Árulja el nekem valaki, hogy hogy lehet az, hogy sííímán megfőzök akár 10 személyre akár 4-5 fogásos ebédet, elkészítek gyakorlatilag bármilyen cukrászsüteményt, de EGYSZERŰEN NEM TUDOK főzeléket főzni??????? És most nem csak arról van szó, hogy ha ex-has nekiállok és alkotok valamit,vagy összeszedem ködös emlékeimet abból az időből, amikor anyu mellett tüsténkedtem a konyhában, az nem jön össze. Nem, ha betűről betűre és grammra követem az egyébként minden esetben kiválóan használható Horváth Jánosné féle szakácskönyv leírásait; amin háziasszonyok tízezrei edződtek, akkor sem. Az a fránya rántás - vagy ha éppen olyanom van, keményítő - egyszerűen nem sűrűsödik be - pedig esküszöm, hogy mindent pontosan csinálok....:((
(ez egy nagyon-nagyon mérges kiskutya:))
(Tudom, nem is kellene főzeléket enni, csak tönkremennek a zöldségek, elillan a vitamin és a rántással túl sok liszt kerül bele, stb. - de néha az ember úúúgy megkívánja a gyermekkori ízeket, vagy egyszerűen csak az van otthon. Freud mester, de még Jung is biztosan kianalizálnák belőlem, hogy a főzelék egészségességével kapcsolatos fenntartásaim miatt vannak problémáim az elkészítésével - de könyörgöm, akkor miért tudok tejfölös töltött káposztát, vagy tepertős pogácsát csinálni???:) Már csak arra tudok gondolni, hogy biztosan nem jó irányba forgatom a fakanalat:))))
Na mindegy; a lényeg, hogy tegnap gyors ebédet akartam csinálni, mert egyébként a karácsonyi bazárra készítendő kis ablakdíszek sorozatgyártásával voltam elfoglalva; mellette pedig román szavakat próbáltam beseggelni a hétfői órára. Na, a gyors ebédfőzésből (zöldbabfőzelék) háromnegyed órányi káromkodás, fakanál/fedő-csapkodás és jópár krokodilkönny lett a végeredmény; no meg egy fazéknyi ehetetlen, íztelen és hihetetlenül híg valami, amit Emberke végül diszkréten eltüntetett a szemem elől.
A karácsonyi bazár egy jótékonysági vásár, amit a nemzetközi nőszövetség szervez és a résztvevő nemzetek (saját készítésű) kézműves termékeket, valamint nemzeti ételeket/italokat árulnak, a bevételt pedig teljes egészében jótékony célra fordítják. Én lenni magyar nemzeti koordinátor, és egyébként a kis alkotó kézműves-csapat aktív tagja; így három napja ablakdíszeket gyártok:)))
Így viszont pizzát rendeltünk, mivel egy ekkora kudarcélménnyel a hátam mögött még egyszer nem voltam hajlandó nekiállni a főzésnek. Ez - mármint a pizzarendelés - azért jelentőségteljes, mert Bukarestben még nem tettük soha:))) (mit szóltok, fél évet kibírtunk házhoz szállított kaja nélkül??:)))
És - titkos - várakozásaimnak megfelelően nem is csalódtunk. Nem az abszolút best of pizza ever - ezt a címet elvitathatatlanul egy udinei négysajtos birtokolja, hmm, még most is érzem az ízét:))) - de teljesen jó volt ez is: vékony , ropogós aljú tészta, paradicsom (nem ketchup:)), mozzarella, meg ami kell:) És a legszebb az egészben, hogy nem egészen 30 perc alatt itt volt:))) Nem fogunk rászokni, mert azért 25 RON-ból egy egész nap étkeztetését megoldom; de majd néha, a vasárnap esti filmhez....:)))
(ez egy nagyon-nagyon mérges kiskutya:))(Tudom, nem is kellene főzeléket enni, csak tönkremennek a zöldségek, elillan a vitamin és a rántással túl sok liszt kerül bele, stb. - de néha az ember úúúgy megkívánja a gyermekkori ízeket, vagy egyszerűen csak az van otthon. Freud mester, de még Jung is biztosan kianalizálnák belőlem, hogy a főzelék egészségességével kapcsolatos fenntartásaim miatt vannak problémáim az elkészítésével - de könyörgöm, akkor miért tudok tejfölös töltött káposztát, vagy tepertős pogácsát csinálni???:) Már csak arra tudok gondolni, hogy biztosan nem jó irányba forgatom a fakanalat:))))
Na mindegy; a lényeg, hogy tegnap gyors ebédet akartam csinálni, mert egyébként a karácsonyi bazárra készítendő kis ablakdíszek sorozatgyártásával voltam elfoglalva; mellette pedig román szavakat próbáltam beseggelni a hétfői órára. Na, a gyors ebédfőzésből (zöldbabfőzelék) háromnegyed órányi káromkodás, fakanál/fedő-csapkodás és jópár krokodilkönny lett a végeredmény; no meg egy fazéknyi ehetetlen, íztelen és hihetetlenül híg valami, amit Emberke végül diszkréten eltüntetett a szemem elől.
A karácsonyi bazár egy jótékonysági vásár, amit a nemzetközi nőszövetség szervez és a résztvevő nemzetek (saját készítésű) kézműves termékeket, valamint nemzeti ételeket/italokat árulnak, a bevételt pedig teljes egészében jótékony célra fordítják. Én lenni magyar nemzeti koordinátor, és egyébként a kis alkotó kézműves-csapat aktív tagja; így három napja ablakdíszeket gyártok:)))
Így viszont pizzát rendeltünk, mivel egy ekkora kudarcélménnyel a hátam mögött még egyszer nem voltam hajlandó nekiállni a főzésnek. Ez - mármint a pizzarendelés - azért jelentőségteljes, mert Bukarestben még nem tettük soha:))) (mit szóltok, fél évet kibírtunk házhoz szállított kaja nélkül??:)))
És - titkos - várakozásaimnak megfelelően nem is csalódtunk. Nem az abszolút best of pizza ever - ezt a címet elvitathatatlanul egy udinei négysajtos birtokolja, hmm, még most is érzem az ízét:))) - de teljesen jó volt ez is: vékony , ropogós aljú tészta, paradicsom (nem ketchup:)), mozzarella, meg ami kell:) És a legszebb az egészben, hogy nem egészen 30 perc alatt itt volt:))) Nem fogunk rászokni, mert azért 25 RON-ból egy egész nap étkeztetését megoldom; de majd néha, a vasárnap esti filmhez....:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése