Nagyszebenben, a Piata Mare sarkán van egy igazi erdélyi kürtőskalácsos, magyarul beszélő pékekkel, ahol vagy tízféle kürtőskalácsot árulnak, egészen éjfélig. Hogy ezt miért most írom le és miért nem a Siebenbürgen-túrás beszámolóban? Nem is tudom, talán akkor nem tűnt annyira fontosnak, de tegnap délután elementáris erővel tört fel az emlék, ahogyan az egyik újonnan felfedezett gasztroblogon a fahéjas majomkenyér receptjét tanulmányoztam.
Mindenki ismeri az érzést, ugye? Amikor a levegőben terjengő és az egész falut/teret betöltő fahéj-illat (vagy csak egy emlék) lassan beszivárog a tudatalattiba és egy hang először egészen halkan, majd egyre hangosabban követelőzni kezd, valójában nem is értjük, hogy mit akar vagy mi a baj; míg végül az ember csak azt veszi észre, hogy a lábai maguktól viszik és maga sem érti, hogyan, de egyszer csak ott áll a pékség/pult előtt, a kezében egy pénzdarabbal és akkor bevillan az isteni szikra, HÁÁT PERSZE... és....a folytatást a saját fantáziátokra bízom:))
Mindenesetre felmerült a gondolat, hogy a kínzás és embertelen bánásmód kategóriáját kiterjeszteném az utcai pékségekre is...(pl. a Princessből a metróba leszivárgó illatokra, vagy az itt minden sarkon fellelhető pékségekre és fánkosokra:)))
Nyilván sok-sok hely és otthoni sütés emléke előtör egy-egy illat hatására, de tegnap este valamiért a nagyszebeni emlékek jutottak eszembe, miközben összefutott a nyál a számban pusztán a fényképek nézegetésétől. Egyetlen pillanat alatt eldőlt, hogy ma reggelire nem zabkorpás-mézes muffin lesz (amit eredetileg terveztem), hanem ez a helyes és rém egyszerű kis majomkenyér.
Dagasztással együtt 10 perc alatt készen volt. Az első kelesztés alatt elmentünk sétálni (a héten végre találtunk szelektív hulladékgyűjtőt, tehát egyúttal megszabadultunk a felhalmozott papíroktól és PET-palackoktól), majd kb. 3 perc alatt megformáztam a kis golyókat. A második kelesztésre éjszaka, a hűtőszekrényben került sor - így reggel mindössze annyi dolgom volt vele, hogy bedobjam az előmelegített sütőbe. És (hála a légkeverés feltalálójának) alig 20 perc alatt az egész lakás fahéj-illatban úszott és frissen sült, aranybarna kalács volt az asztalon. Hihetetlen önuralommal megvártuk, amíg hűlt egy kicsit - bár ez Ádám esetében inkább úgy igaz, hogy addigra nyitotta ki teljesen a szemeit - azután a még langyos (na jó, középen forró:))) falatokat vajjal megkenve fogyasztottuk...
(Zárójeles megjegyzés, igen, tudom, ez még mindig nem egy gasztroblog...De az életemnek/életünknek annyira szerves részét képezi a folyamatos kísérletezés és újítás, hogy ez a blog sem lehet teljes ezek nélkül. Ez különösen igaz azóta, hogy unatkozó háziasszonyként kicsit több időm van kutatni az interneten.)
És hogy miért majomkenyér? A Wikipédia szerint a név eredete nem tisztázott (egyébként a magyar aranygaluskának is ez az egyik neve angolul), de vélhetően abból ered, hogy miközben kis darabokra cincálgatjuk a kenyeret, az emberi viselkedés nagyban hasonlít a majmok kollektív étkezési szokásaira:))
És hogy mi minden történt még a héten? Ádám dolgozott, én pedig végre találtam fodrászt, aki beszél ánglisul, ráadásul alig 5 perc sétára itthonról és (itteni viszonyok közt) emberi áron (átszámítva kb. 14,000 pénz) befestette, megmosta, levágta és megszárította a hajamat. Azt hiszem, kb. ennyi a lényeges heti esemény:)))
Mindenki ismeri az érzést, ugye? Amikor a levegőben terjengő és az egész falut/teret betöltő fahéj-illat (vagy csak egy emlék) lassan beszivárog a tudatalattiba és egy hang először egészen halkan, majd egyre hangosabban követelőzni kezd, valójában nem is értjük, hogy mit akar vagy mi a baj; míg végül az ember csak azt veszi észre, hogy a lábai maguktól viszik és maga sem érti, hogyan, de egyszer csak ott áll a pékség/pult előtt, a kezében egy pénzdarabbal és akkor bevillan az isteni szikra, HÁÁT PERSZE... és....a folytatást a saját fantáziátokra bízom:))
Mindenesetre felmerült a gondolat, hogy a kínzás és embertelen bánásmód kategóriáját kiterjeszteném az utcai pékségekre is...(pl. a Princessből a metróba leszivárgó illatokra, vagy az itt minden sarkon fellelhető pékségekre és fánkosokra:)))
Nyilván sok-sok hely és otthoni sütés emléke előtör egy-egy illat hatására, de tegnap este valamiért a nagyszebeni emlékek jutottak eszembe, miközben összefutott a nyál a számban pusztán a fényképek nézegetésétől. Egyetlen pillanat alatt eldőlt, hogy ma reggelire nem zabkorpás-mézes muffin lesz (amit eredetileg terveztem), hanem ez a helyes és rém egyszerű kis majomkenyér.
(A fénykép is a fent hivatkozott blogról származik, a miénket már nem volt lehetőségem lefényképezni:))
Dagasztással együtt 10 perc alatt készen volt. Az első kelesztés alatt elmentünk sétálni (a héten végre találtunk szelektív hulladékgyűjtőt, tehát egyúttal megszabadultunk a felhalmozott papíroktól és PET-palackoktól), majd kb. 3 perc alatt megformáztam a kis golyókat. A második kelesztésre éjszaka, a hűtőszekrényben került sor - így reggel mindössze annyi dolgom volt vele, hogy bedobjam az előmelegített sütőbe. És (hála a légkeverés feltalálójának) alig 20 perc alatt az egész lakás fahéj-illatban úszott és frissen sült, aranybarna kalács volt az asztalon. Hihetetlen önuralommal megvártuk, amíg hűlt egy kicsit - bár ez Ádám esetében inkább úgy igaz, hogy addigra nyitotta ki teljesen a szemeit - azután a még langyos (na jó, középen forró:))) falatokat vajjal megkenve fogyasztottuk...
(Zárójeles megjegyzés, igen, tudom, ez még mindig nem egy gasztroblog...De az életemnek/életünknek annyira szerves részét képezi a folyamatos kísérletezés és újítás, hogy ez a blog sem lehet teljes ezek nélkül. Ez különösen igaz azóta, hogy unatkozó háziasszonyként kicsit több időm van kutatni az interneten.)
És hogy miért majomkenyér? A Wikipédia szerint a név eredete nem tisztázott (egyébként a magyar aranygaluskának is ez az egyik neve angolul), de vélhetően abból ered, hogy miközben kis darabokra cincálgatjuk a kenyeret, az emberi viselkedés nagyban hasonlít a majmok kollektív étkezési szokásaira:))
És hogy mi minden történt még a héten? Ádám dolgozott, én pedig végre találtam fodrászt, aki beszél ánglisul, ráadásul alig 5 perc sétára itthonról és (itteni viszonyok közt) emberi áron (átszámítva kb. 14,000 pénz) befestette, megmosta, levágta és megszárította a hajamat. Azt hiszem, kb. ennyi a lényeges heti esemény:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése