Azért, így a második császár után meg kell állapítsam, hogy azok, akik önként választják EZT a természetes szülés helyett (mondván, hogy nem kell vajúdni és nem fáj annyit), azért nem gondolják át alaposan a kérdést:))) pedig nagyon ütős cuccokat kaptam, nem tudom, mi volt bennük, de még románul is megtanultam tőlük:)) - legalábbis egész éjjel románul beszéltem a nővérekkel az őrzőben, bzw. románul néztem egy másik anyukával a Vadászat a Vörös Októberre c. örökbecsűt a TV-n (OK, azt bármikor folytatom, bármelyik jelenettől, angolul v. magyarul, az nem ér:)), utána meg valami Bruce Willis Sarah Jessica Parker-es filmet (nem mai darab, először meg sem ismertem SJP-t, annyira fiatal volt:))
Kicsit sajnálom, hogy nem hagytak "dolgozni" legalább egy kicsit, kíváncsi lettem volna, hogy milyen az "igazi" - de a doki rám nézett: "a monitor szerint két órája 3 percenként 40-50 másodperces fájásai vannak, nem is érzi őket, mire várjunk még?", éreztem, éreztem, hogy húzódik az egész alhas, keményedik a méh, de ha csak ennyi a szülési fájás.....:))) de nem vitáztunk, felhívtam a fiúkat, hogy jöjjenek, mert szülünk, aztán beindult a gépezet:))
Mindenesetre ma megyünk is haza:) JIHHÁÁÁÁ.
Na nem mintha panaszkodni szeretnék/tudnék a kórházra, mert messze felülmúlta a várakozásaimat, van WiFi :)) (a legfontosabb:)), korlátlanul fogyasztható a kikészített szoptatós tea, a nővérek nagyon kedvesek és azonnal jönnek, ha valami hasfájásom van, a dokik mind beszélnek angolul, a rooming-in tényleg rooming-in (és ugyan pl. Nóri besárgult és fény alá kellett tenni éjszakára, de minden éhségjelére azonnal lehozták szopizni) stb.. Az ágyat (meg az elé görgethető asztalt, meg a nővérhívót) pl. szívesen vinném haza magammal, csak macerás lenne felcipelni a harmadikra. (Menő, nyomkodós, emelkedős/dőlős/csukódós, mint az amcsi filmekben:)...és egészen tűrhető a matraca is...Botinak nagyon tetszett rajta az infúzió-tartó, meg a kapaszkodó, az előbbi "köpp-köpp" - nem tudja kimondani a "cs" betűt, szóval "csöpp-csöpp"-ögött anyába az infúzió onnan; utóbbi meg a "jukk" - ami a hórukk Botondizmusa, ahogy anya felhúzza magát a kapaszkodón:)))
Talán a repülőtér közelsége az egyetlen negatívum, lehet számolni, hogy hány utas ül a jobb oldalon, amikor elrepülnek felettünk a gépek....még jó, hogy nem egy nagy forgalmú reptér...
De akkor is jobb lesz otthon, a fiúkkal.
Kicsit sajnálom, hogy nem hagytak "dolgozni" legalább egy kicsit, kíváncsi lettem volna, hogy milyen az "igazi" - de a doki rám nézett: "a monitor szerint két órája 3 percenként 40-50 másodperces fájásai vannak, nem is érzi őket, mire várjunk még?", éreztem, éreztem, hogy húzódik az egész alhas, keményedik a méh, de ha csak ennyi a szülési fájás.....:))) de nem vitáztunk, felhívtam a fiúkat, hogy jöjjenek, mert szülünk, aztán beindult a gépezet:))
Mindenesetre ma megyünk is haza:) JIHHÁÁÁÁ.
Na nem mintha panaszkodni szeretnék/tudnék a kórházra, mert messze felülmúlta a várakozásaimat, van WiFi :)) (a legfontosabb:)), korlátlanul fogyasztható a kikészített szoptatós tea, a nővérek nagyon kedvesek és azonnal jönnek, ha valami hasfájásom van, a dokik mind beszélnek angolul, a rooming-in tényleg rooming-in (és ugyan pl. Nóri besárgult és fény alá kellett tenni éjszakára, de minden éhségjelére azonnal lehozták szopizni) stb.. Az ágyat (meg az elé görgethető asztalt, meg a nővérhívót) pl. szívesen vinném haza magammal, csak macerás lenne felcipelni a harmadikra. (Menő, nyomkodós, emelkedős/dőlős/csukódós, mint az amcsi filmekben:)...és egészen tűrhető a matraca is...Botinak nagyon tetszett rajta az infúzió-tartó, meg a kapaszkodó, az előbbi "köpp-köpp" - nem tudja kimondani a "cs" betűt, szóval "csöpp-csöpp"-ögött anyába az infúzió onnan; utóbbi meg a "jukk" - ami a hórukk Botondizmusa, ahogy anya felhúzza magát a kapaszkodón:)))
Talán a repülőtér közelsége az egyetlen negatívum, lehet számolni, hogy hány utas ül a jobb oldalon, amikor elrepülnek felettünk a gépek....még jó, hogy nem egy nagy forgalmú reptér...
De akkor is jobb lesz otthon, a fiúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése