Persze azt, hogy mi is ez, annyira nem nehéz:))), főleg, mivel oda is van írva, a pontos fajmeghatározástól pedig eltekintünk:) az összefüggést velünk már inkább...
Úgyhogy segítek:) ez az aktuális kedvenc zenénk:)) nesze neked, Baby Mozart/Vivaldi - persze azok más célt szolgálnak. Tudom, azt ígértem, nem lesz babablog belőlünk- de az elvek és ígéretek azért vannak, hogy felhagyjunk velük:)))
Szóval két napnyi szívszaggató sírás és gombócba görnyedés (=hasfájás) után, miután már minden ősrégi trükköt bevetettünk a gyógyszeres kezelést leszámítva, végső kétségbeesésünkben fordultunk a Föld legnagyobb emlőseihez, mivel egy gasztroenterológus doktorbácsi honlapján azt olvastam (igen, az interneten, Kedves Nagymamák, Nagypapák, Rokonok, lehet nevetni, hogy a netről neveljük a gyereket, de tegyétek szívetekre a kezeteket, EZT melyikőtök javasolta volna? :))))), hogy a hasfájós babákat hihetetlenül megnyugtatja az énekük.
Nos, Botond nem lenyugodott, hanem felpörgött:)) Fél perc ordítás után (mármint közben) elkezdett fülelni, azután nagyon odafigyelt, elhallgatott, majd elmosolyodott - le lehetett tenni és vagy fél órát beszélgetett a fekete-fehér képeivel (azokat jobban látja még mint a színeseket). Egy kicsit "túl is pörgött", aztán nagyon elfáradt, de akkor legalább már könnyebb volt lenyugtatni. Nem tudom, mi tetszik neki ennyire a bálnák dalában (bár még felnőttként is megnyugtató), lehet, hogy hasonlít ahhoz, ahogy az én bélműködésemet hallotta bentről, vagy nem tudom, a lényeg, hogy működik.
Egyébként minden változatlan, Buci továbbra sem a "szerelem első látásra", sokkal inkább a "megszoksz vagy megszöksz" típusú város, és hat hét alatt bizony elszoktunk a kóbor kutyáktól, vagy az egyirányú sugárúton a széles járdán (!) a menetiránnyal szemben haladó autóktól.
Úgyhogy segítek:) ez az aktuális kedvenc zenénk:)) nesze neked, Baby Mozart/Vivaldi - persze azok más célt szolgálnak. Tudom, azt ígértem, nem lesz babablog belőlünk- de az elvek és ígéretek azért vannak, hogy felhagyjunk velük:)))
Szóval két napnyi szívszaggató sírás és gombócba görnyedés (=hasfájás) után, miután már minden ősrégi trükköt bevetettünk a gyógyszeres kezelést leszámítva, végső kétségbeesésünkben fordultunk a Föld legnagyobb emlőseihez, mivel egy gasztroenterológus doktorbácsi honlapján azt olvastam (igen, az interneten, Kedves Nagymamák, Nagypapák, Rokonok, lehet nevetni, hogy a netről neveljük a gyereket, de tegyétek szívetekre a kezeteket, EZT melyikőtök javasolta volna? :))))), hogy a hasfájós babákat hihetetlenül megnyugtatja az énekük.
Nos, Botond nem lenyugodott, hanem felpörgött:)) Fél perc ordítás után (mármint közben) elkezdett fülelni, azután nagyon odafigyelt, elhallgatott, majd elmosolyodott - le lehetett tenni és vagy fél órát beszélgetett a fekete-fehér képeivel (azokat jobban látja még mint a színeseket). Egy kicsit "túl is pörgött", aztán nagyon elfáradt, de akkor legalább már könnyebb volt lenyugtatni. Nem tudom, mi tetszik neki ennyire a bálnák dalában (bár még felnőttként is megnyugtató), lehet, hogy hasonlít ahhoz, ahogy az én bélműködésemet hallotta bentről, vagy nem tudom, a lényeg, hogy működik.
Egyébként minden változatlan, Buci továbbra sem a "szerelem első látásra", sokkal inkább a "megszoksz vagy megszöksz" típusú város, és hat hét alatt bizony elszoktunk a kóbor kutyáktól, vagy az egyirányú sugárúton a széles járdán (!) a menetiránnyal szemben haladó autóktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése