A tegnapi nap ismételten az autó- és önmozgatásé volt, egyszóval kirándultunk. Sajnos a hegyekbe legalább két napra (de inkább többre) érdemes menni, tehát egynapos programra ismételten közeli városokat szemeltünk ki.
Az első állomás Targoviste ("a" tetején lefele néző kalap, ergo "ü") volt. Odaúton igazolva láttuk azt az állítást, mely szerint minden román közül az Ilfov megyeiek vezetnek a leglehetetlenebbül, lettlégyen szó kerékpárról, lovaskocsiról vagy gépjárműről...Horror:))) Targoviste egyébként a 18. sz. közepéig nyári uralkodói szállás volt, de sajnos a belvárosból nagyon kevés maradt meg, egyébként a szokásos paneldzsungel mindenhol. (A képen a főtér látható, sajnos az emlékműről nem tudunk semmit, mivel - az általában bőbeszédű - útikönyv nem tesz említést róla...:(((
Ami megmaradt, az viszont nagyon szép. Legnagyobb bánatunkra a legfőbb látványosság (merthogy sem a román rendőrmúzeum, sem a történelmi múzeum nem nyerte el a legérdekfeszítőbb emlékhely címét), a Curtea Domneasca, avagy a fejedelmi udvar maradványai felújítás alatt vannak, ezért csak egy torony látogatható. (Becsületükre legyen mondva, ennek megfelelően fele annyiba is kerül a belépőjegy...)
(A felállványozott templom a Királyi Nagytemplom, az előtérben látható romok pedig a kastély maradványai.)
A Chindiei-toronyba (ami annak idején a város legmagasabb épülete volt) viszont be- és felmehettünk. A lépcső pihenőiben megcsodáltuk a Vlad Tepes kiállítást (semmi drakulázás, szigorúan történelem), felérve pedig gyönyörködtünk a panorámában...
...például ebben a helyes kis templomban (Szt. Péntek templom) a fejedelmi udvar egyik eldugott sarkában, amit a toronyból lemászva megnéztünk közelebbről is (sajnos ez is be volt zárva):
Targovistéből irány Curtea de Arges, ami az útikönyv szerint ugyanolyan szép, mint a Brassó-s bejegyzésben már emlegetett Sinaia, csak turisták nélkül. Hát, ha a kegyhelyre látogató románokat nem tekintjük turistáknak, akkor ez igaz is, azért egyébként sokan voltak...
Curtea de Arges-ben, azaz Argyasudvarhelyen van Románia egyik legszebb monostora, amikor ott voltunk éppen keresztelő volt, ill. esküvői fotózás (zárójelben tesszük hozzá, megállapítottuk, hogy milyen jó is az a szeptemberi időpont, miközben szánakozva néztük a 38 fokban a ruhája és a sminkje alatt az árnyékban is olvadozó menyasszonyt:)))) zajlott.
De még mielőtt a monostorba mentünk volna, megnéztük az itteni királyi udvar romjait (alig látszanak ki a földből) és a királyi udvar templomát, ami viszont álomszép, belül padlótól a mennyezet csúcsáig freskókkal van díszítve. A helyi múzeumos néni (velünk ellentétben) kiválóan beszél franciául, szóval mesélt néhány dolgot a királyi udvarról és a templomról; illetőleg (és ez is kedves volt tőle) ellenjavallotta, hogy bemenjünk a városi múzeumba, mivel majdnem a teljes kiállítási anyag Bukarestben van...
A királyi templom...
És néhány freskó a többszázból...
A monostor után felkerekedtünk, hogy megkeressük a román Kőmíves Kelemen (merthogy a feleségét be kellett falaznia, hogy megálljanak a falak), Manole mester kútját, ami az útikönyv szerint "egy másik parkban" van - ugye mekkora segítség?:))) A kútról annyit kell tudni, hogy amikor a mester befejezte a templom építését Basarab fejedelem lebonttatta az állványzatot, nehogy mégegyszer ugyanolyan gyönyörűt tudjon alkotni. A mester fából eszkábált szárnyakon próbált elmenekülni, de lezuhant és ahol földet ért, forrás fakadt.
Curtea de Arges-ből észak felé autóztunk tovább a Transzfogarasi úton - persze nem keresztül a hegyeken, főleg, mivel a hágó még mindig le van zárva, csak fel a (mesterséges) Vidraru-tóig. A kommunizmus szuperman-jének:) árnyékában...
480 000 köbméter beton felhasználásával építettek gátat és víztározót a lélegzetelállító hegyek közé:
A Vidraru-tótól (mivel előbb-utóbb úgyis vissza kellett volna fordulnunk), hazafelé vettük az irányt.
Útközben áthaladtunk Arefu településen, a Poienaru-kastély alatt. A hegyszirtre épült erőd (micsoda véletlen) szintén kapcsolatba hozható Vlad Tepes-sel. Állítólag (politikai) ellenfeleit - nemeseket és közrendűeket egyaránt - kényszerítette arra, hogy felhordják az építőanyagot az egész völgy képét uraló várhoz. De mivel 1410-en pár lépcsőfokot kellett volna megmászni ahhoz, hogy feljussunk, erről a 38 fokban letettünk. Egyébként is fél hat volt, az erőd pedig hatig volt csak nyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése