Igen, tudom. Már Ádám is kifejtette, hogy milyen "napokat" sikerül ünnepelnünk:) (Pedig a a gyurma-napról még nem is beszéltünk, ami szeptember 16-a, legalábbis az amcsiknál:)) Magánkezdeményezésre indult, 1996-ban (részletek, angolul, itt), és nincsenek "hivatalos" rendezvények, zászlófelvonás, huszárparádé és egyebek - viszont kiváló alkalom arra, hogy tanuljunk egy kicsit a legnagyobb szárazföldi emlősről. (Egyébként pl. Thaiföldön 1998 óta március 13-a az elefántok napja.).
Mi így tanultunk róluk:
Mi így tanultunk róluk:
Pénteken állatkertet építettünk a Duploból, csak, hogy megbeszéljük, hogy mi van az állatkertben (sokféle állat egy helyen, ketrecekben, stb.), milyen ketrece van az elefántoknak, mit esznek, hol laknak, stb. Plusz megnézegettük az elefántokat a könyvekben. (Külön elefántos könyvünk nincs, sajna....és a most kiszállítás alatt levő 18 db között sem lesz, viszont lesz őszi, bárányos, répás, vakondos és még sok más izgalmas:)))
Szombat reggel elefánt szendviccsel (persze csak Botinak, mi "rendes" felcsavart tortillát ettünk):
Utána játszottunk az elefántos kirakókkal, és megpróbáltam rávenni, hogy gyakoroljuk kicsit az egyenes és hullámos vonalak húzását egy nyomtatott elefántos "pre-writing practice" lapon, de ez annyira nem érdekelte....(Mielőtt valaki félreértelmezné, nem egyedül követte le ilyen szépen a hullámvonalat, én fogtam a kezét - a rózsaszín krikszkraksz, na az önálló alkotás:)))
Aztán elmentünk az állatkertbe, hogy élőben is megnézzük, hogy milyen gigantikus állatok is a Zelefántok. És bár láttunk sok-sok állatot, pl. "ki-be pumát" (Boti rém szórakoztatónak találta, ahogy idegbetegen ki-be-ki-be mászkált az odúja és a kifutó között), egy jaguárt, tigriseket, keselyűket, farkasokat, egy medvét, struccokat, oroszlánokat, pelikánokat, rengeteg papagájt (Nórinál ők voltak az abszolút nyertesek, 10 percig biztos néztük őket, ahogy zajongtak a kalitkában) - elefánt nem volt, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Cserébe minden nagymacska megpróbálta becserkészni és levadászni a nagyobbik törpét, aki lelkesen dobálta nekik (a ketreceik felé, természetesen) a leveleket, hogy egyenek. Hozzáteszem, összességében pozitív csalódás volt a Zoo, különösen, mivel akikkel eddig beszéltünk, mind azt mondták, hogy csak akkor menjünk, ha elkötelezett P.E.T.A. aktivistát akarunk nevelni a gyerekből - kicsi, meg nincs is sokféle állat, de a kifutók teljesen rendben vannak, tiszta, rendezett az egész.
Délután, alvásból felébredve meglepetten észleltük (na jó, már aki:)), hogy valami nagy állat otthagyta a lábnyomait a nappaliban:) Gyorsan megbeszéltük, hogy ez az elefánt, hogy ugyanannyi ujja van a lábain, mint Botinak, Anyának, Apának vagy Nórinak, csak nem mindegyik látszik, mert benő a bőr alá... aztán összehasonlítottuk a saját lábnyomainkkal, illetőleg megnéztük, hogy hány Boti-cipőre lenne szüksége az elefántnak egy lábára:)
Aztán vasárnap még családilag (na jó, Nóri kezét "csak" odafestettem) kreatívkodtunk egyet, hogy minden érzékszervnek elég élményt szerezzünk (ez azóta is nagyon tetszik neki, mutatja, hogy melyik kinek a tenyere:)):
Mindeközben Varga Nóri féléves lett, jihhááá. Reggelire biztos bolondgombát evett, de legalábbis valami nyűgösítőt, ma nagyon sokat nyüglődtünk, kivéve azokban a pillanatokban, amikor rosszalkodott - pl. itt, amikor Boti őszi játékait (lesz róla külön poszt, becs'szóra:)) rámolja le a dohányzóasztal aljáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése