Különböző okokból csak most jutottam el odáig, hogy feladjak postán egy-két levelet, amit kb. két hete megígértem. Ezért bocsánat. A késedelem oka nem utolsósorban az ismeretlen szolgáltatótól való félelmem volt, kiegészítve azzal, hogy otthon sem a több nyelven beszélők alkotják a posta törzsállományát.
A helyiektől szerzett ismeretekkel felvértezve ma ellibegtem a legközelebbi postafiókba. A bent csövező hajléktalanoktól (nem vicc) eltekintve bármely közép-kelet-európai posta lehetett volna; legalábbis kinézetre.
Végigálltam a soromat; a par avion/air mail kifejezésekkel elmagyaráztam a néninek, hogy légipostával kívánom célba juttatni a küldeményeket. A darabonkénti 4 RON-os ár kicsit elbizonytalanított, hogy jól megértettük-e egymást a postáskisasszonnyal, de a mellettem (valójában a másik sor végén) álló fiatal lány kisegített. Igen, (csak) ennyibe fáj a légiposta.
Na, itt kezdődtek a meglepetések. A postáskisasszony a kezembe nyomta a megfelelő mennyiségű bélyeget; valamint a légiposta-matricát. Amikor látta a tanácstalan arckifejezésemet, nekiállt kotorászni a pult alatt, majd a kezembe nyomott egy ragasztót. Én ragasszam fel a bélyeget???? Da. Na jó. Persze, így ha leesik, az én hibám, nem a postáé. Felragasztottam, rendben - közben a sor halad mellettem tovább. Állok, várok - kezemben a borítékok. Előbb-utóbb csak elveszi tőlem a hölgyike.
Szerencsémre a másik sorban valaki vagy 50 levelet adott fel egyszerre (úgy látszik itt is vannak ügyvédek:))), így a leányzó még ugyanott állt; látta, hogy nem egészen értem a szituációt és közölte, hogy én kész vagyok ennyivel, kint van a postaláda, abba dobjam csak bele a leveleket; naponta háromszor ürítik...
De kérdem én, akkor mire van a postáskisasszony?? Miért nem egy automatából veszem a bélyeget???...No comment:))) Mindenesetre kérem azokat, akik levelet várnak tőlünk, hogy a következő két hétben nézzék a postaládájukat és ha nem érkezik meg, jelezzék:)))
A helyiektől szerzett ismeretekkel felvértezve ma ellibegtem a legközelebbi postafiókba. A bent csövező hajléktalanoktól (nem vicc) eltekintve bármely közép-kelet-európai posta lehetett volna; legalábbis kinézetre.
Végigálltam a soromat; a par avion/air mail kifejezésekkel elmagyaráztam a néninek, hogy légipostával kívánom célba juttatni a küldeményeket. A darabonkénti 4 RON-os ár kicsit elbizonytalanított, hogy jól megértettük-e egymást a postáskisasszonnyal, de a mellettem (valójában a másik sor végén) álló fiatal lány kisegített. Igen, (csak) ennyibe fáj a légiposta.
Na, itt kezdődtek a meglepetések. A postáskisasszony a kezembe nyomta a megfelelő mennyiségű bélyeget; valamint a légiposta-matricát. Amikor látta a tanácstalan arckifejezésemet, nekiállt kotorászni a pult alatt, majd a kezembe nyomott egy ragasztót. Én ragasszam fel a bélyeget???? Da. Na jó. Persze, így ha leesik, az én hibám, nem a postáé. Felragasztottam, rendben - közben a sor halad mellettem tovább. Állok, várok - kezemben a borítékok. Előbb-utóbb csak elveszi tőlem a hölgyike.
Szerencsémre a másik sorban valaki vagy 50 levelet adott fel egyszerre (úgy látszik itt is vannak ügyvédek:))), így a leányzó még ugyanott állt; látta, hogy nem egészen értem a szituációt és közölte, hogy én kész vagyok ennyivel, kint van a postaláda, abba dobjam csak bele a leveleket; naponta háromszor ürítik...
De kérdem én, akkor mire van a postáskisasszony?? Miért nem egy automatából veszem a bélyeget???...No comment:))) Mindenesetre kérem azokat, akik levelet várnak tőlünk, hogy a következő két hétben nézzék a postaládájukat és ha nem érkezik meg, jelezzék:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése