2011. február 16., szerda

Pocok alszik, Anya elmélkedik

Ma délután Bo több mint két órát aludt a hintaágyában, ezzel abszolút rekordot állított be a napközbeni alvás terén. A dolog egyetlen negatívuma, hogy mindezt a nappaliban tette, aminek egyenes folyományaként két órát töltöttem internetezéssel és merengéssel, nehogy felzavarjam. Ami nekem jó volt, a házimunkának annyira nem:))

Így viszont egyrészt újra meglátogattam kedvenc blogjaimat, pl.
  • Lucia korababás blogját Zorcsi Malac életéről és megállapítottam, hogy milyen nagy lett már a Malac:), aki először Don volt, azután egy ideje már Muci, és nagyon édesen mondja, hogy "Dani Kilián" (így hívják) - arra azért kíváncsi lennék, hogy hol vette Lucia az Alien-anyakirálynő plüssdögöt:)))
  • továbbá gasztroblogok hosszú sorát, ennek eredményeként megtaláltam a vrabioara de manzat második feléhez (négy szeletet vettünk és pácoltunk be:))) az ideális zöldbors-mártás receptet (bár magánvélemény, de a beurre manié-vel jobban tetszik:))
  • valamint a könyvjelzők menüm "babázó" rovatának valamennyi linkjét, amit ki is egészítettem néhány újjal, pl. azzal, ahol az anyuka fényképekkel illusztrálja a babája székletének alakulását, a tápszer és a gyümölcsök bevezetését követően - bármennyire fontos is a kaki-téma (részletes eszmefuttatást ld. lejjebb:))), azért ezt már egy kicsit túlzásnak tartom:)))

Másrészt elmélkedtem a mi malacunk (néha még a fülén is tápszer folyik, úgy fal:)), aki igazából Pocok, vagy néha Mazsi, esetleg Vackor (bár ez utóbbi ellen az Atya tiltakozik, mivel egy régi nem-szeretem edzőjére emlékezteti) fejlődésének nagy kérdéseiről, pl.
  • arról, hogy nagymozgások (forgás, hasonfekvés) és finommozgások (tárgyakért nyúlás) terén is bizony van egy kis lemaradása még a korrigált (=amennyinek lennie kellene, ha időre születik, azaz most három hónapos) életkorához képest is. Nem tudom, hogy csak szimplán lusta-e (mert pl. repülőzés közben azért nagyon szépen tartja a nagy buksi fejét:))) vagy van valami kis izomfejlődési lemaradása. Ennek kapcsán annyiban módosítanám az előző bejegyzést, hogy legfrissebb méréseink szerint Pocok már nem hat, hanem majdnem hét kilós, mindezt három hét alatt prezentálva....ilyen mértékű súlygyarapodás mellett én sem akarnék annyit mozogni:))))) (megjegyzem, hogy az internet előnyei mellett rémsége, hogy a tünetek alapján - hypotónia, korai intenzív nyáladzás, feszes ököltartás, hasonfekvés elleni erős tiltakozás, nagymozgások elmaradása, stb. - már cerebralis paresist is diagnosztizálnék nála, ha para-anya lennék, de ugyebár nem vagyok:)))
  • Vagy pl. arról, hogy ha a doktornéni is rábólint, akkor a hétvégén megkezdhetjük a hozzátáplálást és alig várom, hogy mit fog szólni az első kanál gyümölcshöz...és hogyan hat majd a mi kis kaki-problémáinkra:)
  • Bzw. arról, hogy vajon honnan szedte, hogy a "hübbbe" (esetenként "hübbbü") az egy szó és vajon mit is jelent pontosan?:))) mostanában ez a kedvenc szava (a helló utánzásáról legnagyobb bánatomra leszokott, pedig nagyon édesen csinálta - viszont az "én elmentem a vásárba fél pénzzel..." szó szerint extázist vált ki nála, főleg a "libám mondja gi-gá-gá" rész:))
  • és arról, hogy vajon mennyit kellene gyakorolnom, hogy úgy tudjam pödörni és szopogatni a saját nyelvemet, ahogyan Pocok teszi pár napja? megpróbáltuk az apjával utánozni, esélytelen:)))
  • vagy, hogy ennyi becenév mellett hallgatni fog-e valaha a "Botond"-ra, illetőleg nem lesz-e skizofrén/személyiségzavaros?:)))

Visszatérve a kaki-kérdéshez, a téma legjobb leírását Szily László: Kitolás- kalauz leendő apáknak c. könyvében olvastam (egyszer megpróbáltam szoptatás közben olvasni, de egyfolytában kirántottam Pocok szájából a cicit, amitől ő meglehetősen frusztrált lett, másodszor este, lefekvés után álltam neki, akkor pedig Zuram kérte a tevékenység felfüggesztését, mert remegett az ágy a visszafolytott röhögéstől:)) íme egy kis ízelítő:

Pelenkázni kezdetben pofonegyszerű dolog, mert a kisded még nem forog úgy a hossztengelye körül, mint egy életért küzdő orsóhal, hanem fekszik, akár egy babzsák, és lemondóan nyekereg. Amíg csak anyatejen él, a kaki sem undorító, sőt egyáltalán nem emlékeztet a későbbi önmagára. (...) Úgy hat-hét hónap múlva már valószínűleg banánt, almát és zöldségpürét fog enni. Az elválasztás elején a belek elképedve fogadják az újfajta táplálékot. Olyan féléves lehetett a gyerek, amikor egy különösen jól sikerült pelenkázás végén (a hőmérő tokja Louis Armstrong hangján adta elő "A részeges helyettes államtitkár rámenősen nyomul a struccfarm szóvivőnőjére" című jelenetet, mozdulatlanná bűvölve a gyanútlan Boriszt) utólag végzetesnek bizonyuló hibát követtem el. Lazán ragasztottam össze a pelenka két szárnyát. Ez nem rögtön derült ki. A hóna alatt fogva álló helyzetbe emeltem a kisdedet, hogy felhúzzam rá a nadrágot, amikor a hasából olyan hang hallatszott, mintha páncélozott szállító harcjármű esett volna egy PR menedzserre, aztán egy dimenziókapun keresztül fejjel beleestünk egy pöcegödörbe. Később kiderült, hogy konkrétan nem ez történt, hanem a gyerek befosott. (...) (A sétáltatásról és játszóterezésről írva, a szerk.) A csajod persze ebben is nagyobbat fog szívni, mert a gyerek bélműködését még a legelfajultabb apukák is ritkán tárgyalják ki egymás között.

Lehetne folytatni: Aki éppen gyereket szeretne, vagy gyereket vár, vagy valaha eljátszott a gondolattal, hogy neki egyszer lesz, feltétlenül olvassa el - határozottan élvezetesebb és sok szempontból hasznosabb volt mint a sok egyéb okosság, amit összeolvastam.

A kis kitérő után visszatérve a kérdéshez, a kaki-probléma, ha "nem-is-élet-halál-kérdés-de-azért-alapvetően-meghatározó-dolog". Ha sikerül este kakilni, (mostanában mindig este adjuk elő a "bíborvörösre váltok-összeszorítom a szám- nyögök-nyomok" műsorszámot, és valamiért csak ölben tartva megy; néha azon kapom magamat, hogy én is szorítom a hasizmomat, annyira szurkolok neki:))) akkor nyolc órát alszik egyhuzamban Pocok, félálomban lenyom 180 milit és még alszik négy órát, másnap derűs és kiegyensúlyozott, két másodpercig még a hasonfekvést is üvöltés nélkül tolerálja, tovább nem...De ha nem, akkor Isten óvd a királynőt:((( azokon a napokon kénytelen vagyok reggel egy igazi kávéval (és nem koffeinmentessel) kezdeni a napot, el vagyok kényeztetve, nem szoktam hozzá a másfél óránkénti éjszakai kelésekhez és cumi szájba adogatásokhoz:))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése