta árválkodó két evőkanálnyi szeletelt mandula zsiradékmentes megpirítására, ami töck jó lesz a másnap reggeli gyümölcsös zabkásához:))) (Feltéve, ha nem felejtünk el időben szólni a ház urának, hogy kéretik nem elcsipegetni:)))

Ezt követően egy cseppnyi olajat öntünk a tepsibe, felforrósítjuk, közben oda sem pillantva (rutinból csináljuk, ugyebár:))) belemártjuk a merőkanalat a tésztába (valami nem stimmel, de mi??:))) - aztán a kezünkben levő merőkanalat bevágjuk a mosogatógépbe és elővesszük az IGAZIT, sűrű anyázások közepette. Még jó, hogy a szagelszívó miatt Ember nem hallja.....Ja, tényleg, be kellett volna kapcsolni a szagelszívót is, még a jövő héten is palacsintaszagúak leszünk....:((( Sebaj, pótoljuk, talán még nem késő:)

A logisztikai problémák eredményeként kissé "görcs" első darabbal betömjük a konyha felé ólálkodó pákosztos macskák (meg a magunk) száját...

Régen, otthon, volt egy nagy szilvalekvár-főző fakanál (80 cm nyél, tenyérnyi fej), azzal kergettem el a torkoskodókat palacsintasütéskor - tudjátok mennyi idő meg munka egy öt fős családnak palacsintát sütni - ráadásul még meg is eszik a felét közben?? és nem is látszik, hogy mennyit melóztunk vele??:))) - de persze a szerelem ölt, pusztít és nyomorba dönt, ööööö megváltoztat:)))

Ha nem felejtjük el, hogy a teljes kiőrlésű lisztből és nádcukorból készült palacsinta ragadósabb mint a "hagyományos" és ennek megfelelően időről-időre teszünk egy mini-cseppnyi olajat a palacsintasütőbe (és ugye, nem felejtjük el - max. néha:))), akkor pikk-pakk megsüthető egy kétszemélyes adag...Már csak enni kell:)))

Na, ez volt a tegnap délután programja - kicsit kaotikusabbnak és bonyolultabbnak bizonyult a palacsinta, mint általában. De ezen az elmúlt időszak tapasztalatai alapján meg sem lepődök:)) Este még sétáltunk egy kicsit, de a nap igazi fejleménye, hogy "már csak kettő". Mármint dolgozat, nekem...no meg Ádámnak ugyanennyi hét az államvizsgájáig:))