Hosszú idő után ismételten (terjedelmes) útleírással jelentkezik az Életképek, és ez jihhááá avagy juhhhé, továbbá igen, örülünk, Vincent. De nagyon. És egyben elnézést kérünk, de fogalmunk sincs, mi okozza a szövegben kicsit lejjebb a nagy hézagokat - de dolgozunk a problémán...
Már tényleg régen voltunk kirándulni, ráadásul ki kellett próbálni az új övterelőmet is (jelentjük, nagyon kényelmes vele autózni - bár kiszálláskor néha még elfelejtem, hogy a fenekem alatt van és nem értem, mi ránt vissza a kocsiba:))), egy szó mint száz, tegnap túráztunk egyet :)))
Mivel tényleg csak egy napra akartunk elmászkálni, valami közelit kerestünk. Így került(ek) látótérbe a Vulcani noroiosi, azaz iszap/sárvulkánok Buzautól nem messze. Azt már régóta tudtuk, hogy vannak, csak az "öregek" (= rutinos bukaresti magyarok) mindig elrettentettek, hogy "áááá, lehetetlen megtalálni, meg nincs kitáblázva, meg stb..". Csütörtökön rákerestem az interneten és csodák csodája, van részletes leírás, sőt, igen részletes (plusz térképes) itiner is - igaz románul, de olvasás szintjén azért ez már nem gond. Hiába, ez a XXI. század:)) Kerestünk még egyéb látnivalókat a környéken, hogy hasznosan teljen a nap, aztán egy nagy adag áfonyás-túrós muffin és limonádé (meg ásványvíz és gyümölcsök) kíséretében útnak indultunk.
Hihetetlenül remek időt fogtunk ki, sem túl meleg, sem túl hideg: 24-25 fok, fátyolfelhős - de napos (ezt főleg a mai nap tükrében értékeljük, ui. egész délelőtt szakadt az eső:((, viszont így legalább felmutathatunk némi előrehaladást a babakocsi-projektben:)). A románok az elmúlt pár hónapban sem tanultak meg vezetni, a két órás út alatt vagy 8 olyan szitu volt, hogy....
A vulkánok valójában igen picik (a legnagyobb max. 1 méter átmérőjű volt), de roppant jópofák és látványosak- bugyborékolnak, pöfögnek:)) Vannak, amelyikek tényleg úgy néznek ki, mint valami miniatűr vulkán, még láva- (helyett sár)folyamot is eregetnek, az évezredek alatt eróziós árkokkal szabdalt (most volt természetföldrajz szigorlatom, látszik ugye?:)) holdbéli sivatagi tájjá változtatva a zöld hegyvidéket:
Természetesen a jelenséget az okozza, hogy különböző gázok törnek fel a felszínre az agyagos/sáros földön keresztül - ránk is szóltak a bejáratnál, hogy kéretik nem dohányozni. Mondtuk, hogy OK, nem terveztük:)))
A vulkánok után Magura felé vettük az irányt, egyrészt, mert van ott egy, minden (román)blogger által agyon ajnározott hely, a Magura étterem, másrészt az egyéb , onnan elérhető látnivalókért. Az étterem tényleg nagyon jó, Ádám birkájában és az én grillezett csirkemellemben sem volt hiba, sőt külön meglepetésnek bizonyult, hogy a kép alapján petrezselymes krumplinak nézett, "Magura krumpli" nevet viselő köret valójában aprított spenótos volt, minimális fokhagymával:)) Evés közben még az étterem/szálloda róka-szerű kutyái is elszórakoztattak minket, miközben kaját kunyeráltak a terasz aljában, a kölyök pedig állandóan szopizni akart, a mamája legnagyobb bánatára:)
Ebéd után kellemesen eltelve ismét felkerekedtünk és útnak indultunk a magurai szoborpark (Tabara de Sculptura Magura) és a mellette levő Ciolanu monostor (Manastirea Ciolanu) irányába. Előbbit 1970 és 1986 között alkották a bukaresti képzőművészeti egyetem diákjai (mintegy 250 szobor jókora területen elszórva az erdőben), utóbbit a 16. században említik először az oklevelek. Két gyönyörű temploma van, de a) a bejáratot őrző apáca kedvesen ránk szólt, hogy nem szabad bent fényképezni és b) rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban nem akartunk az ajtónál beljebb menni, szóval belső képek nincsenek a templomokról... (A kolostor nevére kattintva megnyíló honlapon viszont vannak, igaz a kísérő szöveg román.)
A monostorlátogatás végén éppen csak visszaértünk Eddyhez, amikor elkezdett esni az eső. De szerencsére, mire igazán elkezdett szakadni, leértünk a hegyi útról és éppen néhány kisebb falun (amelyek máig őrzik építészetükben a török/tatár hagyományokat) haladtunk keresztül, egészen Buzauig.
Az eső heves, de gyors nyári zápornak bizonyult, így rövid városi sétánkat (Buzau sem az a hely, ahol egy óránál többet lehet nézelődni vagy amiért érdemes külön útra kelni - ez persze a történelem hibája, hiszen bár a 13. század óta fontos központ, 30 évenként leégett vagy feldúlták, a legrégebbi épület a XIX. század végéről való) már ragyogó napsütésben hajtottuk végre. Megnéztünk mindent, amit lehet/kell:
a közösségi palotát (Palatul Comunal, jelenleg polgármesteri hivatal) a mozaikkal kirakott Dacia téren
a Cuza Voda utcát (a főtérről ez vezetett a bazár felé, egészen belvárosi sétálóutca hangulata van, leszámítva az épületek állagát és a képbe folyton besétáló, szereplési mániás utcaseprőt:)))
valamint az ortodox katedrálist - ami jelenleg felújítás alatt van, szóval állványok és védőhálók veszik körül.
Városnézés után hazajöttünk, vacsoráztunk, meccset néztünk (Spanyolország rulez:))).
És mi minden történt még a héten? Csütörtökön kaptunk új bankkártyát (valamelyik bankvezér haverjának biztos kártyagyártó cége van, évente cserélik - de erre csak néhány napja jöttünk rá, ami még szerencse, ugyanis június végén lejártak és ha nem figyelünk, pénz nélkül maradunk...); séta közben elmentünk (végre) az Obor piacra, ahova ezután is legfeljebb gyümölcsért fogunk csak járni (azért viszont sokszor, 5 RON-ért, kb. 300 forintért kaptunk fél-fél kiló áfonyát és málnát, ugyanannyiért egy kiló édes barackot), húst és tejterméket viszont akkor sem vennék, ha fizetnének érte - HACCP protokollon edződött sznob lelkemnek nagyon megrázó volt :)))
Pénteken pedig piros-fehér-kékbe öltözve július 4-ét (és az amerikai-román kapcsolatok 130. évfordulóját) ünnepeltünk az amerikaiaknál - kivonult az összes nagy cég, McDonald's, KFC, Cinnabon (a fahéjas csigájuk mézzel leöntve "über alles"), Pepsi Co., Coca Cola Co., a Marriott hotel (az ő cukrászatukról azt hiszem, már regéltem, de ha nem, akkor a vaníliás sajttortájuk szintén említést érdemel), Ursus (hiszitek vagy sem, a nagy román sör is amerikai már), stb. - ingyenkaja, ingyenpia. Zene, tánc, himnuszéneklés, tengerészgyalogosok, meg ami kell. A buli miatt az egész Kiseleff sugárutat lezárták (nem, nem az utcán volt, csak biztonsági okokból, meg parkolónak) - de szerencsére nekünk 5 perc sincs gyalog, szóval eredetileg sem terveztünk kocsival menni. Minden 10 méteren egy terrorelhárító kommandós; mire bejutottunk, vélhetően azt is tudták, hogy van-e vesekövünk (remélem szólnak, ha van:))...
Mivel tényleg csak egy napra akartunk elmászkálni, valami közelit kerestünk. Így került(ek) látótérbe a Vulcani noroiosi, azaz iszap/sárvulkánok Buzautól nem messze. Azt már régóta tudtuk, hogy vannak, csak az "öregek" (= rutinos bukaresti magyarok) mindig elrettentettek, hogy "áááá, lehetetlen megtalálni, meg nincs kitáblázva, meg stb..". Csütörtökön rákerestem az interneten és csodák csodája, van részletes leírás, sőt, igen részletes (plusz térképes) itiner is - igaz románul, de olvasás szintjén azért ez már nem gond. Hiába, ez a XXI. század:)) Kerestünk még egyéb látnivalókat a környéken, hogy hasznosan teljen a nap, aztán egy nagy adag áfonyás-túrós muffin és limonádé (meg ásványvíz és gyümölcsök) kíséretében útnak indultunk.
Hihetetlenül remek időt fogtunk ki, sem túl meleg, sem túl hideg: 24-25 fok, fátyolfelhős - de napos (ezt főleg a mai nap tükrében értékeljük, ui. egész délelőtt szakadt az eső:((, viszont így legalább felmutathatunk némi előrehaladást a babakocsi-projektben:)). A románok az elmúlt pár hónapban sem tanultak meg vezetni, a két órás út alatt vagy 8 olyan szitu volt, hogy....
A vulkánok valójában igen picik (a legnagyobb max. 1 méter átmérőjű volt), de roppant jópofák és látványosak- bugyborékolnak, pöfögnek:)) Vannak, amelyikek tényleg úgy néznek ki, mint valami miniatűr vulkán, még láva- (helyett sár)folyamot is eregetnek, az évezredek alatt eróziós árkokkal szabdalt (most volt természetföldrajz szigorlatom, látszik ugye?:)) holdbéli sivatagi tájjá változtatva a zöld hegyvidéket:
Természetesen a jelenséget az okozza, hogy különböző gázok törnek fel a felszínre az agyagos/sáros földön keresztül - ránk is szóltak a bejáratnál, hogy kéretik nem dohányozni. Mondtuk, hogy OK, nem terveztük:)))A vulkánok után Magura felé vettük az irányt, egyrészt, mert van ott egy, minden (román)blogger által agyon ajnározott hely, a Magura étterem, másrészt az egyéb , onnan elérhető látnivalókért. Az étterem tényleg nagyon jó, Ádám birkájában és az én grillezett csirkemellemben sem volt hiba, sőt külön meglepetésnek bizonyult, hogy a kép alapján petrezselymes krumplinak nézett, "Magura krumpli" nevet viselő köret valójában aprított spenótos volt, minimális fokhagymával:)) Evés közben még az étterem/szálloda róka-szerű kutyái is elszórakoztattak minket, miközben kaját kunyeráltak a terasz aljában, a kölyök pedig állandóan szopizni akart, a mamája legnagyobb bánatára:)
Ebéd után kellemesen eltelve ismét felkerekedtünk és útnak indultunk a magurai szoborpark (Tabara de Sculptura Magura) és a mellette levő Ciolanu monostor (Manastirea Ciolanu) irányába. Előbbit 1970 és 1986 között alkották a bukaresti képzőművészeti egyetem diákjai (mintegy 250 szobor jókora területen elszórva az erdőben), utóbbit a 16. században említik először az oklevelek. Két gyönyörű temploma van, de a) a bejáratot őrző apáca kedvesen ránk szólt, hogy nem szabad bent fényképezni és b) rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban nem akartunk az ajtónál beljebb menni, szóval belső képek nincsenek a templomokról... (A kolostor nevére kattintva megnyíló honlapon viszont vannak, igaz a kísérő szöveg román.)
A monostorlátogatás végén éppen csak visszaértünk Eddyhez, amikor elkezdett esni az eső. De szerencsére, mire igazán elkezdett szakadni, leértünk a hegyi útról és éppen néhány kisebb falun (amelyek máig őrzik építészetükben a török/tatár hagyományokat) haladtunk keresztül, egészen Buzauig.Az eső heves, de gyors nyári zápornak bizonyult, így rövid városi sétánkat (Buzau sem az a hely, ahol egy óránál többet lehet nézelődni vagy amiért érdemes külön útra kelni - ez persze a történelem hibája, hiszen bár a 13. század óta fontos központ, 30 évenként leégett vagy feldúlták, a legrégebbi épület a XIX. század végéről való) már ragyogó napsütésben hajtottuk végre. Megnéztünk mindent, amit lehet/kell:
a közösségi palotát (Palatul Comunal, jelenleg polgármesteri hivatal) a mozaikkal kirakott Dacia téren
a Cuza Voda utcát (a főtérről ez vezetett a bazár felé, egészen belvárosi sétálóutca hangulata van, leszámítva az épületek állagát és a képbe folyton besétáló, szereplési mániás utcaseprőt:)))
valamint az ortodox katedrálist - ami jelenleg felújítás alatt van, szóval állványok és védőhálók veszik körül.Városnézés után hazajöttünk, vacsoráztunk, meccset néztünk (Spanyolország rulez:))).
És mi minden történt még a héten? Csütörtökön kaptunk új bankkártyát (valamelyik bankvezér haverjának biztos kártyagyártó cége van, évente cserélik - de erre csak néhány napja jöttünk rá, ami még szerencse, ugyanis június végén lejártak és ha nem figyelünk, pénz nélkül maradunk...); séta közben elmentünk (végre) az Obor piacra, ahova ezután is legfeljebb gyümölcsért fogunk csak járni (azért viszont sokszor, 5 RON-ért, kb. 300 forintért kaptunk fél-fél kiló áfonyát és málnát, ugyanannyiért egy kiló édes barackot), húst és tejterméket viszont akkor sem vennék, ha fizetnének érte - HACCP protokollon edződött sznob lelkemnek nagyon megrázó volt :)))
Pénteken pedig piros-fehér-kékbe öltözve július 4-ét (és az amerikai-román kapcsolatok 130. évfordulóját) ünnepeltünk az amerikaiaknál - kivonult az összes nagy cég, McDonald's, KFC, Cinnabon (a fahéjas csigájuk mézzel leöntve "über alles"), Pepsi Co., Coca Cola Co., a Marriott hotel (az ő cukrászatukról azt hiszem, már regéltem, de ha nem, akkor a vaníliás sajttortájuk szintén említést érdemel), Ursus (hiszitek vagy sem, a nagy román sör is amerikai már), stb. - ingyenkaja, ingyenpia. Zene, tánc, himnuszéneklés, tengerészgyalogosok, meg ami kell. A buli miatt az egész Kiseleff sugárutat lezárták (nem, nem az utcán volt, csak biztonsági okokból, meg parkolónak) - de szerencsére nekünk 5 perc sincs gyalog, szóval eredetileg sem terveztünk kocsival menni. Minden 10 méteren egy terrorelhárító kommandós; mire bejutottunk, vélhetően azt is tudták, hogy van-e vesekövünk (remélem szólnak, ha van:))...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése