Bár néha bosszantó, hogy külön jegyet/bérletet kell venni, ha busszal és metróval is szeretnél utazni, de a héten kiderült, hogy azért vannak előnyei is annak, ha egy városon belül nem egy, hanem két cég felel a tömegközlekedésért:)) (Esetünkben a Metrorex és a RATB, utóbbi felel az összes felszíni eszközért...)
Kedden-szerdán sztrájkoltak a metrósok; mivel nem akarták megadni nekik a 20%-os fizetésemelést most, a gazdasági válság kellős közepén, államcsőd-közeli helyzetben - ha lesz időm, szolidarítok velük. A két külön cégnek hála a buszok és villamosok jártak és - bár a városban állítólag hihetetlen dugók voltak - valami csoda folytán a belvárosban alig volt autó - egészen pontosan kisebb volt a forgalom, mint bármely átlag hétköznapon:))) Ez persze nem tántorított el attól, hogy a nőegyleti kávé délelőttre elsétáljak buszozás helyett; legalább mozogtam egy kicsit - alig egy óra séta tőlünk az Intercontinental:)) Hősiesen bevallom, hazafelé azért buszra ültem...
És persze eszembe jutottak a régi szép BKV sztrájkos idők, főleg a második nagy sztrájk, amikor Pesten is olyan üresek voltak az utcák, mint atomtámadás után:)))
Az aktuális sztárvendég a kávéreggelin egyébként Dumitru Prunariu volt, az egyetlen román űrhajós, aki járt is az űrben - 1981 májusában a Szojuz 40-en:)))) Rengeteg dolgot mesélt az akkori körülményekről, az űrbeli élményekről - fényképekkel, diavetítéssel:)) (Tudtátok, hogy az űrhajósoknak is van szakszervezete - méghozzá multinacionális?:)))
A héten sok más szempontból is zajlott az élet. Kedd este az operettszínházban voltunk ('70-es évek hangtechnikája, ici-pici színpad, hihetetlen felépítésű nézőtér), ahol a budapesti Operettszínház vendégszerepelt a Dr. Bőregérrel (Strauss: Denevér- átirat). Az Orlovszky-herceget játszó Peller Károly, nos igen:)), és a Dr. Bőregeret játszó Földes Tamás, vagy az Idát játszó Bódi Barbara is:)) - a többiek azonban annyira nem...Nem tudom, hogy az idegen színpad vagy az idegen közönség (a kedvükért román felirattal és helyenként román szövegekkel:))) volt az oka vagy valami más, azért volt benne kivetnivaló...a táncjelenetekről nem is beszélve, egyik-másikra simán kiraktuk volna a 18-as karikát, pl. amikor a táncosfiúk az egy szál bugyiba/melltartóba és neccharisnyába öltözött táncoslányok melleit taperálták.
Szerdán Bukarestben élő külföldi fiatalokkal voltunk sörözni/teázni/kávézni - kinek kinek ízlése szerint. Itt egy jordán sráctól megtudtam, hogy az arab világ egységes, és csak a galád nyugati országok mondják azt, hogy az egyiptomiak és a jordánok nem édestestvérek:))) és hogy Jordánia a világ legliberálisabb országa; no erre a szintén velünk beszélgető katari srác letromfolta, hogy nem is, mert Katar az, ahol a nők pontosan ugyanolyan jogokat élveznek, mint a férfiak - szerény kérdésemre, miszerint a sharia (=iszlám) jogrendszer alapján a tanúvallomásuk Katarban is csak feleannyit ér és csak feleannyit örökölnek, ahogyan az iszlám világ összes országában - csak annyit mondott, hogy de más területeken ki van egyensúlyozva:O)) erre persze mit mondjon az ember lánya?:))))
És ha már szerdán arabokkal hozott össze a jósorsom, ki nem hagytam volna az egyiptomi kulturális estet (a nagykövetné szervezte nőszövetségi körben) péntek délután:))) Ahol megtudtam többek között, hogy Sinaia település neve (Peles-kastély, tudjátok:))) az egyiptomi Sinai-félsziget nevéből ered, ahol van egy Szt. Katalin kolostor (azon a helyen, ahol a Szent Család bújkált egy ideig) és ami annyira megtetszett egy vándorló román szerzetesnek, hogy hazatérve alapított egy kolostort, amit a Sinai-félszigetről nevezett el...Egyébként a kaja isteni volt, főleg a bakhlava meg a fűszeres-édes kuszkusz:)) (A héten el is kell ugranom Fadil-hoz, a libanoni cukrászhoz, aki 40 RON-ért adja az igazi libanoni bakhlava kilóját - és 20 deka bőven sok kettőnknek:))))
Kedden-szerdán sztrájkoltak a metrósok; mivel nem akarták megadni nekik a 20%-os fizetésemelést most, a gazdasági válság kellős közepén, államcsőd-közeli helyzetben - ha lesz időm, szolidarítok velük. A két külön cégnek hála a buszok és villamosok jártak és - bár a városban állítólag hihetetlen dugók voltak - valami csoda folytán a belvárosban alig volt autó - egészen pontosan kisebb volt a forgalom, mint bármely átlag hétköznapon:))) Ez persze nem tántorított el attól, hogy a nőegyleti kávé délelőttre elsétáljak buszozás helyett; legalább mozogtam egy kicsit - alig egy óra séta tőlünk az Intercontinental:)) Hősiesen bevallom, hazafelé azért buszra ültem...
És persze eszembe jutottak a régi szép BKV sztrájkos idők, főleg a második nagy sztrájk, amikor Pesten is olyan üresek voltak az utcák, mint atomtámadás után:)))
Az aktuális sztárvendég a kávéreggelin egyébként Dumitru Prunariu volt, az egyetlen román űrhajós, aki járt is az űrben - 1981 májusában a Szojuz 40-en:)))) Rengeteg dolgot mesélt az akkori körülményekről, az űrbeli élményekről - fényképekkel, diavetítéssel:)) (Tudtátok, hogy az űrhajósoknak is van szakszervezete - méghozzá multinacionális?:)))
A héten sok más szempontból is zajlott az élet. Kedd este az operettszínházban voltunk ('70-es évek hangtechnikája, ici-pici színpad, hihetetlen felépítésű nézőtér), ahol a budapesti Operettszínház vendégszerepelt a Dr. Bőregérrel (Strauss: Denevér- átirat). Az Orlovszky-herceget játszó Peller Károly, nos igen:)), és a Dr. Bőregeret játszó Földes Tamás, vagy az Idát játszó Bódi Barbara is:)) - a többiek azonban annyira nem...Nem tudom, hogy az idegen színpad vagy az idegen közönség (a kedvükért román felirattal és helyenként román szövegekkel:))) volt az oka vagy valami más, azért volt benne kivetnivaló...a táncjelenetekről nem is beszélve, egyik-másikra simán kiraktuk volna a 18-as karikát, pl. amikor a táncosfiúk az egy szál bugyiba/melltartóba és neccharisnyába öltözött táncoslányok melleit taperálták.
Szerdán Bukarestben élő külföldi fiatalokkal voltunk sörözni/teázni/kávézni - kinek kinek ízlése szerint. Itt egy jordán sráctól megtudtam, hogy az arab világ egységes, és csak a galád nyugati országok mondják azt, hogy az egyiptomiak és a jordánok nem édestestvérek:))) és hogy Jordánia a világ legliberálisabb országa; no erre a szintén velünk beszélgető katari srác letromfolta, hogy nem is, mert Katar az, ahol a nők pontosan ugyanolyan jogokat élveznek, mint a férfiak - szerény kérdésemre, miszerint a sharia (=iszlám) jogrendszer alapján a tanúvallomásuk Katarban is csak feleannyit ér és csak feleannyit örökölnek, ahogyan az iszlám világ összes országában - csak annyit mondott, hogy de más területeken ki van egyensúlyozva:O)) erre persze mit mondjon az ember lánya?:))))
És ha már szerdán arabokkal hozott össze a jósorsom, ki nem hagytam volna az egyiptomi kulturális estet (a nagykövetné szervezte nőszövetségi körben) péntek délután:))) Ahol megtudtam többek között, hogy Sinaia település neve (Peles-kastély, tudjátok:))) az egyiptomi Sinai-félsziget nevéből ered, ahol van egy Szt. Katalin kolostor (azon a helyen, ahol a Szent Család bújkált egy ideig) és ami annyira megtetszett egy vándorló román szerzetesnek, hogy hazatérve alapított egy kolostort, amit a Sinai-félszigetről nevezett el...Egyébként a kaja isteni volt, főleg a bakhlava meg a fűszeres-édes kuszkusz:)) (A héten el is kell ugranom Fadil-hoz, a libanoni cukrászhoz, aki 40 RON-ért adja az igazi libanoni bakhlava kilóját - és 20 deka bőven sok kettőnknek:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése