Botond ma kiváló zenei tehetségről adott tanúbizonyságot, amikor észrevette, hogy a ma esedékes palackcserére (viszik az üreseket, hozzák a teliket havonta egyszer) kipakoltam a nagy bödönöket a folyosóra. Rájuk vetődött, szétkapkodta a sziporkázó mérnöki teljesítménnyel egymásra pakolt műanyagokat és lelkesen püfölte őket vagy húsz percig - így egy kis lélegzetvételnyi időhöz jutottam, hogy csomagoljak az elő-nyaralásra.
A mai nap egyéb fejleménye, hogy egyre jobban tanulja és tudja az angol szakirodalomban "object permanence" (lefordítva tárgy-állandóság, de nem tudom, mi a szép magyar szakszó) néven emlegetett jelenséget, azaz azt, hogy attól, hogy nem látom, még nem szűnik meg létezni valami. Ezt már eddig is mutatta azzal, hogy utána nézett a leeső dolgoknak, de ma már ügyesen lerángatta a pelenkát, amikor eltakartam vele egy játékot vagy éppen magamat.
Ha jobban megnézitek, az is látszik, hogy a 9,36 kilós PiciCsöppünk (a doktornéni némi táplálékmegvonást javasolt neki, miután rátettem a mérlegre, persze nem diétát, csak pl. az uzsonna tejpépjét már "csak" tejmentesen, tápszer helyett vízzel csinálhatom - no meg persze gyümölccsel, de az eddig is volt benne) bár hasban és combban jól el van látva, azért mégsem kövér, mert kilátszanak a bordái és a szárnyai. No és persze közösen (fél)nudizunk egész nap, mert klíma ide (pénteken végre kitisztították, már merem használni), szellőztetés oda, 26 fok van a lakásban és a válla-nyaka-arca tele van melegkiütésekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése