Bukarest reloaded

Tök jó idegenvezetni...Mármint az ember nap mint nap rója-rója a megszokott köröket és útvonalakat a városban, közben sokszor vakon elsétál egy-egy rejtett szépség mellett, vagy nem fedez fel másokat, amelyek kívül esnek a rutinná vált utakon. Vagy a rossz tapasztalatok miatt elkerül egy helyet, miközben az a hely hihetetlen változásokon megy át és ha egyszer odatéved, alig ismer rá.

Aztán, ha vendégei jönnek és "mégiscsak meg kell mutatni Bukarest nevezetességeit", egyszer csak észreveszi/felfedezi/rádöbben; itt egy szép ház, ott egy helyes templom - és máris nem olyan fakó az egész. (Ja és persze, a turistáknál mindig van fényképezőgép is:))

Én is így jártam Bukaresttel. Pl. a Lipscani-negyed (nevezzük a történelmi belváros maradékának, amit nem dózeroltak le a parlament és az Unirii megépítéséhez) alapvetően nem szerepelt a kedvenc célpontjaim között; mivel nagyjából két évtizede folyamatosan felújítás és átépítés alatt állt. Még akkor is így nézett ki az egész, amikor augusztusban mellényt kerestem Zuramnak az esküvőre:


Igen, jól látjátok: a belváros legfrekventáltabb utcáin (ld. menyasszonyiruha-bolt jobbra:)) csak kétoldalt elhelyezett pallókon, vagy még azon sem:) - lehetett közlekedni, nem egy hölgy szenvedett meg vele, mire átjutott a tűsarkúin:)).

Mára a helyzet - na, nem lett tökéletes, de alakul:)) Már lehet menni, közlekedni. Persze hiányosságok vannak, pl. a "csatornafedők" még fadeszkák, mindenfelé csövek állnak ki a betonból - de legalább beton. Még pár év, és egészen rendben lesz. Talán, ha visszatérnek az emberek, eltűnnek a graffitik is...

A negyed szélén (illetőleg a Nemzeti Bank környékén) pedig már egészen hangulatos utcák és átjárók vannak, kiülős kávézókkal. Persze még mindig nem egy Nagyszeben vagy Brassó, de határozottan fejlődik.



Az épületek állapota viszont sajnos nem a legjobb, részben a sokszor rendezetlen tulajdonviszonyoknak köszönhetően. Látszik rajtuk a "mi lenne ha", a díszes, egykor aranyozott kovácsoltvas erkélyek, a díszes kőoromzatok...csak sajnos látszik az idő vasfoga és a pénzhiány is.

A másik, ami szinte teljesen kiesik Bukarestből, mármint nekem, az a Dambovita (az ő Dunájuk, csak kicsit kisebb és mesterséges csatorna), a B-dul Unirii és a Parlament. Nem tudom miért, de gyalog még sohasem jártam arra:))))



Illetőleg persze, hogy tudom, miért: mert, bár látványosnak kétségkívül látványos, sőt mi több, monumentális, azért nem nevezhető kifejezetten hangulatosnak. Főleg, ha az ember belegondol, hogy hány történelmi emléket gyalultak bele a földbe és hány családot űztek el a területről, amikor Ceaucescu kiszemelte a parlamentnek....állítólag akkor "kerültek utcára" a mai kóbor kutyák elődei is... Sőt, a Dambovita sem csábít romantikus, kézenfogós folyóparti sétákra valójában időnként elég büdös és állandóan tele van mindenféle úszó hulladékkal. Ennek ellenére persze sokan horgásznak benne, ugyan nem tudom mit foghatnak és azt kinek van gusztusa megenni...

Összességében azonban be kell valljam - és ezt magam sem gondoltam volna, amikor megtudtam, hogy ide jövünk - kezdem megszeretni a várost:)) még néhány túra és még néhány év fejlődés és egészen biztos:)))