Reggel elmentünk Brassóba kirándulni, csak hogy kimozduljunk egy kicsit Bukarestből és felfedezzük Romániát. Ja, és hogy megmozgassuk az autót, ami gyakorlatilag két hete az udvaron áll - mert a városban inkább nem használjuk, meg tulajdonképpen minek is...??? Amikor minden, ami (egyelőre) kell, itt van húsz perces sétatávban.
Persze meg kellett állapítanunk, hogy még szokni kell a vezetési stílust, az elmúlt két hétben összesen nem beszéltünk annyit csúnyán, mint a kétórás odaúton. Megjegyzendő, hogy a szabályok ily kevéssé való tisztelete ellenére negyedannyi koccanás és csattanás sincs, mint amit várna az ember, mert figyelnek. De nagyon. Furakszik, dudál, három sávból csinál ötöt és nyomja a gázpedált, miközben 10 centire van a hátsó lökhárítódtól, de figyel. Legalábbis ez az eddigi tapasztalat. Lehet, hogy inkább nekünk kell megtanulni figyelni, aztán hajrá.....
Az út Brassóba nagyon szép, főleg amikor elérjük a Kárpátokat. Sinaia (és a mesevár Peles kastély:))), Busteni (s alján farkinca!) külön-külön megér egy napot, meg ott van Brassótól 30 km-re (de egy másik úton) Bran/Törcsvár/Törzburg, ami a "hivatalos" Drakula vár (bár Vlad Tepes maximum egy éjszakát töltött ott) és még két nagyon szép kisebb település - természetesen ezek egyike sem fért bele az egynapos programba, de majd nyáron csinálunk egy hosszú hétvégét és akkor megnézünk MINDENT:)))
Úgyhogy mára (helyesebben tegnapra:)) maradt Brassó, ami igazi kis (egykori szász) ékszerdoboz a hegyek árnyékában, a Hollywood-kompatibilis Brassó felirat alatt (azon családtagok, akik megkapták a Románia útikönyvet, helyenként ismerős szövegrészeket találhatnak innentől a bejegyzésben:))), ami mögött egykor Sztálin elvtárs neve volt fenyőből kirakva:
Mivel egyikünk sem volt múzeumlátogató kedvében, csak sétáltunk a belvárosban, illetőleg megnéztük a Fekete Templomot (szürke gránit, csak egyszer leégett és akkor kapta a fekete jelzőt, egyébként gótikus stílusban épített templom, Közép-Kelet Európában az egyik legnagyobb, eredetileg katolikus volt, aztán evangélikus lett. Egyébként 120 török szőnyeg borítja a falakat, néhány közülük a muszlimok által használt imaszőnyeg; szóval még Mekka felé is lehet imádkozni, ha valaki inkább azt preferálja:)))), meg a főteret és az igencsak reprezentatív főutcát, a maga egy-két szintes, színes polgárházaival és a rengeteg kávézóval.
A templom (tornya)
és a főutca:
Azután fel-libegőztünk a Tampa/Cenk hegy tetejére, a Brassó-felirat oldalában kialakított kilátóhoz, felülről is megnézni a várost. A "kicsit fújt a szél" jelző erős eufemizmus; de egyébként a látvány lélegzetelállító - és ha a fák védelmében, szélcsendes helyen a napon állt az ember, még kellemesen meleg is volt:))). A fel- és le út fejenként 10 RON, ami kb. 2,5 euró, azaz nem is vészes.
Brassó felülnézetből:
Múzeumlátogatás nélkül három körülre befejeztük a brassói városnézést, tanakodás, hova tovább??? Ha már eljöttünk 140 kilométert, nézzünk még meg valamit..Ploiesti, a Bukarest felé eső legközelebbi nagyváros kilőve, sem az olajipari-, sem az óra-múzeum nem villanyozott fel egyikünket sem, más pedig nincs ott - legalábbis az útikönyv szerint.
Ami viszont azt állította, hogy a szintén az útvonalunkra eső Campina (első "a" tetején lefelé sátor, ejtése ü) településen van Románia talán legkülönlegesebb épülete, a Hasdeu-kastély; amit egy, az egyetlen lánya, Iulia halála után a spiritualizmusba menekült tudós-apa épített, a lánya szellemének instrukcióit követve. Maga a történet különös, az épület annyira nem - legalábbis magam részéről egy misztikusabb, tornyos-csipkés gótikus/szürreális építményt képzeltem el. Az idegenvezetőnkül szegődött fiatalember lelkes, jól beszél angolul és nagyon ismeri a múzeumot és a család történetét, de ez sem változtat azon a tényen, hogy mind küllemében, mind méretében egy kicsi csalódás a kastély. Viszont Campina és a Prahova-völgy nagyon szép, ami azért kárpótolja egy kicsit az embert...
A Hasdeu-kastély:
Hazafelé gondoltuk, hogy felfedezzük a bevásárlóközpontot (Brico, Praktiker, IKEA, Carrefour egy rakáson) Bukarest határában, Baneasa-n. De, míg kb. 6 km-en keresztül ki van táblázva, hogy Carrefour/IKEA arra, addig pont a lehajtót nem jelöli semmi, szóval elvétettük. Annyira nem volt fontos, hogy visszaforduljunk, inkább elmentünk megnézni a (reméljük, hogy az lesz) lakásunkat; félúton az Arcul de Triump és a Charles de Gaulle tér között. És még mindig nagyon tetszik - már csak abban bízunk, hogy mielőbb tető alá tudjuk hozni a megállapodást a tulajjal.
Visszaérve a kultúrintézetbe, egy búcsúbuli kellős közepébe csöppentünk és a házigazdák szívélyes invitálására csatlakoztunk az ünneplő tömeghez, így hajnali egy óráig ismerkedtünk és beszélgettünk az itteni magyarokkal...
És hogy mik a tanulságok (mert egy ilyen hosszú napot nem lehet tanulságok nélkül zárni:))):
1. A hegyek között - ha ez valakinek újdonság:))) - sokkal, de sokkal hidegebb van, mint a síkságon. Amíg Bukarestben már reggel húsz fok volt, addig Brassóban délután kettőre lett 18 fok "meleg".
2. A Petrom egy jó cég. Főleg, ami a benzinkútjait illeti. Minden van, aminek egy benzinkúton lennie kell (hordozható guminyomás-mérő, mosószeres víz a szélvédőmosáshoz, kéztörlő, stb.); és ráadásul a benzin is jó minőségű. Ja és most CD-t adnak promóciós ajándékba tankoláshoz (most a 80'-as évek zenéjét kaptuk, de majd megszerezzük a '70-es és '90-es éveket is:)))
3. Az útszéli méz/szörp/sajtárus (legalábbis amerre mi jártunk), nem olcsóbb, mint a bolt, sőt... Viszont - talán - kevesebb cukorral és több eredeti, természetes anyaggal találkozik az ember a portékáikban. Azért annyira nem vásároltunk be...
4. Az útikönyv nem Biblia, nem az a célja, hogy elhiggyük, ami bele van írva...legalábbis nem minden esetben...:))
5. És egy megjegyzés, csak nőknek. Ha egy cipő még soha, de soha nem törte fel a lábadat, az nem jelenti, hogy nem is fogja. És ha leragasztod a sarkadat ott, ahol elkezdte feltörni, az nem garancia arra, hogy 10 perc múlva nem jelentkezik a probléma máshol. Egyszerűbb rögtön (egy lépésben) körbetekerni az egész bokát ragtapasszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése