Utálom...

hogy a gyerekeknek (is) csak egyszer van születésnapja és névnapja egy évben, és karácsony is csak egyszer van....(felnőtteknél nem baj, ott már néha igen macerás ajándékot venni:))

Lassan itt van Bübbs második (értitek, M-Á-S-O-D-I-K, iszonyú régen született!:)) születésnapja és elkezdtük nézegetni, hogy mit kapjon. Aztán az ember csak kapkodja a fejét. Okosítót, ügyesítőt, kreativitást fejlesztőt vagy mit vegyünk neki, hmmm? És persze ott az a hülye szabály, amit lefektettünk, hogy egy, de max. kettő ajándékot kaphat egy ünnepre, hogy ne járjunk úgy mint Dursley-ék jártak Dudley-val a HP-ben, emlékeztetőül (az ominózus jelenet 5 perc valamennyinél van, addig nyugodtan tekerjétek át)...

 No meg persze azért, mert NEM és NEM, és nem (csak) az ajándékról szólnak az ünnepek, meg nem attól lesz boldog gyerek, hogy sok-sok-sok-sok-sok játéka van, stb.

Naszóval, az ember legszívesebben felvásárolná az egész boltot, de szelektálni kell. De mégis mi alapján?

Ugye, nagymotoros téren azért van hova fejlődni, tehát legszívesebben valami dobálni/ugrálni/szaladni valót venne neki az ember (mint már tette is, bzw. kreatívkodta otthon az eszement mennyiségű babzsákdobáló játékot, meg bowlingot, meg szlalompályát a motorjához és sorolhatnám) - határeset, de ide sorolható az a gigantikus dömper is, amit apukája szeretne neki nagyon (a képen természetesen nem Boti van:)):

Viszont abból, hogy az eddigiekkel sem szórakozza halálra magát (konkrétan a legtöbbre rá sem néz, hiába vannak kikészítve állandóan, a csúszdán is az autók közlekednek), valószínűsíthető, hogy az újakkal sem kerülne jobb viszonyba. Akkor meg minek, meg mégis csak olyat akar neki az ember, ami tetszik neki is:)

Abban már megegyeztünk az apukájával, hogy hightech cuccot (konkrétan egy iPad-et, gyerekverzióban) legkorábban a névnapjára fog kapni, akkor viszont megkapja, mivel nagyon okos játékok is vannak rajta és örökre nem lehet elzárni a technikától.

Nagyon szeret legózni, bzw. vonatozni, szóval lehet, hogy azt fogjuk bővíteni (pl. ezzel, ezzel vagy ezzel), de persze szeret főzni is (játékból, a konyhájában - most kezd el nagyon szerepjátékokat játszani, állandóan gyógyítjuk Kutyit, éppen most varrok Kutyinak takarót meg párnát, hogy őt is le tudjuk fektetni, majd megkapja az egyik kiszuperált cumisüveget is, hogy meg tudja etetni - szóval egy "rendes" edénykészlet, bzw. étkészlet is biztosan tetszene neki), meg kirakózni, meg kreatívkodni (mostanában non-stop gyurmázunk meg festünk), és természetesen olvasni, de nagyon. Abba most bele sem megyek, hogy mennyi iszonyat jó gyerekkönyv van a piacon....(a múltkori eresztésből a legnagyobb siker Julia Donaldson - nagyon jó könyveket ír - A majom mamája c. örökbecsűje, már kívülről tudjuk...)

A kreatív és oktató játékok tárháza végtelen, nem is kezdek neki felsorolni, hogy mi mindent tudnék elképzelni neki:)))

Az egyik boltban osztogatott játékkatalógusból viszont Boti az egyik hiper-szuper garázsba van beleszerelmesedve, állandóan azt nézegeti:

De a műanyag-ellenes énem nagyon berzenkedik ellene....khmm, izé, tudom, nem az én szülinapom jön (szerencsére, az kéne még csak, 3x - áááááá), de nem a szülő felelőssége, hogy nevelje a dedet? A házilag fabrikált garázsunk (vö. valamelyik tavaly decemberi bejegyzést) lassan megadja magát (tök büszke vagyok rá, hogy eddig kibírta, meg Botira is, hogy ilyen óvatosan játszik vele:)), szóval azt tényleg le kell cserélni, de lehet, hogy azért inkább egy fából készültre, pl. egy ilyenre.  

És akkor persze jönnek az egyéb kérdések, pl. hogy tartsunk-e neki szülinapi partit vagy sem?:) Milyen tortája legyen?

OK, tudom, ez mind a mi bajunk, de azért van ez a blog, hogy az ilyeneket is megosszam veletek - hamarosan jön egy bejegyzés arról, hogy hogyan piknikeztünk múlt szombaton (bizony ám!:)), illetőleg, hogy visszavonok mindent, amit eddig Boti elevenségéről és rosszaságáról mondtam (avagy mi történik, ha összeeresztünk pár kisfiút egy playdate-en...)....