Most, hogy leszedtük a fát (hivatalosan persze elvitte a Jézuska és majd jövőre visszahozza, nem mintha a krokodillkönnyek potyogtatása közben ez elfogadható magyarázat lett volna:(( - az ember szíve megszakad, de nem maradhat örökre ott a fa...), ideje megírni a karácsonyi beszámolót:)))
Szóval dec. 24-ére is igaz volt a bölcs mondás: "kisbabával nem akkor, amikor kell, hanem amikor lehet":)) Boti napirendje még nem teszi lehetővé, hogy 5-6-kor együk a karácsonyi estebédet, utána, amikor feljön az esthajnal csillag, akkor pedig ajándékot bontsunk ÉS az legyen is ideje kiélvezni.
Ehelyett a délelőtti alvása alatt feldíszítettük a fát (O.K., meghozta a Jézuska), ami természetesen nem maradt észrevétlen, amikor kijött a szobájából:)), a délutáni alvás alatt pedig kipakoltuk az ajándékokat, így karácsonyi zenére és gyertya (na jó karácsonyfa-égő) fényre érkeztünk az ünnepi díszbe öltöztetett Vacakkal, akit persze eleinte a fa kötött le jobban, aztán belejött az ajándékbontásba is:))
A karácsonyfa és az ajándékok:
Alig hozott szegénykémnek valamit a Jézuska, ugye?:))
És a betlehem/adventi naptárunk, immár teljes pompájában, Jézuskával a jászolban (bzw. azóta már kissé megviselte az élet és egy kis pufi mancs közeledései:))
Magáról az "eseményről" videók vannak, majd ha sikerült lekicsinyíteni, felrakom
A vacsora lett a főétkezés: a jelenlevő várandósokra és kiskorúakra tekintettel zellerkrémleves, sonkával, kapros-limeos lazac tormás burgonyagratinnal és az elmaradhatatlan máktorta, forró meggyágyon, HÁZI (én csináltam, úgy biza, és mostantól ez így lesz:)) vaníliafagylattal - a desszertet Boti már így sem tudta kivárni, annyira elfáradt. Úgyhogy megfürdettük, lefektettük és utána jól belakmároztunk tortából (meg a diós-mákos beiglikből és a pogácsából - mielőtt valaki szörnyülködne, itt voltak a szüleim és az öcsém, nem hármunknak volt ez a mennyiségű kaja:))), azt nem mondom, hogy nem látszott meg a másnap reggeli vércukorszintemen:)))
Karácsony többi napja csendesen és békében telt, 25-ére megsütöttünk egy gigantikus bébipulykát (jó sok fűszeres vajat tömködtem körben a bőre alá, citrom és hagyma volt a belsejében és majdnem 5 órát sült szép lassú tűzön, omlós, zseniális, egyáltalán nem száradt ki:))), utána még két napig azt ettük (öten, sőt öt-és-felen!!!:))).
Azt már írtam, hogy a szilvesztert "gigapartival" ünnepeltük:) Na jó, két szerpentin-ágyút azért eldurrantottunk Pocoknak - még sokadik porszívózás után is jönnek elő a darabjai a szőnyegből...SOHA többet, mondom most, aztán jövőre úgyis veszünk, mert a pockoknak (addigra már kettő lesz, hihetetlen, nem??:)))) TUTI tetszeni fog...
ENNYI.
Szóval dec. 24-ére is igaz volt a bölcs mondás: "kisbabával nem akkor, amikor kell, hanem amikor lehet":)) Boti napirendje még nem teszi lehetővé, hogy 5-6-kor együk a karácsonyi estebédet, utána, amikor feljön az esthajnal csillag, akkor pedig ajándékot bontsunk ÉS az legyen is ideje kiélvezni.
Ehelyett a délelőtti alvása alatt feldíszítettük a fát (O.K., meghozta a Jézuska), ami természetesen nem maradt észrevétlen, amikor kijött a szobájából:)), a délutáni alvás alatt pedig kipakoltuk az ajándékokat, így karácsonyi zenére és gyertya (na jó karácsonyfa-égő) fényre érkeztünk az ünnepi díszbe öltöztetett Vacakkal, akit persze eleinte a fa kötött le jobban, aztán belejött az ajándékbontásba is:))
A karácsonyfa és az ajándékok:
Alig hozott szegénykémnek valamit a Jézuska, ugye?:))
És a betlehem/adventi naptárunk, immár teljes pompájában, Jézuskával a jászolban (bzw. azóta már kissé megviselte az élet és egy kis pufi mancs közeledései:))
Magáról az "eseményről" videók vannak, majd ha sikerült lekicsinyíteni, felrakom
A vacsora lett a főétkezés: a jelenlevő várandósokra és kiskorúakra tekintettel zellerkrémleves, sonkával, kapros-limeos lazac tormás burgonyagratinnal és az elmaradhatatlan máktorta, forró meggyágyon, HÁZI (én csináltam, úgy biza, és mostantól ez így lesz:)) vaníliafagylattal - a desszertet Boti már így sem tudta kivárni, annyira elfáradt. Úgyhogy megfürdettük, lefektettük és utána jól belakmároztunk tortából (meg a diós-mákos beiglikből és a pogácsából - mielőtt valaki szörnyülködne, itt voltak a szüleim és az öcsém, nem hármunknak volt ez a mennyiségű kaja:))), azt nem mondom, hogy nem látszott meg a másnap reggeli vércukorszintemen:)))
Karácsony többi napja csendesen és békében telt, 25-ére megsütöttünk egy gigantikus bébipulykát (jó sok fűszeres vajat tömködtem körben a bőre alá, citrom és hagyma volt a belsejében és majdnem 5 órát sült szép lassú tűzön, omlós, zseniális, egyáltalán nem száradt ki:))), utána még két napig azt ettük (öten, sőt öt-és-felen!!!:))).
Boti időközben teljesen beleszerelmesedett a karácsonyfába, a reggeli rutin része lett, hogy felkapcsoltuk az égőket. És persze naponta kétszázszor kellett elpaterolni a fa mellől, mivel annyi érdekes, csillogó "diz-diz" (segítek, "dísz") volt rajta....
Azt már írtam, hogy a szilvesztert "gigapartival" ünnepeltük:) Na jó, két szerpentin-ágyút azért eldurrantottunk Pocoknak - még sokadik porszívózás után is jönnek elő a darabjai a szőnyegből...SOHA többet, mondom most, aztán jövőre úgyis veszünk, mert a pockoknak (addigra már kettő lesz, hihetetlen, nem??:)))) TUTI tetszeni fog...
ENNYI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése