Ez nem valami spéci recept neve (gasztro majd a következő bejegyzésben:)), hanem annak jelzése, hogy most sok apró-cseprő információ következik PiciPocokról.
A rossz hírünk az, hogy Bübbe beteg. Úgy igazából most először (a PIC-es kezdést nem számítva). Tüsszög, köhög, folyik az orra - ennek megfelelően érzi is magát.Igazi pasi, ilyen szempontból is: levert, nyűgös, hisztis (nem is kicsit), "semmi-se-jó-de-sose" hangulatú és állandóan "ölbebaba" akar lenni. Ez persze érthető, csak a szülei is dögrováson vannak (főleg én), úgyhogy annyira nem jó:((
Az egyéb jó hírek (a fentiek ellensúlyozása céljából):
A rossz hírünk az, hogy Bübbe beteg. Úgy igazából most először (a PIC-es kezdést nem számítva). Tüsszög, köhög, folyik az orra - ennek megfelelően érzi is magát.Igazi pasi, ilyen szempontból is: levert, nyűgös, hisztis (nem is kicsit), "semmi-se-jó-de-sose" hangulatú és állandóan "ölbebaba" akar lenni. Ez persze érthető, csak a szülei is dögrováson vannak (főleg én), úgyhogy annyira nem jó:((
Az egyéb jó hírek (a fentiek ellensúlyozása céljából):
- betegség ide vagy, oda, a sétálhatnékja töretlen. És elég nehéz visszafogni, bármennyire is nem kellene még neki. (Persze a játszótéren Päivi, a finn anyuka kifejtette, hogy a mostmár 2 éves Otto is 8-9 hónaposan kezdett el kézenfogva járni, neki meg volt három nehéz hónapja, amikor majd' minden hétvégén hátmasszázsra kellett mennie, mert egész nap lehajolva sétáltatta őt - de egyetlen finn vagy német doki se mondta, hogy nem szabadna....).
- Bübbe már tudja, hogy mi és hol van a tikk-takk (a falióra), a lufi, a porszívó és apa (akit reggel 7-kor úgy megyünk kelteni, hogy megkérdezem Bübbét, hogy Hol van apa? Mire lelkesen elirányít a hálóba - kézbe veszem, a lábaival körbefogja a derekamat és lököd, hogy merre menjek:)))
- megint sokat beszél, berreg a hümmögés és sikítozás mellett. Hosszú monológokat mond a porszívónak, Böbby Macinak, és bárminek ami nagy vagy lehet rángatni (pl. a futópad vészleállítójának zsinórja). Ha dühös vagy frusztrált (és persze sokszor az, mert elnyomott, tönkretett, kizsákmányolt kisbaba ő, akinek nem hagyják, hogy megegye a kábeleket, csapkodja a billentyűzetet és hasonlók), akkor a sírása félig panaszkodó "ha-bbbü-büü-bbüü" hangzású, nem a klasszik "oáá-oááá"....ÉÉÉS: többször úgy hallatszott, mintha azt mondta volna "apa"...
- levágtuk a hosszú loboncát. AZT nem mondom, hogy élvezte, mert nem :(, konkrétan végigvonyította az egész manővert, ami szerencsére nem tartott tovább három percnél, mivel úgy döntöttünk, hogy nem küzdünk az ollóval, hanem a hajvágógépet toljuk gyorsan végig a fején. Pedig még oda is adtuk a kezébe előtte, hogy ismerkedhessen a technikával, sőt a régi hajvágó végig a kezében volt, de akkor is...
- ma reggel megkóstolta a túrót (na jó, bio túrót nem kaptunk, ezért valójában "cottage cheese" -t evett). Ízlett neki, bár az első falatra húzta a száját.
- másfél hete kezdte el, hogy elalváskor először a jobb oldalára fordul, magához öleli a textilpelenkáját (per pillanat a Manka és a Bárány is kegyvesztett:)), és már alszik is. De ha öt perccel később ránézek, már az ágy túlsó felében van, másik pózban (még mindig álmában), kb. fél óra alatt körbe végigküzdi magát az egész ágyon (azaz mégis tud kúszni, csak egyszerűbb nyafogni), majd az ágy alsó csücskében hasra fordul, szétdobja a kezeit-lábait és alszik reggelig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése