Még csak tegnap volt, hogy először kézbefoghattuk azt a pirinyó babócát...Aki hangosan zokogva követelte, hogy vegyem fel és cipeljem körbe-körbe a lakásban, hogy mindent jó alaposan szemügyre vehessen.
Asszem Tracy "Suttogó" Hogg írta, hogy bármennyire is fárasztónak tűnnek az első hetek, hónapok, élvezzék ki a szülők, mert nagyon hamar azt veszik észre, hogy eltűnt az ő tejszagú csöppjük.
Mert mi van ma?:))
26 centivel hosszabb és 7 kilóval nehezebb, már egyáltalán nem pirinyó és szerencsére tejszaga sincs:)) 1 hónap és 1 hét múlva egy éves lesz (hihetetlen, mi?:)), már a szülinapi tortán és ajándékokon töröm a fejem (mindenkit szeretettel várunk egy jó kis buliba itt Buciban:)). És általában nem akkor zokog hangosan, ha nem veszem fel, hanem akkor, amikor újra és újra elpaterolom az olyan roppant izgalmas dolgok mellől mint a TV, DVD-lejátszó, szemeteskuka, notebook, virágcserép, mosogatógép, ahova saját erejéből odabandukolt.
Igen, abszolút önállóan.
A kúszást vasárnap egyik pillanatról a másikra felváltotta a mászás (a gyermektelenek kedvéért: kúszás=kommandós stílusban hason, mászás=négykézláb, térden-tenyéren - ezt már csak mosási szempontból is díjazom:))), mászásból bárhol (szekrényajtó, vagy a csupasz fal mellett is!) feláll, ha valaminek tud támaszkodni, akkor megy (a fal is elég, ma már a folyosón grasszált, két kézzel a falnak támaszkodva - ez a legújabb produkció). Gond nélkül leküzdi a nappali közepén az egy lépcsőfoknyi szintkülönbséget, csak a "légüres terek" (ajtók, bútor- és falmentes övezetek) jelentenek akadályt, amikor azért még megtorpan és nyújtogatja nekem a kicsi mancsát, mivel még nem tud ügyesen lecsüccsenni a fenekére állásból.
A bébikomp kegyvesztett lett: amíg a haladás élménye maga volt a cél és az öröm, addig jó volt, de a haladás ma már csak eszköz, hogy eljusson oda, ahova szeretne, a bébikompból viszont nem éri el a dolgokat.
Már evéskor is reklamál, ha nem etetheti magát. Édesen, módszeresen (és roppant nagy maszatolással) tömi a szájába a falatokat, szemmel láthatóan elégedetten önmagával és a világgal (erről van videó is, de a videókamera vs számítógép kérdésben még nem mélyedtem el, kell hozzá az Ember). Ha kanalazás van, azt hamar megunja és vonyít, vagy megpróbálja megszerezni tőleg a kanalat és azzal enni (kétkanalazás nem jön be, mert neki AZ a kanál kell, ami nálam van), továbbá felháborodik, ha nem kaphat abból, amit mi eszünk.
Imád labdázni, autózni, próbálkozik a firkálással (azért ebben még van hova fejlődni, majd lassan veszünk neki zsírkrétát, az minden irányból fog, nem úgy mint a toll és a ceruza), szereti a mesekönyveket (főleg, amiben vannak kis felhajtható fülecskék). Megérti a "nem szabad" (csak tojik rá:)), "gyere", "add ide, kérlek", "nyújtsd ki" (öltözésnél, a kezére von.) utasításokat, tudja, hogy ki/mi és hol van "Apa", a "labda", "kutyus", "autó", "mosógép", "mosogatógép", "tikk-takk", "teve", "cumi", "távirányító", stb.
Egyszóval nagyon okos, nagyon ügyes:))
És hogy mi indított erre a bejegyzésre: hát, hogy most két hét alatt fejlődött HIHETETLENÜL sokat. Mi meg csak ámulunk és bámulunk:))
Asszem Tracy "Suttogó" Hogg írta, hogy bármennyire is fárasztónak tűnnek az első hetek, hónapok, élvezzék ki a szülők, mert nagyon hamar azt veszik észre, hogy eltűnt az ő tejszagú csöppjük.
Mert mi van ma?:))
26 centivel hosszabb és 7 kilóval nehezebb, már egyáltalán nem pirinyó és szerencsére tejszaga sincs:)) 1 hónap és 1 hét múlva egy éves lesz (hihetetlen, mi?:)), már a szülinapi tortán és ajándékokon töröm a fejem (mindenkit szeretettel várunk egy jó kis buliba itt Buciban:)). És általában nem akkor zokog hangosan, ha nem veszem fel, hanem akkor, amikor újra és újra elpaterolom az olyan roppant izgalmas dolgok mellől mint a TV, DVD-lejátszó, szemeteskuka, notebook, virágcserép, mosogatógép, ahova saját erejéből odabandukolt.
Igen, abszolút önállóan.
A kúszást vasárnap egyik pillanatról a másikra felváltotta a mászás (a gyermektelenek kedvéért: kúszás=kommandós stílusban hason, mászás=négykézláb, térden-tenyéren - ezt már csak mosási szempontból is díjazom:))), mászásból bárhol (szekrényajtó, vagy a csupasz fal mellett is!) feláll, ha valaminek tud támaszkodni, akkor megy (a fal is elég, ma már a folyosón grasszált, két kézzel a falnak támaszkodva - ez a legújabb produkció). Gond nélkül leküzdi a nappali közepén az egy lépcsőfoknyi szintkülönbséget, csak a "légüres terek" (ajtók, bútor- és falmentes övezetek) jelentenek akadályt, amikor azért még megtorpan és nyújtogatja nekem a kicsi mancsát, mivel még nem tud ügyesen lecsüccsenni a fenekére állásból.
A bébikomp kegyvesztett lett: amíg a haladás élménye maga volt a cél és az öröm, addig jó volt, de a haladás ma már csak eszköz, hogy eljusson oda, ahova szeretne, a bébikompból viszont nem éri el a dolgokat.
Már evéskor is reklamál, ha nem etetheti magát. Édesen, módszeresen (és roppant nagy maszatolással) tömi a szájába a falatokat, szemmel láthatóan elégedetten önmagával és a világgal (erről van videó is, de a videókamera vs számítógép kérdésben még nem mélyedtem el, kell hozzá az Ember). Ha kanalazás van, azt hamar megunja és vonyít, vagy megpróbálja megszerezni tőleg a kanalat és azzal enni (kétkanalazás nem jön be, mert neki AZ a kanál kell, ami nálam van), továbbá felháborodik, ha nem kaphat abból, amit mi eszünk.
Imád labdázni, autózni, próbálkozik a firkálással (azért ebben még van hova fejlődni, majd lassan veszünk neki zsírkrétát, az minden irányból fog, nem úgy mint a toll és a ceruza), szereti a mesekönyveket (főleg, amiben vannak kis felhajtható fülecskék). Megérti a "nem szabad" (csak tojik rá:)), "gyere", "add ide, kérlek", "nyújtsd ki" (öltözésnél, a kezére von.) utasításokat, tudja, hogy ki/mi és hol van "Apa", a "labda", "kutyus", "autó", "mosógép", "mosogatógép", "tikk-takk", "teve", "cumi", "távirányító", stb.
Egyszóval nagyon okos, nagyon ügyes:))
És hogy mi indított erre a bejegyzésre: hát, hogy most két hét alatt fejlődött HIHETETLENÜL sokat. Mi meg csak ámulunk és bámulunk:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése