Bár alig 4 napról volt szó, egy örökkévalóságnak tűnik. Hiába, no, a XXI. sz. gyermekei vagyunk.
Történt ugyebár, hogy a magyar mobil-előfizetéseinket lemondtuk, minek fizessük, ha úgysem használjuk, ez as'szem egyértelmű. Internetet szintén nem hoztunk, gondoljuk ezt sem kell részletezni. Így - a vasárnap estét nem számítva, amikor itteni idő szerint 11-kor ágyba zuhantunk 13 óra autózás után - négy napig nélkülöznünk kellett a civilizáció ezen vívmányait, ami nyilván sok afrikai és ázsiai embertársunkat nem hatna meg, de elkényelmesedett és lusta énünket komoly erőpróba elé állította.
Román előfizetésre szert tenni, az nem ám olyan egyszerű - legalábbis gondoltuk mi.
Kezdetben vannak ugye a nyelvi akadályok. A román - hogy fogalmazzunk finoman - egyikünknek sem nagy erőssége. Az angollal nincsenek problémák, sőt az eddigi tapasztalataink alapján majdnem minden bolti eladó (ideértve KFC, McDonald's és a kisebb boltokat is) is tud annyit kommunikálni angolul, hogy tudjunk rendelni/venni két sajtburgert, vagy egy kenyeret. Ha máshogy nem, hát kézzel-lábbal mutogatva., segítve a beszédet. De azért pontosan megtudni, hogy az adott előfizetés mit is jelent és a végén mennyibe fog nekünk fájni, nos, kissé kételkedtünk benne, hogy sikerülni fog.
Az internet, meg a kollégák tapasztalatai alapján kikötöttünk az Orange-nál. OK, keressünk üzletet. Hurrá, van egy a B-dul. (Bulvardul) Magheru-n, az alig 10 perc séta a kulturális központtól, ahol most lakunk (külön sztori, majd egyszer megírjuk). Térkép, román-magyar szótár, útlevél, hajrá.
Az üzlet simán megvan, legalábbis a helye. Augusztus 29-ig felújítás miatt zárva. És persze miért is lenne kiírva, hogy hol van a legközelebbi. Halvány emlékképek, mintha a párhuzamos sugárúton is lenne egy. B-dul Dacia, B-dul. Victoriei., Semmi. Feltöltőkártyát minden sarkon lehet venni, minden buszmegálló Orange poszterekkel van kiplakátolva, de üzlet nyista. Mi van, egyik napról a másikra megszűnt az Orange???Már majdnem bementünk a Vodafone-hoz.
Bő másfél órás séta után (mielőtt valaki megkérdezi, nem, nem volt lehetőségünk interneten megnézni, merre van a következő, ahhoz vissza kellett volna menni a követségre, mert a kultúrintézet bezárt délutánra; hiába van egy csomó hotspot, ahhoz meg számítógép kellett volna. és úgy döntöttünk, hogy azt nem cipeljük, minek is))) megérkeztünk a Piata (t aljára kéretik kis farkincát képzelni, ejtése a c és a z között van félúton, majdnem piazza) Unirii-ra...
Ahol találtunk egy plázát (!!!:)))))), csajok, jöhettek shoppingolni:))) éééés...a plázában sem találtunk Orange boltot, de sok minden mást igen. Pedig négy szint!!
Viszont az oldalában végre sikerrel jártunk, a feladat első fele teljesítve. Bemegyünk, nézelődünk. Odajön az eladó, kedvesen érdeklődik románul, hogy miben segíthet (legalábbis gondolnánk, hogy azt mondta). Bűbájmosoly, sorry, we do not speak Romanian. Hál'Istennek, megy angolul az eladónak is; azonnal nyelvet vált.
Hosszas értekezésbe bocsátkozunk a különböző tarifacsomagokról, pro és kontra. Azután a kedves eladó feltesz egy újabb kérdést; elkezdjük magyarul megbeszélni egymás között, és mire visszafordulunk a válasszal, a következő kérdést már magyarul teszi fel. Gyors pillantás a névtáblájára, Gabi, azaz Gábor. No, innentől sima ügy..:)
A végén még mobilinternetet is szereztünk, két hetes kipróbálásra. Ez is jó poén, fillérekért odaadták a modemet, a netet pedig két hétig korlátlanul használhatjuk (bár vélhetően pl. torrentezéskor letiltana). Ha tetszik, akkor két hét múlva automatikusan számlázza a havi 10 eurós előfizetési díjat, ha nem tetszik, visszavisszük. (Zárójelben jegyeznénk meg: tetszik:))
Az esetből két tanulságot lehet levonni:
1. A legtöbb dolog nem olyan ijesztő és nehéz, amilyennek elsőre tűnik, ráadásul - lekopogjuk - eddig mindenki nagyon segítőkész volt.
2. Bármilyenek is a kétoldalú kapcsolatok országaink között; bármennyire kevés magyar lakik Bukarestben, eddig még mindig belebotlottunk valakibe (ideértve a lakásnézegetést is:)) aki tud és hajlandó magyarul kommunikálni.
Történt ugyebár, hogy a magyar mobil-előfizetéseinket lemondtuk, minek fizessük, ha úgysem használjuk, ez as'szem egyértelmű. Internetet szintén nem hoztunk, gondoljuk ezt sem kell részletezni. Így - a vasárnap estét nem számítva, amikor itteni idő szerint 11-kor ágyba zuhantunk 13 óra autózás után - négy napig nélkülöznünk kellett a civilizáció ezen vívmányait, ami nyilván sok afrikai és ázsiai embertársunkat nem hatna meg, de elkényelmesedett és lusta énünket komoly erőpróba elé állította.
Román előfizetésre szert tenni, az nem ám olyan egyszerű - legalábbis gondoltuk mi.
Kezdetben vannak ugye a nyelvi akadályok. A román - hogy fogalmazzunk finoman - egyikünknek sem nagy erőssége. Az angollal nincsenek problémák, sőt az eddigi tapasztalataink alapján majdnem minden bolti eladó (ideértve KFC, McDonald's és a kisebb boltokat is) is tud annyit kommunikálni angolul, hogy tudjunk rendelni/venni két sajtburgert, vagy egy kenyeret. Ha máshogy nem, hát kézzel-lábbal mutogatva., segítve a beszédet. De azért pontosan megtudni, hogy az adott előfizetés mit is jelent és a végén mennyibe fog nekünk fájni, nos, kissé kételkedtünk benne, hogy sikerülni fog.
Az internet, meg a kollégák tapasztalatai alapján kikötöttünk az Orange-nál. OK, keressünk üzletet. Hurrá, van egy a B-dul. (Bulvardul) Magheru-n, az alig 10 perc séta a kulturális központtól, ahol most lakunk (külön sztori, majd egyszer megírjuk). Térkép, román-magyar szótár, útlevél, hajrá.
Az üzlet simán megvan, legalábbis a helye. Augusztus 29-ig felújítás miatt zárva. És persze miért is lenne kiírva, hogy hol van a legközelebbi. Halvány emlékképek, mintha a párhuzamos sugárúton is lenne egy. B-dul Dacia, B-dul. Victoriei., Semmi. Feltöltőkártyát minden sarkon lehet venni, minden buszmegálló Orange poszterekkel van kiplakátolva, de üzlet nyista. Mi van, egyik napról a másikra megszűnt az Orange???Már majdnem bementünk a Vodafone-hoz.
Bő másfél órás séta után (mielőtt valaki megkérdezi, nem, nem volt lehetőségünk interneten megnézni, merre van a következő, ahhoz vissza kellett volna menni a követségre, mert a kultúrintézet bezárt délutánra; hiába van egy csomó hotspot, ahhoz meg számítógép kellett volna. és úgy döntöttünk, hogy azt nem cipeljük, minek is))) megérkeztünk a Piata (t aljára kéretik kis farkincát képzelni, ejtése a c és a z között van félúton, majdnem piazza) Unirii-ra...
Ahol találtunk egy plázát (!!!:)))))), csajok, jöhettek shoppingolni:))) éééés...a plázában sem találtunk Orange boltot, de sok minden mást igen. Pedig négy szint!!
Viszont az oldalában végre sikerrel jártunk, a feladat első fele teljesítve. Bemegyünk, nézelődünk. Odajön az eladó, kedvesen érdeklődik románul, hogy miben segíthet (legalábbis gondolnánk, hogy azt mondta). Bűbájmosoly, sorry, we do not speak Romanian. Hál'Istennek, megy angolul az eladónak is; azonnal nyelvet vált.
Hosszas értekezésbe bocsátkozunk a különböző tarifacsomagokról, pro és kontra. Azután a kedves eladó feltesz egy újabb kérdést; elkezdjük magyarul megbeszélni egymás között, és mire visszafordulunk a válasszal, a következő kérdést már magyarul teszi fel. Gyors pillantás a névtáblájára, Gabi, azaz Gábor. No, innentől sima ügy..:)
A végén még mobilinternetet is szereztünk, két hetes kipróbálásra. Ez is jó poén, fillérekért odaadták a modemet, a netet pedig két hétig korlátlanul használhatjuk (bár vélhetően pl. torrentezéskor letiltana). Ha tetszik, akkor két hét múlva automatikusan számlázza a havi 10 eurós előfizetési díjat, ha nem tetszik, visszavisszük. (Zárójelben jegyeznénk meg: tetszik:))
Az esetből két tanulságot lehet levonni:
1. A legtöbb dolog nem olyan ijesztő és nehéz, amilyennek elsőre tűnik, ráadásul - lekopogjuk - eddig mindenki nagyon segítőkész volt.
2. Bármilyenek is a kétoldalú kapcsolatok országaink között; bármennyire kevés magyar lakik Bukarestben, eddig még mindig belebotlottunk valakibe (ideértve a lakásnézegetést is:)) aki tud és hajlandó magyarul kommunikálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése