Pénteken délelőtt aláírtuk a szerződést az új lakásunk tulajdonosával, megkaptuk a kulcsokat - egyszóval juhhééé:)))
Ennek örömére délután el is mentünk a tegezős, kék-sárga lakberendezési áruházba, ahol kiválasztottuk a gyerekszoba és az előszoba (ez meg ez) berendezését, egy konyhai fellépőthiába, még mindig nem nőttem elég magasra a felső szekrénysorhoz:)))) és vagy egy tucatnyi egyéb apróságot: rácsvédőt, kistakarót, gyerekvállfát, stb.
Ugye ez a bizonyos áruház úgy működik, hogy felül van egy kiállító-része, ahol minden termékre pontosan fel van tüntetve, hogy hányadik soron hol található a raktárban, alul pedig van az önkiszolgáló rész. Mivel a kínálat - kisebb kivételektől eltekintve - nagyjából egyezik Hollandiától Japánig, az ember persze hajlamos megfeledkezni arról, hogy hol is van. Na persze, gyorsan gondoskodnak róla, hogy visszataláljon a földre:))) A 7 db bútorból 6 nem ott volt, ahol a címke szerint lennie kellett volna. A hetedikre (pelenkázó-feltét) az volt ráírva, hogy "SE-LF", egyben SELF, azaz "az önkiszolgáló részleg", vagyis a teljes alsó szinten bárhol. Kb. fél óra alatt kerítettünk is egy lelkes dolgozót - ugye a lapraszerelősdi miatt nincs túl sok alkalmazott - aki újabb fél óra alatt meg is találta a hiányzó darabot. Ismételten juhhééé:)))
Miután egy nem-annyira-jelképes összeget otthagytunk a kasszánál, a kis apróságokat hazahoztuk, a nagyobb darabokhoz viszont kértünk házhozszállítást. Mivel tokkal-vonóval 45 RON (azaz nem egészen 3000 HUF) az ára, úgy döntöttünk, hogy annyiért nem szenvedünk szekrénnyel, kisággyal fel a harmadikra. Meg is egyeztünk, hogy ha pénteken este szólnak, akkor szombaton, ha szombaton reggel szólnak, akkor szombat késő este vagy vasárnap érkezik a bútor. Nem is hittük volna, hogy ilyen gyorsan megy:)))
A kék-sárgából átkocogtunk a szomszédos-rivális áruházba, ahol megvettük a TV-állványt (mivel a nappaliban és az étkezőben is onnan van a garnitúra, nem akartuk keverni) - mivel itt az egy darabra lett volna 60 RON a házhozszállítás (igaz, abban már az összeszerelés is benne van), úgy döntöttünk, inkább elvisszük. HÁÁÁÁT, szegény Ádám megküzdött, mire felért vele a lakásba, dög nehéz és hihetetlenül béna alakú csomagra sikerült.
Még mindig pénteken, este tíz körül cseng a telefon - akkor holnap egy és fél három között hoznák a bútort. Jó, ott leszünk, még ha kicsit tág is az időintervallum.:) Szombat reggel épp csak befejeztük a laza reggelinket, amikor ismét cseng a telefon - és nem, nem szokásunk egykor reggelizni, mielőtt valaki "túl magasnak találná a labdát":))). Hát hogy ők tíz perc múlva ott vannak. Felöltözés (félig, a cipőmet már csak a kocsiban sikerült rendesen felvenni) és rohanás - de időben odaértünk. Átvettük a bútorokat, aztán hazajöttünk, mert még volt tennivaló.
Délután aztán visszasétáltunk, összeraktuk a pelenkázót, meg a fellépőt. Mivel Ádám már fáradt volt (kocsit mosott és fényezett délelőtt), úgy döntöttünk, hogy a többi bútort vasárnapra hagyjuk, csak a TV állványt rakjuk össze, az 5 darab elemből áll, nem lehet olyan bonyolult. De az volt. Egy, nem adtak hozzá összeszerelési útmutatót (sem szerszámokat, de erre fel voltunk készülve:))), így azért kellett egy kicsit totózni, hogy melyik lap és melyik csavar hová is tartozik. És kettő, bár nem egy árkategória a kék-sárgával, többet kellett küzdeni az elemek pontos helyreillesztésével, sőt a végén szabályosan ugrálni kellett a tetején, hogy a helyükre csússzanak a tiplik. Összesen mintegy két órát küzdöttünk vele, szidtuk a tervező felmenőit és megállapodtunk, hogy legközelebb inkább kifizetjük azt a 60 RONT:(((
Vasárnap a kiságy kivételével összeraktunk mindent, úgyhogy most a hálószobánkban várják, hogy kifessük a gyerekszobát - addig nincs értelme bepakolni.
Csütörtökön jönnek a költöztetők, már 85%-osan össze vagyunk csomagolva, magyarul nagyon-nagyon várjuk, hogy élvezhessük az új lakást...
(
Ennek örömére délután el is mentünk a tegezős, kék-sárga lakberendezési áruházba, ahol kiválasztottuk a gyerekszoba és az előszoba (ez meg ez) berendezését, egy konyhai fellépőthiába, még mindig nem nőttem elég magasra a felső szekrénysorhoz:)))) és vagy egy tucatnyi egyéb apróságot: rácsvédőt, kistakarót, gyerekvállfát, stb.
Ugye ez a bizonyos áruház úgy működik, hogy felül van egy kiállító-része, ahol minden termékre pontosan fel van tüntetve, hogy hányadik soron hol található a raktárban, alul pedig van az önkiszolgáló rész. Mivel a kínálat - kisebb kivételektől eltekintve - nagyjából egyezik Hollandiától Japánig, az ember persze hajlamos megfeledkezni arról, hogy hol is van. Na persze, gyorsan gondoskodnak róla, hogy visszataláljon a földre:))) A 7 db bútorból 6 nem ott volt, ahol a címke szerint lennie kellett volna. A hetedikre (pelenkázó-feltét) az volt ráírva, hogy "SE-LF", egyben SELF, azaz "az önkiszolgáló részleg", vagyis a teljes alsó szinten bárhol. Kb. fél óra alatt kerítettünk is egy lelkes dolgozót - ugye a lapraszerelősdi miatt nincs túl sok alkalmazott - aki újabb fél óra alatt meg is találta a hiányzó darabot. Ismételten juhhééé:)))
Miután egy nem-annyira-jelképes összeget otthagytunk a kasszánál, a kis apróságokat hazahoztuk, a nagyobb darabokhoz viszont kértünk házhozszállítást. Mivel tokkal-vonóval 45 RON (azaz nem egészen 3000 HUF) az ára, úgy döntöttünk, hogy annyiért nem szenvedünk szekrénnyel, kisággyal fel a harmadikra. Meg is egyeztünk, hogy ha pénteken este szólnak, akkor szombaton, ha szombaton reggel szólnak, akkor szombat késő este vagy vasárnap érkezik a bútor. Nem is hittük volna, hogy ilyen gyorsan megy:)))
A kék-sárgából átkocogtunk a szomszédos-rivális áruházba, ahol megvettük a TV-állványt (mivel a nappaliban és az étkezőben is onnan van a garnitúra, nem akartuk keverni) - mivel itt az egy darabra lett volna 60 RON a házhozszállítás (igaz, abban már az összeszerelés is benne van), úgy döntöttünk, inkább elvisszük. HÁÁÁÁT, szegény Ádám megküzdött, mire felért vele a lakásba, dög nehéz és hihetetlenül béna alakú csomagra sikerült.
Még mindig pénteken, este tíz körül cseng a telefon - akkor holnap egy és fél három között hoznák a bútort. Jó, ott leszünk, még ha kicsit tág is az időintervallum.:) Szombat reggel épp csak befejeztük a laza reggelinket, amikor ismét cseng a telefon - és nem, nem szokásunk egykor reggelizni, mielőtt valaki "túl magasnak találná a labdát":))). Hát hogy ők tíz perc múlva ott vannak. Felöltözés (félig, a cipőmet már csak a kocsiban sikerült rendesen felvenni) és rohanás - de időben odaértünk. Átvettük a bútorokat, aztán hazajöttünk, mert még volt tennivaló.
Délután aztán visszasétáltunk, összeraktuk a pelenkázót, meg a fellépőt. Mivel Ádám már fáradt volt (kocsit mosott és fényezett délelőtt), úgy döntöttünk, hogy a többi bútort vasárnapra hagyjuk, csak a TV állványt rakjuk össze, az 5 darab elemből áll, nem lehet olyan bonyolult. De az volt. Egy, nem adtak hozzá összeszerelési útmutatót (sem szerszámokat, de erre fel voltunk készülve:))), így azért kellett egy kicsit totózni, hogy melyik lap és melyik csavar hová is tartozik. És kettő, bár nem egy árkategória a kék-sárgával, többet kellett küzdeni az elemek pontos helyreillesztésével, sőt a végén szabályosan ugrálni kellett a tetején, hogy a helyükre csússzanak a tiplik. Összesen mintegy két órát küzdöttünk vele, szidtuk a tervező felmenőit és megállapodtunk, hogy legközelebb inkább kifizetjük azt a 60 RONT:(((
Vasárnap a kiságy kivételével összeraktunk mindent, úgyhogy most a hálószobánkban várják, hogy kifessük a gyerekszobát - addig nincs értelme bepakolni.
Csütörtökön jönnek a költöztetők, már 85%-osan össze vagyunk csomagolva, magyarul nagyon-nagyon várjuk, hogy élvezhessük az új lakást...
(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése