Megkésve bár, de törve nem - kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és jó előre nagyon-nagyon boldog új évet!:) Kisbabával már csak így megy minden: nem akkor, amikor kell, hanem amikor lehet:)))
A gyerekneveléssel kapcsolatosak az élet nagy dilemmái is:)) Adva van ugyanis a Ded - aki néha kis "töpörödött törp ördög"...(emlékeztetőül:)),
egyébként meg igazi Kisangyal, és éppen felcseréli az éjszakát a nappallal. Ez van, ezt kell szeretni, próbáljuk ébren tartani nappal, hogy elfáradjon, változó sikerekkel. Namármost a nagy kínkeservesen elaltatott Ded az éjszaka közepén felsír, hogy enni kér. Ez még rendben is van, igény szerint szoptatnánk, vagy mi a szösz - sötétben kiságyból kivesz, megszoptat...De.
Evészet (és az ez alatt menetrend szerint bekövetkező elszundikálás) közben rendszerint megajándékozza anyát egy nagy csomaggal a pelenkában. Nem tudom, miért éppen a hajnali kettő és három közötti időszakot preferálja a napi nagydolog elintézésére, de az elmúlt 10 napban ez a rendszer:))) És most jön a dilemma: pelenkázzunk vagy se? Ugyebár nem éppen felelősségteljes szülői magatartás és nem is kifejezetten higiénikus jópár órára ülni, helyesbítek feküdni hagyni a saját kakijában, főleg, hogy nem egyszer bizony a pelus mellé is bőven jut a jóból. Viszont, ha pelenkázunk, akkor felébred, miközben annyira örülünk, hogy éppen alszik éjjel. Biztos van csecsemő, akinél megoldható az álomban pelenkázás, de Botond nem az a típus - az első patent kinyitására felpattannak a szemei és nincs az a "sssss", amire visszaalszik...Ha meg még át is kell öltözni, akkor vége a világnak. És ha már felkeltünk, akkor miért ne bulizzunk egy kicsit - a következő másfél órában hangos panaszkiáltásokkal követeli a szórakoztatást...Mielőtt "gyerekgyilkosnak" leszek kikiáltva, természetesen MINDIG tisztába teszem, csak néha küzd a jó énem és az alhatnékom:) és gondoltam, ezt megosztom a közzel:))
A kettes számú dilemma a karácsony alatti kézről-kézre járás folyományaként állt elő, névszerint komoly "vízszintes-betegsége" lett a Dednek, namely ha csak közeledik a játszószőnyege felé, már üvölt - viszont vállra vetve és a lakásban fel s alá sétálva elégedett képpel és csillogó szemmel ismerkedik a világgal. Minden szakkönyv szerint a tanítsd meg egyedül játszani úgy működik, hogy "tedd le- ha sír, vedd fel, nyugtasd meg és tedd le megint" - namármost ez szépen hangzik elméletben, gyakorlatban még nem sikerült, pedig én is makacs vagyok ám:))). Szóval a következő lehetőségek vannak: hordozom kézben (esetleg kendőben) egész nap, akkor nem kiabál, viszont nem tudok semmit se csinálni (kiv. ha alszik - de akkor visszatérünk az 1. sz. dilemmához és az éjszaka-nappal cseréhez:)) és ez egy öt kilóssal még O.K., de ha megduplázza a súlyát, már nem annyira. VAGY: leteszem, felveszem, leteszem, stb. kb. negyvenszer és eközben annyira felhúzza magát, hogy a pocija tele lesz levegővel és utána a büfiztetés/hasfájás miatt kell hordozni és grátiszba még sír is szegény:( ja és persze én sem tudok semmit csinálni, mert ott kell lenni mellette:))))
Egyébként minden OK, saját méréseink szerint tényleg 5 kilós Botond így 10,5 hetesen, már vagy három hete 62-es rucikat hord, de a héten áttértünk a 3-as méretű (4-9 kg) pelenkára (=magasabbra tudom húzni a hátán mint a 2-es méretet (az 3-6 kg), talán kevésbé megy mellé az égi áldás, ld. 1. sz. dilemma) és a nagyobb (3-6 hónaposoknak) cumikra is (a kisebbek műanyag fogója már nem rásimul, hanem "beleáll" a pofikájába:(().
A gyerekneveléssel kapcsolatosak az élet nagy dilemmái is:)) Adva van ugyanis a Ded - aki néha kis "töpörödött törp ördög"...(emlékeztetőül:)),
egyébként meg igazi Kisangyal, és éppen felcseréli az éjszakát a nappallal. Ez van, ezt kell szeretni, próbáljuk ébren tartani nappal, hogy elfáradjon, változó sikerekkel. Namármost a nagy kínkeservesen elaltatott Ded az éjszaka közepén felsír, hogy enni kér. Ez még rendben is van, igény szerint szoptatnánk, vagy mi a szösz - sötétben kiságyból kivesz, megszoptat...De.
Evészet (és az ez alatt menetrend szerint bekövetkező elszundikálás) közben rendszerint megajándékozza anyát egy nagy csomaggal a pelenkában. Nem tudom, miért éppen a hajnali kettő és három közötti időszakot preferálja a napi nagydolog elintézésére, de az elmúlt 10 napban ez a rendszer:))) És most jön a dilemma: pelenkázzunk vagy se? Ugyebár nem éppen felelősségteljes szülői magatartás és nem is kifejezetten higiénikus jópár órára ülni, helyesbítek feküdni hagyni a saját kakijában, főleg, hogy nem egyszer bizony a pelus mellé is bőven jut a jóból. Viszont, ha pelenkázunk, akkor felébred, miközben annyira örülünk, hogy éppen alszik éjjel. Biztos van csecsemő, akinél megoldható az álomban pelenkázás, de Botond nem az a típus - az első patent kinyitására felpattannak a szemei és nincs az a "sssss", amire visszaalszik...Ha meg még át is kell öltözni, akkor vége a világnak. És ha már felkeltünk, akkor miért ne bulizzunk egy kicsit - a következő másfél órában hangos panaszkiáltásokkal követeli a szórakoztatást...Mielőtt "gyerekgyilkosnak" leszek kikiáltva, természetesen MINDIG tisztába teszem, csak néha küzd a jó énem és az alhatnékom:) és gondoltam, ezt megosztom a közzel:))
A kettes számú dilemma a karácsony alatti kézről-kézre járás folyományaként állt elő, névszerint komoly "vízszintes-betegsége" lett a Dednek, namely ha csak közeledik a játszószőnyege felé, már üvölt - viszont vállra vetve és a lakásban fel s alá sétálva elégedett képpel és csillogó szemmel ismerkedik a világgal. Minden szakkönyv szerint a tanítsd meg egyedül játszani úgy működik, hogy "tedd le- ha sír, vedd fel, nyugtasd meg és tedd le megint" - namármost ez szépen hangzik elméletben, gyakorlatban még nem sikerült, pedig én is makacs vagyok ám:))). Szóval a következő lehetőségek vannak: hordozom kézben (esetleg kendőben) egész nap, akkor nem kiabál, viszont nem tudok semmit se csinálni (kiv. ha alszik - de akkor visszatérünk az 1. sz. dilemmához és az éjszaka-nappal cseréhez:)) és ez egy öt kilóssal még O.K., de ha megduplázza a súlyát, már nem annyira. VAGY: leteszem, felveszem, leteszem, stb. kb. negyvenszer és eközben annyira felhúzza magát, hogy a pocija tele lesz levegővel és utána a büfiztetés/hasfájás miatt kell hordozni és grátiszba még sír is szegény:( ja és persze én sem tudok semmit csinálni, mert ott kell lenni mellette:))))
Egyébként minden OK, saját méréseink szerint tényleg 5 kilós Botond így 10,5 hetesen, már vagy három hete 62-es rucikat hord, de a héten áttértünk a 3-as méretű (4-9 kg) pelenkára (=magasabbra tudom húzni a hátán mint a 2-es méretet (az 3-6 kg), talán kevésbé megy mellé az égi áldás, ld. 1. sz. dilemma) és a nagyobb (3-6 hónaposoknak) cumikra is (a kisebbek műanyag fogója már nem rásimul, hanem "beleáll" a pofikájába:(().
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése