na nem a blogolást, nem kell megijedni:)
Csak a thai kaják tesztelését..
Előzmény 1.
Kb. két éve vacsorázni voltunk, egy nagyon jó hangulatú, nagyon jól sikerült estén. Amíg mi meg nem érkeztünk, a társalgás nyelve a finn volt, mert három finn és egy, Finnországban élő, oda nősült magyar csávó (erdész, most valamelyik finn bútorgyárat képviseli Romániában) volt jelen (a többiek: az erdész felesége, egy haver finn srác, aki Mo.-n tanult, ismeri Ádám egyik haverját, így találkoztunk vele, és a finn srác kolléganője). Onnantól, hogy mi megérkeztünk, a finn kolléganőn kívül mindenki beszélt magyarul, de rá és ránk való tekintettel a "munkanyelv" végül az angol lett. Ezt csak azért mondtam el, hogy micsoda multi-kulti szituációkba tud keveredni az ember Romániában:)) A lényeg, hogy egy thai étteremben voltunk, ahol életemben először ettem thai kaját - és a két emlék most már kitörölhetetlenül összefonódik. A leves (kókusztejes csirkeleves, tom kha gai) annyira megfogott, hogy azóta is vágytam rá, de összességében annyira nem volt jó és olcsó a hely (konkrétan nagyon drága:)), hogy visszamenjünk.
Előzmény 2.
Viszont szívesen reprodukáltam volna, csakhogy olyan spéci hozzávalókhoz mint galangál, fenyérfű és társai, kicsit nehézkes hozzájutni Bucuresti cityben. Így érthető az örömöm, amikor a sarki bolt (nem a "mini ABC", inkább olyan Interspar típusú), bevezette a thai fűszereket (zöld és piros curry, halszósz) és a kókusztejet a sajátmárkás, abszolút megfizethető árú kínálatába; illetőleg, amikor múlt hétfőn egy belvárosi ügyintéző-kör során a Ki-Life nevű bioboltban kaptam galangált, fenyérfüvet és tápiókát is.
Ennyi előzmény után térjünk rá a lényegre:))
Először kókusztejes tápiókapuding készült, kismillió recept van a neten, nem ismételném:)) Ami a legjobb, hogy mivel tejmentes, Bübbüs is megkóstolhatta (ő gránátalmát azért nem kapott hozzá, a miénket azzal tettem édes-pikánssá).
Az első falatot a szokásos gyanakvó pofival fogadta (komolyan, mintha mindig szörnyű kajákat adnék neki), fintorgott, ahogy kell. Aztán rákapott az ízére és a végére annyira belelkesült, hogy kajáért ilyen extázisba kerülni még nem láttam:)) Ült, de ugrált a fenekén, csapkodott a kezeivel és kiabált, amikor nem adtam elég gyorsan a következő adagot.
Mondtam is Marianak, a Svédországban született, de Egyiptomban felnőtt (és egyiptomihoz hozzáment) csajnak a baba-klubból (a kislánya, Sarah három héttel öregebb Botinál, a különbség inkább abban van - azon kívül, hogy ő lány, természetesen:)) - , hogy anyu franciául, a nagyszülők svédül, apu pedig arabul beszél hozzá, így Sarah három nyelven beszél majd anyanyelvi szinten, mire oviba megy), aki panaszkodott, hogy Sarahban túl sok az arab, mert folyton kiabál, hogy nem kell ahhoz arabnak lenni, nézze meg a gyerekemet, egy gramm arab sincs benne (tudomásom szerint:)) aztán fél nap csak kiabál a játékaival, meg ha éhes, fáradt, vagy nem az történik, amit Ő akar...
A folytatásban volt tom kha gai (a fent emlegetett csirkeleves), ami mindkét pasinak bejött, marhahúsos saláta, zöld csirkecurry (ez is tetszett a fiúknak), padllizsános-zöld currys marha (ez is jó:))) és tamarinduszos hal (na ez senkinek sem jött be:))).
De egyelőre befejeztem (még van egy-két kipróbálásra váró recept, de kell egy kis szünet most:)), jönnek az indiai/pakisztáni napok, mert most éppen arra vagyok rácuppanva. Aztán majd jön egy kis arab is, mert azt is szereti mindenki (Bübbüs is, főleg a hummuszt, meg a libanoni kenyeret:))
És ha már emlegettem, hogy milyen hátrányban van egyesekhez (és másokhoz, pl. a fent emlegetett finn srác német-finn vegyesházasságból született, így anyanyelve a német is, Ottóval, a kisfiával ő németül, a felesége, Päivi finnül beszél és Finnországban az ovitól kezdve tanulnak svédül és angolul) képest Boti nyelvtanulás-fronton, azért szólok, hogy próbálunk enyhíteni a lemaradásán, ma este megyünk Helen Doron angolra (Kindermuzik-ra akartam, de két-három hónapnyi küzdelem után kiderült, hogy az sajnos nem indul ebben a félévben), próbaórára. Szorítsatok, hogy tetszen neki:)))
Csak a thai kaják tesztelését..
Előzmény 1.
Kb. két éve vacsorázni voltunk, egy nagyon jó hangulatú, nagyon jól sikerült estén. Amíg mi meg nem érkeztünk, a társalgás nyelve a finn volt, mert három finn és egy, Finnországban élő, oda nősült magyar csávó (erdész, most valamelyik finn bútorgyárat képviseli Romániában) volt jelen (a többiek: az erdész felesége, egy haver finn srác, aki Mo.-n tanult, ismeri Ádám egyik haverját, így találkoztunk vele, és a finn srác kolléganője). Onnantól, hogy mi megérkeztünk, a finn kolléganőn kívül mindenki beszélt magyarul, de rá és ránk való tekintettel a "munkanyelv" végül az angol lett. Ezt csak azért mondtam el, hogy micsoda multi-kulti szituációkba tud keveredni az ember Romániában:)) A lényeg, hogy egy thai étteremben voltunk, ahol életemben először ettem thai kaját - és a két emlék most már kitörölhetetlenül összefonódik. A leves (kókusztejes csirkeleves, tom kha gai) annyira megfogott, hogy azóta is vágytam rá, de összességében annyira nem volt jó és olcsó a hely (konkrétan nagyon drága:)), hogy visszamenjünk.
Előzmény 2.
Viszont szívesen reprodukáltam volna, csakhogy olyan spéci hozzávalókhoz mint galangál, fenyérfű és társai, kicsit nehézkes hozzájutni Bucuresti cityben. Így érthető az örömöm, amikor a sarki bolt (nem a "mini ABC", inkább olyan Interspar típusú), bevezette a thai fűszereket (zöld és piros curry, halszósz) és a kókusztejet a sajátmárkás, abszolút megfizethető árú kínálatába; illetőleg, amikor múlt hétfőn egy belvárosi ügyintéző-kör során a Ki-Life nevű bioboltban kaptam galangált, fenyérfüvet és tápiókát is.
Ennyi előzmény után térjünk rá a lényegre:))
Először kókusztejes tápiókapuding készült, kismillió recept van a neten, nem ismételném:)) Ami a legjobb, hogy mivel tejmentes, Bübbüs is megkóstolhatta (ő gránátalmát azért nem kapott hozzá, a miénket azzal tettem édes-pikánssá).
Az első falatot a szokásos gyanakvó pofival fogadta (komolyan, mintha mindig szörnyű kajákat adnék neki), fintorgott, ahogy kell. Aztán rákapott az ízére és a végére annyira belelkesült, hogy kajáért ilyen extázisba kerülni még nem láttam:)) Ült, de ugrált a fenekén, csapkodott a kezeivel és kiabált, amikor nem adtam elég gyorsan a következő adagot.
Mondtam is Marianak, a Svédországban született, de Egyiptomban felnőtt (és egyiptomihoz hozzáment) csajnak a baba-klubból (a kislánya, Sarah három héttel öregebb Botinál, a különbség inkább abban van - azon kívül, hogy ő lány, természetesen:)) - , hogy anyu franciául, a nagyszülők svédül, apu pedig arabul beszél hozzá, így Sarah három nyelven beszél majd anyanyelvi szinten, mire oviba megy), aki panaszkodott, hogy Sarahban túl sok az arab, mert folyton kiabál, hogy nem kell ahhoz arabnak lenni, nézze meg a gyerekemet, egy gramm arab sincs benne (tudomásom szerint:)) aztán fél nap csak kiabál a játékaival, meg ha éhes, fáradt, vagy nem az történik, amit Ő akar...
A folytatásban volt tom kha gai (a fent emlegetett csirkeleves), ami mindkét pasinak bejött, marhahúsos saláta, zöld csirkecurry (ez is tetszett a fiúknak), padllizsános-zöld currys marha (ez is jó:))) és tamarinduszos hal (na ez senkinek sem jött be:))).
De egyelőre befejeztem (még van egy-két kipróbálásra váró recept, de kell egy kis szünet most:)), jönnek az indiai/pakisztáni napok, mert most éppen arra vagyok rácuppanva. Aztán majd jön egy kis arab is, mert azt is szereti mindenki (Bübbüs is, főleg a hummuszt, meg a libanoni kenyeret:))
És ha már emlegettem, hogy milyen hátrányban van egyesekhez (és másokhoz, pl. a fent emlegetett finn srác német-finn vegyesházasságból született, így anyanyelve a német is, Ottóval, a kisfiával ő németül, a felesége, Päivi finnül beszél és Finnországban az ovitól kezdve tanulnak svédül és angolul) képest Boti nyelvtanulás-fronton, azért szólok, hogy próbálunk enyhíteni a lemaradásán, ma este megyünk Helen Doron angolra (Kindermuzik-ra akartam, de két-három hónapnyi küzdelem után kiderült, hogy az sajnos nem indul ebben a félévben), próbaórára. Szorítsatok, hogy tetszen neki:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése