ahogy a híres libanoni énekesnő, Fairuz énekli. Avagy szeretlek Libanon...
Hosszú és fárasztó munkahetünk végén megjutalmaztuk magunkat egy jó kis vacsorával. De nem ám akárhol, hanem a Habibi (=kedvesem) libanoni étteremben. Szerencsére alig három sarokra van a kultúrintézettől, szóval kicsi autónk ma este is pihenhetett, mi meg kellemeset sétáltunk.
Az étterem maga hangulatromboló; mármint semmi, de semmi arab/libanoni hangulatot nem áraszt. A modern, designer-berendezésen nem segítenek a vizipipák és az arab kávéskészletek, meg a háttérzenének szóló modern arab popzene (a habibi szó szinte mindegyikben szerepel:)) sem. Szó se róla, szép, elegáns és minőségi...de nem arab. Persze lehet vitatkozni, hogy Libanon maga mennyire maradt "igazi" arab ország. Lehetséges, hogy a Ras Beiruton is ilyenek az elegánsabb (= európaiaknak szánt) éttermek. Mindenesetre, bár arabosan kézzel (a kenyérrel mártogatva) kezdtünk enni, kicsit furcsán éreztük magunkat...
Az előételeket semmilyen szempontból nem érheti kritika. Mivel kettesben voltunk, csak hummuszt és tabuleh-et kértünk, de egy 5-6 fős társasággal remek kis mezzét (libanoni vacsorát, ami 6-7-8-9-10 féle előétellel, libanoni kenyérrel kezdődik) lehetne rendezni. Mindent elmond, hogy az étlapon kétoldalnyi előétel volt, összesen négyféle leves, egy-egy oldalnyi húsos és halas főétel. A főfogásaink (nekem libanoni módra készített pulykamell, Ádámnak lazac narancsszószban) már nem váltottak ki ennyire osztatlan fogadtatást; tisztességes adag, de semmi extra. Viszont a köretekre megint nem lehet panasz, Ádám csilis krumplija (valami extra fűszerrel, amit korianderre saccolnék, de nem ismertem fel egyértelműen), egyszerűen zseniális volt.
Pozitív az is, hogy az ásványvíz bontatlan palackban érkezett, az előételhez automatikusan hozták az újabb adag libanoni kenyeret, amikor az első elfogyott. A pincérek jószándékúak, de van még mit gyakorolniuk.
Kellemesen jóllakva értünk haza, most éppen a kanapén heverjük ki a nagy zabálást:)) Menet közben még életet is mentettünk, egy szandálban bicikliző és (ennek köszönhetően) magát a sarkánál jó alaposan megvágó fiatalembernek adtunk zsebkendőt meg ragtapaszt (milyen jó, hogy mindig van a táskámban egy adag:)))...
Holnap irány Brassó, az első romániai kirándulásunkon...
Hosszú és fárasztó munkahetünk végén megjutalmaztuk magunkat egy jó kis vacsorával. De nem ám akárhol, hanem a Habibi (=kedvesem) libanoni étteremben. Szerencsére alig három sarokra van a kultúrintézettől, szóval kicsi autónk ma este is pihenhetett, mi meg kellemeset sétáltunk.
Az étterem maga hangulatromboló; mármint semmi, de semmi arab/libanoni hangulatot nem áraszt. A modern, designer-berendezésen nem segítenek a vizipipák és az arab kávéskészletek, meg a háttérzenének szóló modern arab popzene (a habibi szó szinte mindegyikben szerepel:)) sem. Szó se róla, szép, elegáns és minőségi...de nem arab. Persze lehet vitatkozni, hogy Libanon maga mennyire maradt "igazi" arab ország. Lehetséges, hogy a Ras Beiruton is ilyenek az elegánsabb (= európaiaknak szánt) éttermek. Mindenesetre, bár arabosan kézzel (a kenyérrel mártogatva) kezdtünk enni, kicsit furcsán éreztük magunkat...
Az előételeket semmilyen szempontból nem érheti kritika. Mivel kettesben voltunk, csak hummuszt és tabuleh-et kértünk, de egy 5-6 fős társasággal remek kis mezzét (libanoni vacsorát, ami 6-7-8-9-10 féle előétellel, libanoni kenyérrel kezdődik) lehetne rendezni. Mindent elmond, hogy az étlapon kétoldalnyi előétel volt, összesen négyféle leves, egy-egy oldalnyi húsos és halas főétel. A főfogásaink (nekem libanoni módra készített pulykamell, Ádámnak lazac narancsszószban) már nem váltottak ki ennyire osztatlan fogadtatást; tisztességes adag, de semmi extra. Viszont a köretekre megint nem lehet panasz, Ádám csilis krumplija (valami extra fűszerrel, amit korianderre saccolnék, de nem ismertem fel egyértelműen), egyszerűen zseniális volt.
Pozitív az is, hogy az ásványvíz bontatlan palackban érkezett, az előételhez automatikusan hozták az újabb adag libanoni kenyeret, amikor az első elfogyott. A pincérek jószándékúak, de van még mit gyakorolniuk.
Kellemesen jóllakva értünk haza, most éppen a kanapén heverjük ki a nagy zabálást:)) Menet közben még életet is mentettünk, egy szandálban bicikliző és (ennek köszönhetően) magát a sarkánál jó alaposan megvágó fiatalembernek adtunk zsebkendőt meg ragtapaszt (milyen jó, hogy mindig van a táskámban egy adag:)))...
Holnap irány Brassó, az első romániai kirándulásunkon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése