Már írtam korábban, hogy - bármilyen menő és látványos és szép is a jelenlegi otthonunk - új lakást keresünk a folyamatos beázások és penészesedések miatt, a parkolás körüli cirkuszokról nem is beszélve. Azt hinné az ember, hogy ez nem annyira nehéz feladat egy akkora városban mint Bucuresti, de hát..
Kezdjük ott, hogy itt nem az ingatlant kiadni szándékozó fizet az ingatlanirodának, hanem a leendő bérlő. Ennek egyenes folyományaként egy lakás általában 10-20 ingatlaniroda kínálatában is szerepel, legtöbbször igen különböző leírásokkal (van garázs-nincs garázs, hány szoba, hányadik emelet!!!, bútorozva v. anélkül, 20-30% eltérés a meghirdetett árban, stb.) - ráadásul így nem az ingatlanügynöknél van a kulcs, hanem a tulajnál, ami egészen komoly logisztikai műveletté teszi a lakásnézés megszervezését. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy így az ingatlanos csak akkor tudja meg, hogy egy lakás "elkelt", ha valakit szeretne odavinni megnézni...Ebbe a problémába nem egyszer belefutottunk már mi is.
Azt pedig, hogy az ingatlanirodák trükköznek, gondolom mondanom sem kell - pl. egy első emeleti, belső udvart és a szomszéd ház tűzfalát néző sötét lakáshoz odatesznek egy-két, a tetőteraszon és valami felsőbb lakásban készült képet; a totálisan üres (még konyhabútor sincs benne!!) lakásba betesznek két széket és akkor már rögtön "semidecomandat", azaz "félig bútorozott"; vagy odaírják, h. igen, tartozik hozzá egy parkolóhely - kérdem, hol van? mire - mintha a világ legtermészetesebb dolga volna - mosolyogva közlik, hogy hát az utcán bárhol lehet parkolni...Anyátokat.
És persze trükköznek a tulajdonosok is. Meghirdeti a negyedik emeleti, 40 nm teraszos lakást, aztán inkább egy első emeletit akarja rásózni a hiszékeny külföldire, 20%-al drágábban, bútor nélkül.
Komoly gond az is, hogy a metró miatt elég kis sugarú körben tudunk "mozogni". Bár tegnap este már tényleg elgondolkodtunk rajta, hogy Ádám inkább bevállalja az autózást, de annyi pénzért, amiért itt egy lakást tudunk kivenni, kicsit kijjebb már kertesházat is találunk. Néha ugyanis attól félünk, hogy egy darabig itt ragadunk még D-le Duta nyakán...Tegnap is néztünk két kecót (és igen, még az ingatlanos is meglepődött, amikor a negyedik helyett az elsőre vitt a tulajdonos:((), ma is megyünk, meg még a héten néhányszor...De nincsenek illúzióink.
Na mindegy. Nem morgok tovább feleslegesen.
Tegnap egyébként elmentem kiegészíteni egy-két darabbal a nyári ruhatáramat, csak hogy "legyen egy rongyom", amit felvehetek a jövő héten esedékes nyaralásunkon (juhhééé:))). Ezzel csak az a baj, hogy ezeket a fránya kismamaboltokat mindig teletömik bébiholmikkal (igen, tudom, klasszikus árukapcsolás és vevőbutítás:))) . És anyuka legyen a talpán, aki ellen tud állni az ici-pici, helyes, világoskék/zöld/csíkos/elefántos/tehenes/zsiráfos/stb. rugdalózóknak és bodyknak és kiscipőknek és sapkáknak és stb. ... Még akkor is, hogy a Micimackó & Co. minták kizárása miatt esetünkben a készlet fele eleve kiesik a versenyből:)))
Így hiába fogadtuk meg, hogy még nem veszünk rucit Botondnak (főleg, mivel a lelkes és adakozó kedvű rokonságnak köszönhetően kb. két csecsemőruhatárnyi holmink van már:))), azért két rugdalózó (egy világoskék plüss és egy kék-zöld-piros csíkos, elefántos vékonyabb pamut, pizsinek a hálózsákba:)) és két egyszerű fehér, hosszú ujjú body így is a kosaramban landolt. De mentségemre legyen szólva, hogy 50-70%-os leárazás van mindenhol:))) 56-os méretet nem merek venni, hátha nagy gyerek lesz Botond, úgyhogy ezek most 62-esek (majd belenő:)) - kisebbet meg veszünk akkor, ha a 30. heti ultrahangon, szeptember elején, már nagyjából mondanak valamit a méreteire.
