Miután az egész, élő tengeri rák nálunk nagyon drága, lehet bádogdobozban eltett rákot is venni erre a célra. Egy szelence tartalmát ecetben, olajban, sóval és fehér borssal beáztatjuk és ezalatt egy tál közepére zöld salátát rakunk. A tengeri-rák szeleteket szitán lecsurgatjuk és szépen kúpalakra fölhalmozzuk a salátára. A majonnézt két tojás sárgájából fél liter táblaolajjal (cseppenként beleadva) kis borecettel, sóval és fehér borral készítjük. A majonnézt egyenletesen rákenjük, aztán szépen feldíszítjük aszpikkal, kemény tojással, rákollókkal, madársalátával, a tetejére pedig egy-egy ajókagyűrűt megtöltünk kaviárral. Így igen tetszetős és jóízű étel, mely teához is adható.
Nem kell megijedni, tisztelt Olvasók, nem őrültem meg:)
Csak ma volt egy kis időm és szakácskönyvkészletem legrégibb (1913-as) darabját, a Katóka szakácskönyvét forgattam. Amit a Cilike-sorozat (a lányok tudják:) szerzője, Tutsek Anna írt és ami "tulajdonképpen azoknak a cikkeknek gyüjteményéből való, amelyekben Katóka, a páratlan jó kis gazdaasszony szíves készséggel ismertette meg az ő kis barátnőivel a főzésnek és a gazdasszonykodásnak mindenféle csinját-binját, amelyet az ő mindentudó nagyanyuskájától tanult."
:))))
A nyelvezetéért már önmagában is megéri lapozgatni; még akkor is, ha nem állok neki megsütni az "olcsó süteményt", aminek 8 tojással és fél kiló őrölt mandulával kezdődik a receptje, utána pedig fél kiló liszthez ugyanannyi vajat ad:)
De gasztronómiai/kulináris szempontból is tanulságos a könyv: megmutatja, hogy mit és hogyan ettek eleink a "boldog békeidőkben" és hogy van élet a húsleves-gulyásleves-töltött káposzta trión túl, hogy a RÉGI magyar konyha (és nem a Horváth Jánosné-féle) bővelkedik a könnyű és savanykás ízekben.
(No meg azt, hogy édesszájúak vagyunk, a könyv fele ugyanis édesség - persze Tutsek Annának erre is van magyarázata: "Még egyet. Ne csodálkozzék senki sem azon, hogy ebben a szakácskönyvben túlsúlyban vannak a sütemények, torták, édességek leírása, míg a főzelék, leves, sültfélék gyérebben vannak képviselve. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a fiatal leányok, kezdő kis gazdasszonyok sokkal szívesebben készítenek el például egy csokoládétortát, mint teszem föl: sárgarépa-főzeléket. De ha megengedjük nekik, hogy eleinte, mikor kezdenek főzni tanulni, kedvük és hajlandóságuk szerint duskáljanak az édes sütemények és torták között, sokkal hamarabb megkedvelik a főzés mesterségét, mintha mindjárt a szerintük oly unalmas és fölösleges főzelék- meg sültféléket kell elkészíteniök. Később majd megjön ehhez is a kedvök. Az első kísérletük hadd legyen inkább egy-egy torta vagy sütemény, amelyet büszkén tesznek a vendégek elé, önérzetesen jelentvén ki: ezt én egyedül készítettem.:))) Végül is, ha jobban belegondolok, én is előbb tudtam sütni, mint főzni:))
Szintén érdemes elgondolkodni azon, hogy a receptek 20-25%-a a maradékok hasznosításáról szól, de még a kovászos uborka levéhez is van felhasználási javaslat (könnyű kaporleves...)..
Ami az elkészítési módokat illeti, OK, bevallom, nem szívesen kavargatnám háromnegyed óráig a piskótát és a botmixert sem cserélem le a szitán áttörésért, a tapadásmentes tepsit sem a "fehér viasszal kikent hosszúkás pléh"-ért. Sőt, rétestésztát sem hiszem, hogy valaha nyújtani fogok, hiába "igazi magyar sütemény, sehol a világon nem tudják készíteni, csak a magyar gazdasszonyok!". De például szívesen kipróbálnám az "erdélyi fatányéros" sütését - "a takaréktüzhelyből szedjünk ki a tüzhely lapjára jó nagy rakás parazsat - megjegyzem, csakis faszenet lehet erre a célra használni, kőszén nem jó" - ez természetesen evidens, nem?:)).
Persze néhány esetben komoly kihívás egyáltalán értelmezni/beszerezni a hozzávalókat: hol találok krumpli-lisztet, reszelhető édes túrót, írósvajat, csipkebogyó-mártást, fenyőborsot, csokoládé- és citromjeget, hogy néhányat említsek? Arra magamtól is rájöttem, hogy a pármai sajt parmezán, meg hogy a táblaolaj vélhetően egyszerű napraforgóolaj. Az internet csodáinak hála, már azt is tudom, hogy a köszméte valójában egres, vagy hogy a citronád az kandírozott citromhéj, de tudja pl. valaki, mi az a sertéskarmonádli???:)
Nem kell megijedni, tisztelt Olvasók, nem őrültem meg:)
Csak ma volt egy kis időm és szakácskönyvkészletem legrégibb (1913-as) darabját, a Katóka szakácskönyvét forgattam. Amit a Cilike-sorozat (a lányok tudják:) szerzője, Tutsek Anna írt és ami "tulajdonképpen azoknak a cikkeknek gyüjteményéből való, amelyekben Katóka, a páratlan jó kis gazdaasszony szíves készséggel ismertette meg az ő kis barátnőivel a főzésnek és a gazdasszonykodásnak mindenféle csinját-binját, amelyet az ő mindentudó nagyanyuskájától tanult."
:))))
A nyelvezetéért már önmagában is megéri lapozgatni; még akkor is, ha nem állok neki megsütni az "olcsó süteményt", aminek 8 tojással és fél kiló őrölt mandulával kezdődik a receptje, utána pedig fél kiló liszthez ugyanannyi vajat ad:)
De gasztronómiai/kulináris szempontból is tanulságos a könyv: megmutatja, hogy mit és hogyan ettek eleink a "boldog békeidőkben" és hogy van élet a húsleves-gulyásleves-töltött káposzta trión túl, hogy a RÉGI magyar konyha (és nem a Horváth Jánosné-féle) bővelkedik a könnyű és savanykás ízekben.
(No meg azt, hogy édesszájúak vagyunk, a könyv fele ugyanis édesség - persze Tutsek Annának erre is van magyarázata: "Még egyet. Ne csodálkozzék senki sem azon, hogy ebben a szakácskönyvben túlsúlyban vannak a sütemények, torták, édességek leírása, míg a főzelék, leves, sültfélék gyérebben vannak képviselve. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a fiatal leányok, kezdő kis gazdasszonyok sokkal szívesebben készítenek el például egy csokoládétortát, mint teszem föl: sárgarépa-főzeléket. De ha megengedjük nekik, hogy eleinte, mikor kezdenek főzni tanulni, kedvük és hajlandóságuk szerint duskáljanak az édes sütemények és torták között, sokkal hamarabb megkedvelik a főzés mesterségét, mintha mindjárt a szerintük oly unalmas és fölösleges főzelék- meg sültféléket kell elkészíteniök. Később majd megjön ehhez is a kedvök. Az első kísérletük hadd legyen inkább egy-egy torta vagy sütemény, amelyet büszkén tesznek a vendégek elé, önérzetesen jelentvén ki: ezt én egyedül készítettem.:))) Végül is, ha jobban belegondolok, én is előbb tudtam sütni, mint főzni:))
Szintén érdemes elgondolkodni azon, hogy a receptek 20-25%-a a maradékok hasznosításáról szól, de még a kovászos uborka levéhez is van felhasználási javaslat (könnyű kaporleves...)..
Ami az elkészítési módokat illeti, OK, bevallom, nem szívesen kavargatnám háromnegyed óráig a piskótát és a botmixert sem cserélem le a szitán áttörésért, a tapadásmentes tepsit sem a "fehér viasszal kikent hosszúkás pléh"-ért. Sőt, rétestésztát sem hiszem, hogy valaha nyújtani fogok, hiába "igazi magyar sütemény, sehol a világon nem tudják készíteni, csak a magyar gazdasszonyok!". De például szívesen kipróbálnám az "erdélyi fatányéros" sütését - "a takaréktüzhelyből szedjünk ki a tüzhely lapjára jó nagy rakás parazsat - megjegyzem, csakis faszenet lehet erre a célra használni, kőszén nem jó" - ez természetesen evidens, nem?:)).
Persze néhány esetben komoly kihívás egyáltalán értelmezni/beszerezni a hozzávalókat: hol találok krumpli-lisztet, reszelhető édes túrót, írósvajat, csipkebogyó-mártást, fenyőborsot, csokoládé- és citromjeget, hogy néhányat említsek? Arra magamtól is rájöttem, hogy a pármai sajt parmezán, meg hogy a táblaolaj vélhetően egyszerű napraforgóolaj. Az internet csodáinak hála, már azt is tudom, hogy a köszméte valójában egres, vagy hogy a citronád az kandírozott citromhéj, de tudja pl. valaki, mi az a sertéskarmonádli???:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése