Beszámoló 2. fejezet és off topic "kis színesek" a tudnivalók a repülésről gyerekekkel rovathoz:)

Ott hagytam abba, hogy mostam-vasaltam rendes háziasszony módjára. 

Szerdán (aug. 1.) du. aztán becsomagoltunk. Ez abból állt, hogy én elővettem a bőröndöket (amiket olyan mélyre azért nem süllyesztettem el, lévén, hogy két és fél nappal előtte érkeztünk vissza Mo.-ról:)), Boti egy fél órán keresztül húzta-vonta őket a lakásban, majd amikor sikerült meggyőznöm, hogy most már ideje lenne összecsomagolni, akkor az egyiket behúzta a szobájába, randomszerűen belerámolt mindent az egyik fiókjából, behúzta a cipzárt, kivonszolta a bőröndöt az előszobába és közölte, hogy "ki-ki", azaz menjünk már. Elég nehéz volt meggyőzni, hogy csak másnap reggel megyünk majd és hogy azért nekem is hadd legyen egy kis beleszólásom abba, hogy milyen ruhákat viszünk ki neki:)) Sokat segített, hogy eljátszottuk még egyszer a "mit csinálunk a repülőn?" játékunkat ("dő"-lünk, "ku" - cumizunk, "sztyú" -ardessek hoznak "meme" és "gluty-gluty", továbbá "tu"-rbulencia)...

Csüt. hajnali 3/4 5-kor felkeltettük a két törpét (mi már korábban keltünk), felöltöztettük őket, aztán lehurcoltuk a fél lakást (na jó, csak három bőröndöt, a pelenkázótáskát, a laptop-táskát, a fényképezőtáskát, meg egy hátizsákot - még jó, hogy a babakocsik fixen a garázsban vannak) az utcára, mivel 5.00-ra jött értünk Tamás, Ádám egyik kollégája - a taxi a gyerekülések miatt nem játszott....

Eredeti számításaink szerint (és kiindulva az eddigi Otopeni-i tapasztalatainkból, miszerint max. 200 ember szokott egyszerre lézengeni arrafelé, mivel eddig a naponta induló összes járat ráfért két kijezőre) egy laza nézelődős reggelünk lett volna a reptéren, de azért a biztonság kedvéért becsekkoltunk előre, hogy csak fel kelljen dobnunk a csomagokat.

Off topic info (kis színes 1.)

Tudtátok, hogy két kisbabával (=akik ölben utaznak) nem lehet egy sorba ülni? Mármint, hogy egymás mellé... Az online check-in egymás mögé osztott nekünk helyet (és nem, nem későn kezdtük el, egyáltalán nem ajánlott fel választási lehetőséget, pedig még üres volt a gép képe), amin baromira kiakadtunk, meg minden, ezért megpróbáltuk átíratni a reptéren és ott mondták, hogy a gépeken max. 4 maszk van egy soron, hol az ablak mellett (mint amin odafele repültünk) vagy a folyosónál (ahogy a visszaúton volt), ezért típustól függően csak egymás mögé vagy a folyosó mellé lehet ülni. Majd ha saját széken ül a kettőből egy, akkor ülhetünk hárman egy sorban....

Folytatás

 

Fentieknek megfelelően maradt a 31A és 32A szék, amit eredetileg dobott a rendszer - és nem bántuk meg, hogy becsekkoltunk, mivel BRUTÁLIS tömeg volt. Öt fapados is indult (Larnacába meg egyéb nyaralóhelyekre), plusz a mi KLM-ünk Hollandiába, meg még egy-két másik, kb. 2000 ember nyüzsgött a reptéren. A biztonsági ellenőrzést viszonylag gyorsan letudtuk, mivel a babakocsik a "túlméretes csomag" soron mehetnek át, de akkor szembesültünk egy végeláthatatlan emberkígyóval, ami az útlevél-ellenőrzésre várt. Megbeszéltük a Férjjel, hogy bár nem szoktunk visszaélni a helyzeti előnyünkkel, a két picivel ezt a sort nem vagyunk hajlandóak végigvárni, főleg, mivel gyanítanánk, hogy a 99%-uk nem a külön dipisorra áll (svájci üzletemberek fejtették ki még nekem Ferihegyen, hogy az a világ legjobb útlevele, egyszer amikor valami áramszünet miatt kialakult totális káosz közepén, amikor majdnem lekéstem a gépemet Buciba, meglátva a zöld útlevelet a kezemben a határvadászok átállítottak mögéjük a priority sorra és ők meg csodálkozva nézték a kezemben az economy-ra szóló boarding passt). És bizony előretoltuk a babakocsikat szépen a sor mellett - és lőn, a külön soron két család állt rajtunk kívül, szóval ezt a projektet is letudtuk hamar.

Pelenkacserék, Daedalon Botinak és már be is kellett szállnunk. A felszállást mindkét törpe remekül viselte, utána azonban Botin viszonylag gyorsan megmutatkozott annak a másfél/két órának a hiánya, amit még aludnia kellett volna (nem beszélve arról, hogy a sok új inger mennyire lefárasztotta a reptéren). Elég sokat nyűglődött, amin az sem segített sokat, hogy a gépen az egyetlen üres hely mellettem volt...

Off topic info - (kis színes 2.)

  

az is csak azért, mert egy unaccompanied minor - kíséret nélküli kiskorú - leányzó ült volna köztem és a folyosó mellett ülő pasi között, de, mint a stewardesstől (helyesbítek ma már "cabin attendant" a politikailag korrekt elnevezés, a fő-fő stewardessé meg "purser"), megtudtuk, az így utazó gyerekek csak folyosó melletti ülésen ülhetnek és nem ülhetnek pasi mellett, szóval elvitte valahová előre még felszállás előtt..

 Folytatás

...így le tudtam tenni és tudta nyitni-csukni az étkezőasztalkát.  Bübbs leszállás előtt tíz perccel aludt el végre, ami duplán rossz volt, egyrészt mivel max. húsz percet aludt, utána fel kellett keltenem; másrészt mivel így kimaradt az "átrepülünk a felhőkön", kiengedjük a kereket, fékszárnyakat meg minden, egyre nagyobbak lesznek a fák és leérkezünk részből. 

Hollandiában  19 fok, szakadó eső (tipikus holland időjárás, absz. nem vészes, csak "kicsit" hűvös a bukaresti 38 fok után, ami éjszakára is max. 26-ra hűlt vissza) és Uncle Patrick várt bennünket a repülőtéren. Mire túljutottunk az útlevél-ellenőrzésen, a bőröndjeink már ott keringtek a szalagon, 5 másik bőrönddel együtt - igen, egy totál tömött gépből ennyi embernek volt a célállomása Amszterdam, a többiek utaztak tovább:))). Patrick elvitte a csomagjaink zömét, de még előtte vett nekünk vonatjegyet az automatánál, mivel a bankkártyáink egyike sem működött Hollandiában (sem a reptéren, sem máshol - EU, szeretünk, ugye???? - pedig Mastercard, meg dombornyomott, meg chipes mind, ami elvileg a legtutibb és a bank állítása szerint mindenhol működik a világon). Mi lementünk egy szintet a lifttel, két percen belül befutott a vonatunk, feltoltuk a babakocsikat (igen, egy szintben van a peronnal:))) és elindultunk Hágába.

Botit nagyon készítettük rá, hogy majd zakatolunk a vonaton, csakhogy ez a vonat 129 km/h-val csendben, halkan suhant, a zakatolásnak legcsekélyebb nyomát sem mutatva. Még jó, hogy a gombbal nyíló és csilingelő ajtók némileg kárpótolták a fiatalembert, az utastársaink igen nagy szórakozására:)) Csalódást csak az okozott, hogy 35 perc vonatozás és alig 8 megállás-ajtónyitás-csilingelés-ajtócsukás-elindulás után le kellett szállnunk. A peronon már ott várt minket Kata és Benjamin (utóbbi édesdeden alukált a babakocsijában). A vonatozás felfüggesztése miatt érzett elkeseredettséget ellensúlyozta, hogy lifttel mentünk le a vágányok alatti aluljáróhoz (a lényeg, hogy lehessen gombokat nyomogatni, és az kiváltson valami hatást:))), onnan pedig 10 perc alatt hazatoltuk a babakocsikat. Az utcasarkon találkoztunk Patrickkal, aki épp akkor futott be a csomagjainkkal. Felcuccoltunk, megérkeztünk:))))

Ezt hosszas gyönyörködés követte a szebbnél szebb gyerekeinkben, hiába no, mindegyik tökéletes kis vakarcs:))) Gyors ebéd, aztán az addigra hullafáradt Botit leraktuk a kiságyába, délutáni sziesztára.... Folyt. köv.