és lehet, hogy Micimackó fázik, mi nem, mert úgy felöltöztünk mintha Szibériába vagy az Északi-sarkra indultunk volna, amikor lementünk megnézni az első havat:)) Nóri szépen el is aludt a kenguruban, Boti meg annyira el volt foglalva a hóban hagyott lábnyomaival, hogy a szökőkút szélére épített mini-hóemberemet is csak pár pillantásra méltatta... Ez jelentős előrelépés a tavalyihoz képest, amikor nem volt hajlandó rálépni a legkisebb hófoltra sem, a szánkózástól pedig egyenesen hisztirohamot kapott....OK, akkor még nem járt, mit járt, nem állt ennyire stabilan:))
Hógolyóztunk is egy picit, már amennyire én le tudtam hajolni a hóért a hasamon rongybabaként lógó Nórcával:)) no meg amennyire Botit lekötik az ilyen dobálós izék:)) a "dobáljuk meg a fát" játék úgy nézett ki, hogy én gyúrtam neki a hógolyókat, ő meg odament a fához és rádörzsölte a havat:)
Viszont cserébe nagyon szépen ki tudja mondani, hogy "hó" (mire jók a kétbetűs szavak, ugye?:)))
Amikor hazajöttünk, csináltunk forró csokit (igen, igazi csokiból és tejből, igen tudom, még csak kétéves, de azt hiszem, évente egy forró csoki, az első hó örömére belefér:)) egyébként is, ez lett volna a tegnapi adventi program, csak kicsit összecsúszott a vasárnap...), amit annyira meg akart inni, hogy hajlandó volt bögréből inni (jelentős anyai segítséggel ugyan), pedig nagyon ragaszkodik a szívószálas poharához....
Forró csokizás után vagdaltunk hópelyheket, ha a papírt én tartom, akkor már egészen jól vág egyenesen, majd kell neki bébi-olló, amit a múltkor vettem, az a harmadik használat után eltörött, meglehetősen nagy kétségbeesést okozva. Aztán kidíszítettük őket pecséttel és feltettük az ablakra.
Elmélkedtünk egy kicsit a fizikán is, és egy egyszerű kísérlettel (tálban havat tettünk a radiátorra, bzw. "csak" simán az asztalra) megállapítottuk, hogy minél melegebb van, annál gyorsabban olvad a hó, ill., hogy a hó is csak víz, meg a jég is csak víz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése