Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy Varga Ádámot/Ágnest, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok/kezét fogom, szeretem.
Szeretetből megyek hozzá/veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa/gondviselője leszek.
Isten engem úgy segéljen.
Ámen.
Szeretetből megyek hozzá/veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa/gondviselője leszek.
Isten engem úgy segéljen.
Ámen.
Hát igen, vasárnap csendesen, kettesben (na jó, hármasban - két és felesben, mert KicsiBo is aktívan mocorgott egész nap:))) megünnepeltük az egy éves házassági évfordulónkat, templomba menetellel, pakolászással. A Rómeó és Júliától még mindig potyognak a krokodil-könnyek, de ez azt hiszem nem is fog változni:) Összességében megállapítottuk, hogy gyorsan elröpült az első év:))
És mi történt még az elmúlt két hétben?
- újra láttuk Botondot ultrahangon (30. heti, kötelező vizsgálat, plusz 4D-s babamozi - bár ez utóbbin inkább csak kezek-lábak kusza halmaza látszott, elbújt a kis csibész:)) , már egészen baba-formája van:)) És hatalmas, kb. 1700 gramm, ha így folytatjuk, meg sem állunk 4 kilóig:) Ja, igen, és még mindig fiú:) Mint a bejegyzés címéből is látható, a finishben vagyunk, már csak kilenc hét:)))
- elköltöztünk, a szokásos bukaresti sztori - az ismeretségi körünkben kevesen vannak, akik a teljes külszolgálati időt kihúzzák egy lakásban:((( Szombat, vasárnap kibontottuk a dobozok javát, még egy-két dolog keresi a helyét, de nagyjából már rend van. Nemsokára teszek fel képeket az új kecóról, de még nincsen rendes internetünk, a mobilnet pedig nem bírja a fénykép-feltöltést. A gyerekszoba még nincs kész, először kell egy létrát szereznünk, hogy át tudjuk festeni a falat - természetesen gyerekbarát festékkel (hátha egyszer véletlenül nekiáll nyalni a falat a fiatalúr:)), ami Magyarországról érkezett, mert itt nem kapni...
És kb. ennyi: ügyintézünk, dolgozunk (a háztartás-vezetés is munka, kikérem magamnak:- főleg ekkora hassal:)), készülünk Pocok érkezésére. Pénteken thai kulturális est, holnap baráti vacsora, aztán valamikor lakásavatót is kellene tartani:))
Ja, igen:) Felavattam az elsőbbségi kasszát a Carrefourban:)) Megérkezésünk óta tudtuk, hogy kismamáknak/rokkantaknak van külön kassza a boltban, de mivel általában "embertelen" (helyi viszonylatban:)) időpontban, szombat reggel járunk bevásárolni (amikor minden rendes bucuresti még csak átfordul a másik oldalára:)), még soha nem álltunk be. De most, szombat délután odaálltam a sor végére (Ádám éppen TV-ügyintézett). És lássatok csodát, a nép pánikszerűen szétugrált előlem, még az is, aki már félig kirakta a szalagra a vásárlását, visszapakolt a kocsiba sűrű elnézések közepette - sőt még a sorban két picivel küzdő anyukát sem tudtam meggyőzni, hogy maradjon, végtére is nekem egyelőre könnyebb, még bentlakó kliensem van, aki nem akarja lerámolni a stratégiailag elhelyezett csokoládékat:))) "Aveti prioritate, sunteti gravida" (Önnek elsőbbsége van, állapotos) hajtogatta mindenki:)))
És mi történt még az elmúlt két hétben?
- újra láttuk Botondot ultrahangon (30. heti, kötelező vizsgálat, plusz 4D-s babamozi - bár ez utóbbin inkább csak kezek-lábak kusza halmaza látszott, elbújt a kis csibész:)) , már egészen baba-formája van:)) És hatalmas, kb. 1700 gramm, ha így folytatjuk, meg sem állunk 4 kilóig:) Ja, igen, és még mindig fiú:) Mint a bejegyzés címéből is látható, a finishben vagyunk, már csak kilenc hét:)))
- elköltöztünk, a szokásos bukaresti sztori - az ismeretségi körünkben kevesen vannak, akik a teljes külszolgálati időt kihúzzák egy lakásban:((( Szombat, vasárnap kibontottuk a dobozok javát, még egy-két dolog keresi a helyét, de nagyjából már rend van. Nemsokára teszek fel képeket az új kecóról, de még nincsen rendes internetünk, a mobilnet pedig nem bírja a fénykép-feltöltést. A gyerekszoba még nincs kész, először kell egy létrát szereznünk, hogy át tudjuk festeni a falat - természetesen gyerekbarát festékkel (hátha egyszer véletlenül nekiáll nyalni a falat a fiatalúr:)), ami Magyarországról érkezett, mert itt nem kapni...
És kb. ennyi: ügyintézünk, dolgozunk (a háztartás-vezetés is munka, kikérem magamnak:- főleg ekkora hassal:)), készülünk Pocok érkezésére. Pénteken thai kulturális est, holnap baráti vacsora, aztán valamikor lakásavatót is kellene tartani:))
Ja, igen:) Felavattam az elsőbbségi kasszát a Carrefourban:)) Megérkezésünk óta tudtuk, hogy kismamáknak/rokkantaknak van külön kassza a boltban, de mivel általában "embertelen" (helyi viszonylatban:)) időpontban, szombat reggel járunk bevásárolni (amikor minden rendes bucuresti még csak átfordul a másik oldalára:)), még soha nem álltunk be. De most, szombat délután odaálltam a sor végére (Ádám éppen TV-ügyintézett). És lássatok csodát, a nép pánikszerűen szétugrált előlem, még az is, aki már félig kirakta a szalagra a vásárlását, visszapakolt a kocsiba sűrű elnézések közepette - sőt még a sorban két picivel küzdő anyukát sem tudtam meggyőzni, hogy maradjon, végtére is nekem egyelőre könnyebb, még bentlakó kliensem van, aki nem akarja lerámolni a stratégiailag elhelyezett csokoládékat:))) "Aveti prioritate, sunteti gravida" (Önnek elsőbbsége van, állapotos) hajtogatta mindenki:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése