Megkésve bár, de törve nem, itt egy röpke beszámoló a Nagyfiú szülinapi partijáról és a környező eseményekről. A késedelem oka
- részben az internetünk (a napokban olyan volt mint a mesében, tudjátok, egyszer volt, hol nem volt...),
- részben a rámtört játékgyártó őrület (rengeteg Montessori- és Waldorf fejlesztő játék van, ami tetszik, és amit 17-18 hónapos kortól lehet vele játszani, csak rájöttem, hogy Nr. 2 érkezése miatt akkoriban mindenre lesz időm, csak "készülni" nem, így most előre dolgozok - ellentétpáros, színes, formás, stb. kártyákkal, naptárral és időjárás táblával, különböző válogatandó játékokkal, stb.)
- részben pedig maga a Nagyfiú, akinek végre kijött a harmadik foga, növeszti a 4-5. számúakat, ennek megfelelően 30 másodperc nem-vele-foglalkozás után akut anyahiánya van és ennek hangot is ad (5 mp mama-mma-mama, aztán torkaszakadtából vonyít, végül földhöz csapja magát). Ha pedig valamiért éppen nem anyahiányos, akkor biztos, hogy valami csibészségen töri a csöpp buksiját és épp a yuccát tépi, a szelektív hulladékot szelektálja újra vagy stb. Ergo ha valakinek elfelejtettük megköszönni a köszöntést, ezennel: BOCSÁNAT és KÖSZÖNJÜK:))
Naszóval.
A Nagy Nap előestéjén elvittük Botit az egyéves kontrollra a doktornénihez, aki kicsit csalódottan konstatálta, hogy még "csak" kézenfogva sétálunk, meg "cirkálunk". Mire én megkérdeztem, hogy de hát ugyan m'ér' kéne neki máshogy, mire a doktornéni zavartan rámnézett, hogy akkor most mégis mekkora? Amikor közöltük a korát, megnyugodott és természetesen máris nem elégedetlenkedett, csak kifejtette, hogy még mindig sokkal nagyobbnak látszik. Ennek megfelelően kétszer is megmérte, amikor csak 78 cm-re nyújtózott ki a Kiscsibész ("nem lehet csak ennyi"...felkiáltással:)), egyébként 10,5 kg, tökéletes egyéves). Betty doktornéni is jót nevetett a sajátos fognövesztési sorrendünkön, de ezen kívül maximálisan elégedett volt Botival. Még maradunk tápszeren, majd 2-3 hónap múlva áttérhetünk valami junior tejitalra.
Szerda délelőtt (a rajongótábort gyarapítandó Bukarestbe érkezett Nagymamával együtt) megsütöttem/tük a Ded tortáját, ami az Apuka által tolmácsolt kívánság szerint répatorta volt, túróbevonattal. Közben csináltam egy "Boldog szülinapot" feliratot és megkerestem Halász Judit vonatkozó dalocskáját a YouTube-on.
Amikor Ádám hazaért, gyorsan felfújt még pár lufit, körbeaggattuk velük a nappalit és kezdődhetett a műsor:)) Besötétítettük a szobát, bekapcsoltam a zenét és tüzijáték kíséretében megérkezett a Torta. Az Ünnepelt egy fél másodpercig bátortalanul nézegette, aztán a dekoráció marcipán-autóval elkezdte módszeresen letunkolgatni a túrót a tetejéről.
A gyertyát én fújtam el helyette (pedig gyakoroltuk, hogy "Fújja a szél a fákat...", meg minden:)), aztán felszeltük a tortát. Na ekkor Botond is vérszemet kapott és kézzel elkezdte tapicskolni a tetejét, másfél méteres körzetben mindent és mindenkit egyenletesen beterítve túróval, majd módszeresen elkezdte lebontani a tortát - a darabjait csak azért nem a szőnyegre pakolva, mert odatartottam neki egy tányért. Közben persze azért a szájába is jutott bőven a jóból:))
(fényképek nemsokára, csak még át kell tölteni)
Gyors fürdés és romeltakarítás után előkerült a "szerény" ajándékhalom, amit a környezettudatosságra való tekintettel nem csomagoltunk be. Bübbe rendesen kipróbált mindent, aztán visszatért a TV és DVD-lejátszószereléshez. Azóta persze felfedezett mindent újra, alaposabban:))
A feliratot már leszedtük, a lufik még fenn emlékeztetnek a Nagy Napra:)) (A tortát már megettük:)) Az Egyéves új produkcióként elkezdett port törölgetni, és nem akármivel ám, rendesen, porronggyal. Meg kell zabálni, ahogy csiszitolja a TV képernyőjét, ahogy az apjától látta:)) Persze, mert így végre legálisan piszkálgathatja:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése