I could stay awake just to hear you breathing,
Watch you smile while you are sleeping,
While you are far away and dreaming.
I could spend my life in this sweet surrender
I could stay lost in this moment forever
Where every moment spent with you is a moment I treasure.
Watch you smile while you are sleeping,
While you are far away and dreaming.
I could spend my life in this sweet surrender
I could stay lost in this moment forever
Where every moment spent with you is a moment I treasure.
(Ébren tudnék maradni, csak hogy halljalak lélegezni, lássalak mosolyogni miközben alszol, miközben messze jársz és álmodsz. El tudnám tölteni az életemet ebben az édes környezetben, örökre elveszve tudnék maradni ebben a pillanatban, ahol minden veled töltött percet kincsként őrzök. - NAGYON szabad fordításban...)
Ha így még senkinek sem ugrik be, íme egy kis segítség:
IGGGENNN! A már korábban emlegetett Armageddon főcímdala, by Aerosmith. Aki elég sokáig talpon volt az esküvőnkön, az hallhatta a zenekarunk előadásában - kifejezetten a mi kérésünkre tanulták meg, és láthatta, ahogy krokodilkönnyeket potyogtatva táncolunk, friss házasként...És hogy hogyan kapcsolódik mindez a bejegyzéscímhez? :)
Hát úgy, hogy hat hosszú hét után visszajöttünk. Félreértés ne essék, jó volt otthon (és még egyszer köszönet a - most már - nagyszülőknek, nagynéniknek és nagybácsiknak, plusz a rokonoknak és barátoknak a sok-sok segítségért és támogatásért:))) - de azért már nagyon jó itthon:))) a megszokott (nem mondom, hogy belakott, mert bő egy hónapot töltöttünk az új lakásban) környezetünkben. Azt sem mondjuk, hogy saját bútoraink között, mert ugye bérelt a lakás - de legalább a kisebb tárgyak sajátok:)))
És ha valaki még mindig nem vélne semmilyen összefüggést felfedezni, további adalékok: pici Darth Vader (igen, alvás közben félelmetes hangokat tud kiadni, hörög, nyöszörög és fújtat, tisztára mint Anakin Skywalker, a.k.a. Vader Nagyúr - anno az első éjszakát rémülten töltöttük az ágya mellett, hogy "tuti most fog megfulladni a gyerek":)) édesdeden szörcsög a kiságyában, amit gyorsan birtokba vett, miután megmutattuk neki az egész lakást, a büszke szülők pedig meghatottan állnak felette. Nos, itt az összefüggés:)))
Azt csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az éjszaka ébren állunk a kiságy felett "csak, hogy halljuk, hogy lélegzik" nálunk hál' Istennek kimaradt:)) a légzésfigyelő valami hihetetlen találmány, áldassék a neve a feltalálónak:)))
Egyébként le a kalapunkkal a gyerkőc előtt, HIHETETLENÜL jól bírta a repülést, konkrétan miután megetettem Pesten a váróban, legközelebb akkor nyekkent meg, amikor felértünk a lakásba. Pedig csúnya turbulens utunk volt, leszállni is egy jó nagy zökkenéssel sikerült az óriási ködben és "taxizás" közben is eltaláltak a kerekek egy két méretes lyukat a kifutópályán. És minden hálánk a MALÉV stewardesseié, helyesebben egy stewardessé és egy stewardé, akik nagyon-nagyon figyelmesek voltak velünk az egész repülés alatt. Botond a felszállást leszámítva végig a mózesében volt bekötve, amit a stewardess kisbőröndjével ékeltünk ki, mivel a fele lelógott az ülésről - így én is tudtam inni, ebédelni. Arra is figyeltek, hogy elsőnek szálljunk le a gépről (legelöl ültünk, csak feltartották nekünk a sort), hogy legyen helyünk a buszon a babakocsival.
Annak illusztrálására pedig, hogy mekkora köd van, elárulom, hogy süllyedés közben kinéztem az ablakon, "most már biztosan látszanak a város fényei" jelszóval - és alig volt időm egyenesbe és előrenézésbe rántani a fejemet, mivel kb. 3 méterre voltunk a földtől:)))
Ja, igen - Advent van:))))
Ha így még senkinek sem ugrik be, íme egy kis segítség:
IGGGENNN! A már korábban emlegetett Armageddon főcímdala, by Aerosmith. Aki elég sokáig talpon volt az esküvőnkön, az hallhatta a zenekarunk előadásában - kifejezetten a mi kérésünkre tanulták meg, és láthatta, ahogy krokodilkönnyeket potyogtatva táncolunk, friss házasként...És hogy hogyan kapcsolódik mindez a bejegyzéscímhez? :)
Hát úgy, hogy hat hosszú hét után visszajöttünk. Félreértés ne essék, jó volt otthon (és még egyszer köszönet a - most már - nagyszülőknek, nagynéniknek és nagybácsiknak, plusz a rokonoknak és barátoknak a sok-sok segítségért és támogatásért:))) - de azért már nagyon jó itthon:))) a megszokott (nem mondom, hogy belakott, mert bő egy hónapot töltöttünk az új lakásban) környezetünkben. Azt sem mondjuk, hogy saját bútoraink között, mert ugye bérelt a lakás - de legalább a kisebb tárgyak sajátok:)))
És ha valaki még mindig nem vélne semmilyen összefüggést felfedezni, további adalékok: pici Darth Vader (igen, alvás közben félelmetes hangokat tud kiadni, hörög, nyöszörög és fújtat, tisztára mint Anakin Skywalker, a.k.a. Vader Nagyúr - anno az első éjszakát rémülten töltöttük az ágya mellett, hogy "tuti most fog megfulladni a gyerek":)) édesdeden szörcsög a kiságyában, amit gyorsan birtokba vett, miután megmutattuk neki az egész lakást, a büszke szülők pedig meghatottan állnak felette. Nos, itt az összefüggés:)))
Azt csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az éjszaka ébren állunk a kiságy felett "csak, hogy halljuk, hogy lélegzik" nálunk hál' Istennek kimaradt:)) a légzésfigyelő valami hihetetlen találmány, áldassék a neve a feltalálónak:)))
Egyébként le a kalapunkkal a gyerkőc előtt, HIHETETLENÜL jól bírta a repülést, konkrétan miután megetettem Pesten a váróban, legközelebb akkor nyekkent meg, amikor felértünk a lakásba. Pedig csúnya turbulens utunk volt, leszállni is egy jó nagy zökkenéssel sikerült az óriási ködben és "taxizás" közben is eltaláltak a kerekek egy két méretes lyukat a kifutópályán. És minden hálánk a MALÉV stewardesseié, helyesebben egy stewardessé és egy stewardé, akik nagyon-nagyon figyelmesek voltak velünk az egész repülés alatt. Botond a felszállást leszámítva végig a mózesében volt bekötve, amit a stewardess kisbőröndjével ékeltünk ki, mivel a fele lelógott az ülésről - így én is tudtam inni, ebédelni. Arra is figyeltek, hogy elsőnek szálljunk le a gépről (legelöl ültünk, csak feltartották nekünk a sort), hogy legyen helyünk a buszon a babakocsival.
Annak illusztrálására pedig, hogy mekkora köd van, elárulom, hogy süllyedés közben kinéztem az ablakon, "most már biztosan látszanak a város fényei" jelszóval - és alig volt időm egyenesbe és előrenézésbe rántani a fejemet, mivel kb. 3 méterre voltunk a földtől:)))
Ja, igen - Advent van:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése