Egyveleg...

Annyi minden történt velünk (na jó, Botonddal:)), hogy nem is tudom, hol kezdjem...

Kezdjük ott, hogy a játszótéren az ember roppant hasznos szókincsre tehet szert, amivel majd, ha elszánja magát, helyesebben lesz ideje tanulni, remekül le lehet nyűgözni a nyelvvizsga-biztosokat...Ilyen pl. a baietel (a tetején lefele félkör kalap, a t farkincás, ejtsd böjecel, nagyon kicsi fiú - a férfi barbat, a fiú baiat), az ochii albastri (farkincás s, ejtsd okhi albastri, kék szemek, bárki meglátja Botondot, ez az első szava hozzánk:))) vagy a veverita (farkincás t, ejtsd: veverica, mókus).

Utóbbi a vezi, veverita! (Nézd, mókus!) mondatban fordul elő, naponta többször, ugyanis a park és ennek egyenes folyományaként a játszótér is tele van helyes mókusokkal, amire a nagymamák/anyukák hangos kiáltozással szokták felhívni a figyelmet. Ezért mindenki dióval felszerelkezve jár a parkba (vagy kibicel, mint mi:))), amiket összeütögetve oda lehet csalogatni a mókusokat. Azok persze már annyira jól idomítottak, hogy ha csak leguggolsz és nyújtod a kezed, jönnek terepszemlét tartani:))

(Az az én lábam:))

Általában azért óvatosak, nem jönnek túl közel, de ma reggel egy fiatal, tapasztalatlan példány csak annak köszönhette a farka épségét, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak gyanús lett neki a hiúzként előrelendülő Botond, akinek húsos mancsai így csak a levegőt markolták:)) Pedig milyen szívesen megnézte volna közelebbről is azt a kicsi, gyors, szőrös izét. Azért elképzeltem, ahogy a mókus szőrös farka kilóg a szájából:))

A szájából, ami - sajna - még mindig fogatlan. Pedig eszeveszetten nyáladzik, MINDENT megrág, szívja az alsó ajkát, van, hogy egy nap kétszer is büdösít, ami a korábbi teljesítményéhez képest hasmenésnek is minősíthető, hol semmi étvágya nincs, hol meg tömi magát, HIHETETLENÜL nyűgös (az elmúlt három délutánt gyakorlatilag kézben töltötte, a jobb karjával átölelte a nyakamat, a ballal csapkodta a vállamat, és a fejét a vállamba fúrva panaszkodott, hogy "büpfpfp-büpfpfp", ronggyá áztatva a pólóimat)

- ezek pedig még az Álmoskönyv szerint is a fogzás tünetei, meg a doktornéni is azt mondta két hete, hogy már mindjárt jönnek a fogacskák.

És mégis sehol semmi...

A kézben lét viszont súlyos következményekkel járt: hiperérzékeny bőrét melegkiütések lepték el mindenhol, ahol összeért a bőrünk, vagy dörzsölte a ruha - szerencsére abszolút messze van a neten terjedő fényképeken ábrázolttól, alig-alig piros. Hideg borogatásra és hintőporozásra javul, reggelre eltűnik, estére erősebb, de ha bekrémezem, romlik. Viszont innentől 22-es csapdája: ha bekrémezem, több a pötty, viszont, ha nem krémezem, szárad és pirosodik.

Szerintetek mit csináljak vele? költői kérdés volt, majd a doktornéni megmondja:))

Rendeltünk neki mindenféle finomságot a bookline-on, zöldbabosat, nyulasat, brokkolisat, kukoricásat, meg ilyesmit, reméljük hamarosan megérkezik. Jól jön majd a változatosság, most, hogy újra ehet mindent és már megkóstoltuk (újra) a húst:))

Újdonság még, hogy elkezdett kúszásra emlékeztető mozdulatokat végezni, bár egyelőre kimerül annyiban, hogy mindkét lábát befeszítve égnek emeli a nagy fenekét, aztán megpróbálkozik a kezeivel is, és ennél a pontnál eldől mint egy krumpliszsák...Beszélni még mindig nem hajlandó, viszont már nagyon szofisztikáltan sikítozik. Ma reggel pelenkázás közben is pl. kinyitotta a száját, gondoltam, hűűű, most közli, hogy "jó reggelt anya, hogy aludtál?" - ehelyett egy négy elemű, különböző hangszínű és hosszúságú sikítás-sort adott elő:))

Viszont új elemmel bővült a mimika-repertoár: két napja elkezdte ráncolni az orrát és a szemöldökét, most nevetni is így nevet csak - ha még be is szívja hozzá az alsó ajkát, kifejezetten agresszívan tud nézni:)))