amelyben kiderül, hogy Micimackó (izé, Boti) mégiscsak szereti az autókat, továbbá a repülőgépeket is..
Az előző bejegyzésben már említettem, hogy Boti annyira nem viselte jól a hazafelé tartó 12 órás utat :( De leleveleztem a doktornénijével, hogy adhatunk neki egy fél Daedalon kúpot, mert bár nem ajánlott ennyire kicsiknek, de a hányásnál még mindig jobb. Így, amikor két hosszú és egyben rövid otthon eltöltött hét, két keresztelő (Nóri és Lorka, az egyik unokatesó:)) és egy autóba bemozaikozós pakolás (pedig még tetőboxunk is van:)) után visszaindultunk, meg is kapta a maga adagját.
(kép Nóri keresztelőjéről, hamarosan:)))
A kúp leggyakoribb mellékhatása az aluszékonyság, bevalljuk, még kicsit reménykedtünk is benne, de minden azért nem lehet tökéletes, Boti minden volt, csak aluszékony nem:) Nem tudom, hogy a kúp tette-e meg a maga hatását, vagy az, hogy most nem az Arad - Déva - Nagyszeben - Olt-völgye - Pitesti útvonalon jöttünk, hanem délen, a Temesvár - Caransebes - Orsova - Drobeta-Turnu Severin - Craiova - Pitesti vonalon, ami nem annyira hegyes-völgyes és kevesebb rajta a kamion is, mindenesetre Boti egészen élvezte az utat, sőt minden egyes megálláskor követelte, hogy a kormány mögé állhasson és "vezethessen". (Ehhez a kormány-függőséghez biztos hozzájárult az is, hogy az anyai nagypapa autóját sokat vezette, amíg ott voltunk:)), de most már ott tartunk, hogy sétálni sem nagyon tudunk lemenni, mert megáll a "brümm-brümm" mellett és csapkodja az ajtót, hogy be akar szállni...)
Éjfél után két perccel értünk haza, a két vacak már elaludt a kocsiban, de persze mindketten felébredtek, mire felértünk velük a harmadikra. Boti széles vigyorral nyugtázta, hogy a saját ágyában megy aludni, kikövetelte az esti tejét és elaludt - Nóri meg csak hozta a saját vigyorgós, nyugodt formáját, szopiztunk, kapott egy kis tápszert pótlásként és elment aludni ő is.
Igen, sajnos ismét vesztésre áll a tejciért vívott csata, sem a fejés, sem a gyakori szoptatás, sem a brutálisan megnövelt folyadék és kalóriabevitel nem segít a dolgon. Ráadásul a kiscsaj is fineszes ám, elég hamar rájött, hogy minek dolgozni, ha a cucliból gyorsabban és könnyebben jön az égi áldás, esténként már nem is hajlandó semmi erőfeszítésre, csak üvölt és feszíti magát addig, amíg meg nem látja a kezemben az üveget, akkor egy boldog sóhajjal megragadja, megszorítja és nem engedi el, amíg ki nem szívta az utolsó cseppet. Aminek örülök, hogy majdnem négy hónapos koráig csak anyatejes volt. Ez a lényeg, még egy darabig küzdünk, aztán meglátjuk - jövő hét végén úgyis elkezdünk almát enni...
Olyan szerencsénkm persze nem volt, hogy a megzavart éjszakai rend hosszabb reggeli alvást eredményezzen, mivel mindketten fent kukorékoltak már hatkor, de ez az anyák sorsa:)) Ádám legalább kipihente a hosszú vezetés fáradalmait.
Hétfő-kedd-szerdán mostam mint Mosó Masa, Boti meg "ráz-ráz"(ott) - segített teregetni, aztán esténként meg vasaltam, hogy legyen mit vinnünk a nyaralás második felére, Hollandiába. Továbbá Nóri megkapta a négy hónapos oltását, úgyhogy 15 hónapos koráig arról is le van a gond:)
Mivel nyár volt/van, csak "lightosan" dübörög a Tot School, külön bejegyzést most nem is írok róla. A téma (surprise!) a közlekedés, főleg a gyakorlatban (namely, autóztunk, vonatoztunk, villamosoztunk, hajóztunk, repülőztünk, stb.), de csináltam megint kirakókat, párosítókat, színezőket, van autó meg helikopter formájú fűzőkártyája (kartonból, lyukakkal - egy madzagot kell körbefűzni rajtuk, finommotoros fejlesztés, szem-kéz koordináció), versenyeztettük a kisautóit, stb. Majd egyszer dobok fel egy kép-egyveleget:))
A hollandiai kört (amelyben lesz repülő, vonat, villamos, tenger, sör, sajt és giliszta) majd egy következő bejegyzésben:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése