Lassan egy hónapja élünk Bukarestben, kezdjük megszokni (reményeink szerint 4 év, a feltételes szabadon bocsátás lehetősége nélkül, tehát nem árt:))). Azt azért nem mondhatnánk, hogy immáron rutinszerűen, monoton egyhangúságban telnek napjaink, de valami rendszer azért már van a dologban.
Pl., hogy Ádám minden reggel 7.50-kor elmegy dolgozni. Én pedig teszek-veszek, elolvasom a híreket (csak a jó kis tejeskávém hiányzik mellőle, mert a koffeinmentes verzió még valamelyik doboz mélyén pihenget a garázsban), tanulok és ilyesmik. Délre ebédet főzök, mivel Emberke még haza tud jönni (összesen 5 perc séta:))), utána mosogatás és a délelőtti tevékenység folytatása.
Miután hites uram hazaérkezik, általában pihizünk egy kicsit együtt (az átlaghőmérséklet 35 fok, szóval annyira nem kedvez a városfelfedező túráknak), azután, ha lejebb ment a nap, elmegyünk sétálni a környékre. (És sietünk, hogy hazaérjünk, mielőtt megérkezne a menetrendszerű eső, ami viszont nagyon jót tesz a város levegőjének és az utcák kosz-szintjének.:)))
Már egészen jól feltérképeztük a közvetlen szomszédságunkat, az úgymond ultracentral (nagyon-nagyon központ:))) részét Bukarestnek. Azért nem fogjuk bánni, ha végre elköltözhetünk a saját lakásunkba.
Nem mintha bármi baj lenne a kultúrintézettel (apropó kultúrintézet, pénteken kulturális intézetek éjszakája lesz, csomó jó programmal, már alig várjuk:))), de azért mégiscsak más a saját. Itt van egy közös nappali (nincs panoráma-kép funkció a fényképezőgépen, szóval megpróbáltam összeszerkesztgetni, középen szemben látszik a hálószobánk ajtaja, a kép pedig a bejárat felől készült):
egy konyha:
és egy L-alakú szoba (ami a hálószobánk és aminek a montázsolt képe megmakacsolta magát és csak elfordulva hajlandó beillesztődni:))),de persze ebből is látszik, hogy külön ágyban alszunk, mint a brit arisztokraták:))) fürdőszobával:
A nappaliból nyílik még két másik vendégszoba, azok most üresek, de pl. holnap délelőtt már jönnek a kulturális intézetek éjszakájára vendégek, szóval legalább két napig társaságunk lesz.Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a teljes konyhafelszerelésem a már említett dobozokban van elrejtve (és nem is áll szándékomban szétcsomagolni, hátha hamarosan költözhetünk:)) és így néha főzés közben döbbenek rá, hogy ez sincs itt, vagy az sincs itt. Meg olyan jó lenne sütni már egy kicsit:))))
Természetesen vannak utánozhatatlan előnyök is. Egy korábbi bejegyzésben már említettem a takarítónőt (Victorica, akiről kiderült, hogy a "jó napot" megy neki magyarul és akivel már egészen jól = szótár nélkül, elbeszélgetünk az olyan fontos kérdésekről, mint lepedőcsere: vagy kádmosás))) Az 5 perces sétatáv szintén hihetelten élmény.
És természetesen ne feledkezzünk meg a DigiTV-ről, valamint ennek egyenes folyományaként a TV Paprikáról, amit még soha nem volt ennyi időm nézni:))) Meg persze így nem kell románul néznünk a reménytelenül bunkó, de annál nézhetőbb Dr. House újabb és újabb gyógyításait, ami azért valljuk be, teljesítmény lenne...Az egyetlen probléma, hogy magyar idő szerint este 21.00-kor kezdődik, ami itt 22.00, úgyhogy további tv-bambulásról szó sem lehet utána:)))
Pl., hogy Ádám minden reggel 7.50-kor elmegy dolgozni. Én pedig teszek-veszek, elolvasom a híreket (csak a jó kis tejeskávém hiányzik mellőle, mert a koffeinmentes verzió még valamelyik doboz mélyén pihenget a garázsban), tanulok és ilyesmik. Délre ebédet főzök, mivel Emberke még haza tud jönni (összesen 5 perc séta:))), utána mosogatás és a délelőtti tevékenység folytatása.
Miután hites uram hazaérkezik, általában pihizünk egy kicsit együtt (az átlaghőmérséklet 35 fok, szóval annyira nem kedvez a városfelfedező túráknak), azután, ha lejebb ment a nap, elmegyünk sétálni a környékre. (És sietünk, hogy hazaérjünk, mielőtt megérkezne a menetrendszerű eső, ami viszont nagyon jót tesz a város levegőjének és az utcák kosz-szintjének.:)))
Már egészen jól feltérképeztük a közvetlen szomszédságunkat, az úgymond ultracentral (nagyon-nagyon központ:))) részét Bukarestnek. Azért nem fogjuk bánni, ha végre elköltözhetünk a saját lakásunkba.
Nem mintha bármi baj lenne a kultúrintézettel (apropó kultúrintézet, pénteken kulturális intézetek éjszakája lesz, csomó jó programmal, már alig várjuk:))), de azért mégiscsak más a saját. Itt van egy közös nappali (nincs panoráma-kép funkció a fényképezőgépen, szóval megpróbáltam összeszerkesztgetni, középen szemben látszik a hálószobánk ajtaja, a kép pedig a bejárat felől készült):
egy konyha:
és egy L-alakú szoba (ami a hálószobánk és aminek a montázsolt képe megmakacsolta magát és csak elfordulva hajlandó beillesztődni:))),de persze ebből is látszik, hogy külön ágyban alszunk, mint a brit arisztokraták:))) fürdőszobával:
A nappaliból nyílik még két másik vendégszoba, azok most üresek, de pl. holnap délelőtt már jönnek a kulturális intézetek éjszakájára vendégek, szóval legalább két napig társaságunk lesz.Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a teljes konyhafelszerelésem a már említett dobozokban van elrejtve (és nem is áll szándékomban szétcsomagolni, hátha hamarosan költözhetünk:)) és így néha főzés közben döbbenek rá, hogy ez sincs itt, vagy az sincs itt. Meg olyan jó lenne sütni már egy kicsit:))))
Természetesen vannak utánozhatatlan előnyök is. Egy korábbi bejegyzésben már említettem a takarítónőt (Victorica, akiről kiderült, hogy a "jó napot" megy neki magyarul és akivel már egészen jól = szótár nélkül, elbeszélgetünk az olyan fontos kérdésekről, mint lepedőcsere: vagy kádmosás))) Az 5 perces sétatáv szintén hihetelten élmény.
És természetesen ne feledkezzünk meg a DigiTV-ről, valamint ennek egyenes folyományaként a TV Paprikáról, amit még soha nem volt ennyi időm nézni:))) Meg persze így nem kell románul néznünk a reménytelenül bunkó, de annál nézhetőbb Dr. House újabb és újabb gyógyításait, ami azért valljuk be, teljesítmény lenne...Az egyetlen probléma, hogy magyar idő szerint este 21.00-kor kezdődik, ami itt 22.00, úgyhogy további tv-bambulásról szó sem lehet utána:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése