Gasztrokalandok haladóknak...

A mai nap - a templom és úrvacsorázás mellett - a gasztrokalandok (és természetesen az esküvőszervezés:))) jegyében telt; és meglehetősen izgalmasra sikeredett, bár lehet, hogy ezt a nézetemet nem fogja mindenki osztani, elolvasva a bejegyzést:)))

Ilyen alkalmakkor az ember örül annak, hogy az, akit az égiek az élete párjául rendeltek, szívesen vele tart ezeken a kirándulásokon; még akkor is, ha adott esetben nem mindenben egyezik az ízlésünk:)))

Azt páran nyilvánvalóan tudjátok, hogy pl. alapvetően eltérő véleményt képviselünk Emberrel abban a kérdésben, hogy a Jóisten miért is teremtette a halakat.:) Míg Ádám szerint - amellett, hogy kiválóan alkalmasak akváriumi tartásra, el is fogyasztottunk belőlük egy-két csapatot, míg végül az utolsókat elajándékoztuk kiköltözés előtt - az életcéljuk, hogy vajban/borban párolva, vagy roston sütve/grillezve fejezzék be életüket a tányérunkon; az én magánvéleményem szerint valójában a kényes vízi ökoszisztéma fenntartásában játszanak főszerepet és érdekessé teszik a víz alatti fotókat.

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egyszer meg fogom enni azt, ami a mai vacsorán az asztalunkra került, hát, lehet, hogy finoman és pestiesen szólva "körberöhögöm"...de gasztronómiai téren (is) felnőttünk.

Vacsorára ugyanis kékpenészes sajt, friss füge és egy könnyű diós-narancsos (=édes) piskóta volt, egy pohár könnyű bor kíséretében. Mindezt a Húgomtól kapott holland nyelvű (de nemzetközi/fúziós konyháról készült) szakácskönyv ihlette, amiből már sokszor főztem, de a desszertek eddig kimaradtak - leginkább azért, mert főleg otthon megfizethetetlen árú, vagy nem is kapható gyümölcsök és tejtermékek szerepelnek a hozzávalók között. Itt viszont kaptunk friss fügét...

Valahol vicces, nem? El kellett jönnünk Romániába, hogy egy holland/angol szakácskönyv egyik receptjét el tudjam készíteni, mert otthon nem lehet (legalábbis nekem nem igazán sikerült) friss fügét kapni, miközben a füge simán megél(ne) a magyar éghajlati viszonyok között is..

Ádám ugyan némi kétkedéssel állt a dologhoz (a múltkor a fekete-erdei sonka és fügelekvár kombinációját tartalmazó szendvicset egész egyszerűen leszavazta a heti menüről), sőt, hősiesen bevallom, a hűtőben van egy csomag virsli is, just in case... De a végén nem sok maradt a négyszemélyes adagból. A tészta kellemes hátteret ad a füge és a sajt házasságának, (esküvő minden mennyiségben, mint látjátok:)) amelyből egészen különleges új íz született, amit kihangsúlyoz a tésztából időnként felbukkanó egy-egy diódarab...

Ja, és igen, a nap híre (ha valaki még nem tudná:)) : Hétvégén megyünk haza:)))