Kezdjük ott, hogy itt nem az ingatlant kiadni szándékozó fizet az ingatlanirodának, hanem a leendő bérlő. Ennek egyenes folyományaként egy lakás általában 10-20 ingatlaniroda kínálatában is szerepel, legtöbbször igen különböző leírásokkal (van garázs-nincs garázs, hány szoba, hányadik emelet!!!, bútorozva v. anélkül, 20-30% eltérés a meghirdetett árban, stb.) - ráadásul így nem az ingatlanügynöknél van a kulcs, hanem a tulajnál, ami egészen komoly logisztikai műveletté teszi a lakásnézés megszervezését. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy így az ingatlanos csak akkor tudja meg, hogy egy lakás "elkelt", ha valakit szeretne odavinni megnézni...Ebbe a problémába nem egyszer belefutottunk már mi is.
Azt pedig, hogy az ingatlanirodák trükköznek, gondolom mondanom sem kell - pl. egy első emeleti, belső udvart és a szomszéd ház tűzfalát néző sötét lakáshoz odatesznek egy-két, a tetőteraszon és valami felsőbb lakásban készült képet; a totálisan üres (még konyhabútor sincs benne!!) lakásba betesznek két széket és akkor már rögtön "semidecomandat", azaz "félig bútorozott"; vagy odaírják, h. igen, tartozik hozzá egy parkolóhely - kérdem, hol van? mire - mintha a világ legtermészetesebb dolga volna - mosolyogva közlik, hogy hát az utcán bárhol lehet parkolni...Anyátokat.
És persze trükköznek a tulajdonosok is. Meghirdeti a negyedik emeleti, 40 nm teraszos lakást, aztán inkább egy első emeletit akarja rásózni a hiszékeny külföldire, 20%-al drágábban, bútor nélkül.
Komoly gond az is, hogy a metró miatt elég kis sugarú körben tudunk "mozogni". Bár tegnap este már tényleg elgondolkodtunk rajta, hogy Ádám inkább bevállalja az autózást, de annyi pénzért, amiért itt egy lakást tudunk kivenni, kicsit kijjebb már kertesházat is találunk. Néha ugyanis attól félünk, hogy egy darabig itt ragadunk még D-le Duta nyakán...Tegnap is néztünk két kecót (és igen, még az ingatlanos is meglepődött, amikor a negyedik helyett az elsőre vitt a tulajdonos:((), ma is megyünk, meg még a héten néhányszor...De nincsenek illúzióink.
Na mindegy. Nem morgok tovább feleslegesen.
Tegnap egyébként elmentem kiegészíteni egy-két darabbal a nyári ruhatáramat, csak hogy "legyen egy rongyom", amit felvehetek a jövő héten esedékes nyaralásunkon (juhhééé:))). Ezzel csak az a baj, hogy ezeket a fránya kismamaboltokat mindig teletömik bébiholmikkal (igen, tudom, klasszikus árukapcsolás és vevőbutítás:))) . És anyuka legyen a talpán, aki ellen tud állni az ici-pici, helyes, világoskék/zöld/csíkos/elefántos/tehenes/zsiráfos/stb. rugdalózóknak és bodyknak és kiscipőknek és sapkáknak és stb. ... Még akkor is, hogy a Micimackó & Co. minták kizárása miatt esetünkben a készlet fele eleve kiesik a versenyből:)))
Így hiába fogadtuk meg, hogy még nem veszünk rucit Botondnak (főleg, mivel a lelkes és adakozó kedvű rokonságnak köszönhetően kb. két csecsemőruhatárnyi holmink van már:))), azért két rugdalózó (egy világoskék plüss és egy kék-zöld-piros csíkos, elefántos vékonyabb pamut, pizsinek a hálózsákba:)) és két egyszerű fehér, hosszú ujjú body így is a kosaramban landolt. De mentségemre legyen szólva, hogy 50-70%-os leárazás van mindenhol:))) 56-os méretet nem merek venni, hátha nagy gyerek lesz Botond, úgyhogy ezek most 62-esek (majd belenő:)) - kisebbet meg veszünk akkor, ha a 30. heti ultrahangon, szeptember elején, már nagyjából mondanak valamit a méreteire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése