egy hét múlva ilyenkor már Hollandiában csücsülünk, yihhhááá:)) (Vagy a reptéren, ha valami balul üt ki a rendszerben:(()
Mára azért még inkább hívtunk néhány vendéget, hogy hódolhassanak Őfelsége I. Bübbe-királynak, aki a szőnyege közepén egy szál pelenkában, nagy pocakját mutogatva üldögélt és fogadta a jókívánságokat. Az alázatos rajongók még ajándékot is hoztak neki (de jó, hogy egy bő órányi tipródás után végül a zenélős labdát vettük meg neki anno és nem a kulcsokat, most kettő lenne:)), és Őfelsége egy gyors mosás után kegyesen eljátszadozott vele a következő 30 percben, gyakorlatilag minden felnőtt kommunikációt lehetetlenné téve. Utána szerencsére megunta, mert ha még egyszer meg kellett volna hallgatnom az Ici-pici pókot románul, lehet, hogy bevadulok és kiszerelem az elemeket a cuccból. (Ici pici pók fi a vizköpöbe bújt/Jött egy nagy zuhé és kimosta a fiut/Felderült az ég és kisütött a nap/És az ici pici pók fi megint felszaladt - de mi angolul szoktuk énekelni és mutogatni Botonddal.)
Valójában persze nem Botond szórakoztatása volt a rendezvény célja, hanem a mienk - és ez a része is sikerült. Reggel vettünk a piacon friss, érett, zamatos epret, azt raktuk ki minden egyéb faxni nélkül, meg tengernyi limonádét és egy mandulás citromtortát. Utóbbi szintén nagyon finomra sikerült (nem fényezem magam, receptből, természetesen), csak az omlós vajas tészta egy kicsit túl omlós lett és itt-ott úgy kellett belefoltozni a tepsibe...
Mára azért még inkább hívtunk néhány vendéget, hogy hódolhassanak Őfelsége I. Bübbe-királynak, aki a szőnyege közepén egy szál pelenkában, nagy pocakját mutogatva üldögélt és fogadta a jókívánságokat. Az alázatos rajongók még ajándékot is hoztak neki (de jó, hogy egy bő órányi tipródás után végül a zenélős labdát vettük meg neki anno és nem a kulcsokat, most kettő lenne:)), és Őfelsége egy gyors mosás után kegyesen eljátszadozott vele a következő 30 percben, gyakorlatilag minden felnőtt kommunikációt lehetetlenné téve. Utána szerencsére megunta, mert ha még egyszer meg kellett volna hallgatnom az Ici-pici pókot románul, lehet, hogy bevadulok és kiszerelem az elemeket a cuccból. (Ici pici pók fi a vizköpöbe bújt/Jött egy nagy zuhé és kimosta a fiut/Felderült az ég és kisütött a nap/És az ici pici pók fi megint felszaladt - de mi angolul szoktuk énekelni és mutogatni Botonddal.)
Valójában persze nem Botond szórakoztatása volt a rendezvény célja, hanem a mienk - és ez a része is sikerült. Reggel vettünk a piacon friss, érett, zamatos epret, azt raktuk ki minden egyéb faxni nélkül, meg tengernyi limonádét és egy mandulás citromtortát. Utóbbi szintén nagyon finomra sikerült (nem fényezem magam, receptből, természetesen), csak az omlós vajas tészta egy kicsit túl omlós lett és itt-ott úgy kellett belefoltozni a tepsibe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése