Bár a fényképek alapján ez nem annyira egyértelmű, Botond azért tud ám mosolyogni is, méghozzá nem is akárhogy:))) Csak a fényképezőgéphez fűződő viszonyát, ha lehetséges az ilyen, az anyjától örökölte, így, ha meglátja a kezemben azt a fura fekete dobozt, azonnal felfüggeszti a mosolygást és nagyon komolyan kezd nézni. Vagy lehet, hogy az első hivatalos fényképezése (az útleveléhez:)) annyira rossz élmény, hogy azóta sem szereti, ha fényképezik. Vagy előző életében beduin volt és azt hiszi, hogy a fényképezés elveszi a lelkét. Esetleg előfordulhat az is, hogy olyankor mutatni akarja, hogy ő már komoly nagyfiú, nem holmi vigyorgós kisded:)
Azt, hogy mennyire komoly nagyfiú, a héten többször cáfolta, ugyanis valamiért úgy döntött, hogy ő márpedig fél a porszívótól, amivel eddig soha semmi baja nem volt, sőt vígan szunyókált a nappali közepén, miközben körülötte tettem-vettem. De a szerdai porszívózás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy Mazsi a négy égtáj irányába szétdobott, merev végtagokkal, csukott szemmel, pirosra válva sír a játszószőnyegén, ahogyan akkor szokott, ha megijed valamitől. Felvettem és szó szerint odatapadt a mellkasomhoz, a karjait félig a nyakam köré fonva:)) - már amennyire a kezei hossza megengedi. Még tíz perc múlva is hüppögött, úgy megijedt szegény. Később kipróbáltam, és tényleg a porszívótól ijedt meg -egy pillanat alatt lefelé görbült a szája:(( Kézben tartva viszont semmi gondja nem volt vele, úgyhogy mostantól a porszívózás is bevonul az extrém sportágak közé, gyerekkel a kézben.
Visszatérve a mosolygás-kérdésre, most videókkal bizonyítjuk, hogy igazi csibészes mosolya van a kisfickónak, és bizony a vízben is elvan:)) A második videó nem szándékosan maradt félbe, hanem lemerült az aksi, de majd holnap újra megpróbáljuk. Nagymamák, szabad elolvadni:) mi már cseppfolyós halmazállapotban kenyérre vagyunk kenve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése