Pillanatképek Bukarest történetéből

Ma délelőtt a Várostörténeti Múzeumban voltunk a nőegyletes csajokkal. (A nőegylet kapcsán a "csaj" kifejezést erős eufemizmusként kell időnként értelmezni. Az egyik legaktívabb programszervező az immár 82 éves Gertrude, aki hihetetlen és a fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel szervezi a különböző múzeum- és kiállításlátogatásokat. A mai programot - meg az angol nyelvű idegenvezetőt - is neki köszönhetjük.)

Nagyon érdekes volt - és sok mindent megtudhattunk a város történetéről. A régi fényképeket és térképeket elnézegetve azt is megérti az ember (lánya), hogy miért is nevezték "micul Paris"-nak, azaz "kicsi Párizsnak" Bukarestet a századfordulón.

A múzeum maga a Sutu (t alján farkinca, ejtsd Szucu) palotában van, ami 1834-ben épült és ezzel az egyik legrégebbi épület a városban - néhány tűzvész és hódítás eredményeképpen (nem elfeledkezve Ceaucescu kevéssé áldásos "működéséről" sem) a belváros többször totálisan megsemmisült. Ebben persze közrejátszott az is, hogy az utcákat nem kő, hanem fa borította (itt a nagy síkság közepén ez némileg olcsóbb volt, gondolom) - a múzeumban van is egy elszenesedett "járólap", emlékül.

Néhány érdekesség:

• az egyik legrégebbi, a város területén talált emlék a Kr. e. 2. évezredből származik, Vidra termékenységi istennő szobra - felhívnám a figyelmet a két petefészek és a méh ábrázolására, ami azért komoly anatómiai ismeretet feltételez "az ősemberektől"...
• 
• a "Bucuresti" név eredetét legendák övezik, állítólag egy Bucur Ciobanu nevű pásztorfiúról kapta...
  
• azért szeptember 20-a a város napja, mert 1459-ben ezen a napon kelt Vlad Tepes azon rendelete, amellyel ide helyezte Havaselve székhelyét. Az okirat (másolata) ki is van függesztve:)
• az első bibliát 1688-ban nyomtatták a városban, román nyelven, viszont cirill betűkkel. A 18. században kezdtek áttérni a latin betűs írásra, de ekkor még komoly gondokat okozott, hogy a román nyelv bizonyos hangjait (pl. "c", "ü", "ö") hogyan írják latin betűkkel - így sok olyan szöveg maradt fenn, amelyben (akár egy mondaton belül is) mindkét írásmód jelen van.
• a város védőszentje eredetileg Szűz Mária volt Jézuskával, később azonban Sfantu (=Szt.) Dimitrie lett. Aszály idején esőt fakasztott és sok más egyéb jó szolgálatot tett a városnak:)
• az építkezéseken és utcákon használt sok fa miatt már a 19. század elejétől állandó és jelentős létszámú tűzoltósága volt a városnak, ennek ellenére kb. 10-15 évente leégett az egész. A tűzoltóknak saját tornya volt
  
• Ceaucescu Targovistébe akarta helyezni a fővárost, mivel ott nem reng a föld - magunk részéről Brassóra/Nagyszebenre szavaznánk:))
• akármilyen pici is a Dambovita, évente többször is elöntötte a várost amíg meg nem szabályozták az 1840-es években - akkor az árvizek megszűntek, igaz, hogy a folyó nagyobb sodrása így elmosta azt a két-három szigetet, ami a városon belül volt...
  
• a Sutu család valójában görög (helyesebben fanarióta - az Oszmán Birodalommal szimpatizáló, őket kiszolgáló görög, Isztambul egyik negyedéről kapták a nevüket - a román fejedelemségekben is jelentős befolyásuk volt, egy időben ők adták a fejedelmet is. Később, irónikus módon ők voltak a román nemzeti önállósodás vezéralakjai vagyonuk, műveltségük és kapcsolatrendszerük révén) kereskedő család
• a Protopopescu sugárút (a P-ta Universitate-ről indul, sokat sétáltunk már rajta) a város egyik legtevékenyebb polgármesterének az emlékét őrzi...

És persze láttunk sok-sok régi tárgyat (kerámiát, szobrocskát, ékszert, porcelánt, ruhát, stb.), dokumentumot - akit érdekel, a múzeum honlapján, az "Expozitia permanenta" linkre kattintva megnézheti a képeket.

A múzeum udvarán pedig sajt-, hús- és biotermék vásár volt. Erős voltam és csak egy kürtőskalácsot vettem. Na jó, meg egy kis bio-fügezselét:))) (csak, hogy támogassam a helyi magyar vállalkozókat, természetesen:))))