Buftea

Hosszú idő után ismételten útleírással jelentkezik a Bukaresti Életképek. JIHHHÁÁÁÁ:)

Na nem mentünk messzire, részint mert "NEM" (= kicsi, a méreteihez képest eszeveszetten hangos és fél óránként eszik), másrészt mivel a múlt hét második felében a család fele dögrováson volt és még nem állt teljesen helyre. (Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a migrén akkor is sz**, ha az ember bevehet egy marék aszpirint és egy jégkockás-zacskóval a fején, a lesötétített szobában csukott szemmel fekve megpróbál a túlélésre koncentrálni, de amikor még az egyetlen lehetőségként fennálló jeget is leszedi a fejéről Valaki, aki nagyon kíváncsi, akkor ...:((() Boti benyalt valami vírusos felső légúti nyavalyát, szerda estére nagyon belázasodott, csüt. voltunk vele dokinál, de mivel vírus, csak tüneti kezelésre (=lázcsillapítás) koncentráltunk, 4 óránkénti váltásban Panadolt és Nurofent adva. Hogy teljes legyen a boldogság, én is elkaptam tőle (vagy ő tőlem, de asszem ez részletkérdés:(().

Így amikor hétfőn reggel 8.00-kor ránktört a csavaroghatnék, csak Bucitól 5 km-re merészkedtünk (alig egy órával később elindulva, ami két törpével komoly teljesítmény:))), Bufteába, ahol van egy szép tó, egy park, egy kastély (hozzá egy kis kápolna), stb. 

Ádám kissé felhúzta a szemöldökét, amikor a fél napos túrára összeraktam egy fényképezőtáskát, egy pelenkázótáskát, meg egy hátizsákot, de aztán később kiderült, hogy jól tettem....Szegény Botinak még annyira nem tetszett az utazás, Bufteába érve annak rendje s módja szerint összehányta magát, a cipőjét leszámítva teljes átöltöztetésre szorult - még jó, hogy mindkét gyereknek volt hosszú- és rövidnadrágos váltóruha is a csomagban. Mivel még soha senkit nem kellett ilyen módon összekaparnunk, a két szülőt kissé megrázta az eset, de kiválóan helyt álltunk :)) 

Azt persze a halál se gondolta volna, hogy a park "zárt" és csak 11.00 után lehet bemenni, de mindegy, egy órát ellébecoltunk a tóparton: amíg Nóri (akiről itt az első hivatalos fotó a blogra:))) étkezett, addig a fiúk kavicsokat és bogarakat lestek, pitypangot fújtak (amit Boti eddig csak az A part alatt c. népdalocska könyvének illusztrációi közül ismert...- a fordítva álló képért sorry, új a blogger kezelőfelülete még nem bírunk egymással), stb. Utána - amikor bejutottunk a parkba - sétáltunk, kergettük a nyárfa pihéit a szélben, megnéztük a kastély szép fa lépcsőit, aztán hazaautóztunk.Különösen, mivel a kastély éttermében kártyával nem lehetett fizetni és a reggeli hirtelen indulásban készpénzt nem sokat vittünk magunkkal.