Bár már tényleg itt az ősz (hiába kezdtem az előző bejegyzést a Szeptember végén c. Petőfi- örökzölddel, az még csak "alibi" őszköszöntés volt, 28 fokban és szikrázó napsütésben:))), egész nap szürke az ég, süvítve fúj a szél és szakad az eső; mindez nem tántoríthatott el bennünket attól, hogy elmenjünk a Parasztmúzeumba, egy organikus- és háztáji (hivatalos elnevezéssel paraszti) termék vásárra (Târgul Ţăranului, parasztvásár, ez a neve).
Megérkezésünk után nem sokkal, valamikor július elején már volt egy ilyen rendezvény, csak akkor "kicsit" "eltévesztettük a házszámot":)) Azt hittük ugyanis, hogy a tőszomszédságunkban található Falumúzeum és a fent említett Parasztmúzeum ugyanazon műintézmény. És amikor a Falumúzeumban semmi nyomát (plakát, szórólap, vagy tömeg formájában) nem láttuk a rendezvénynek, csalódottan hazavonultunk...De tegnap a "nőegyletben" felvilágosítottak, hogy a két múzeum nem ugyanaz. Szerencsére a Parasztmúzeum - ami egyébként állítólag Románia egyik legszebb múzeuma, de még nem jártunk bent, hosszú téli estékre tartogatjuk a múzeumlátogatást, mint programot:)) - sincs messze tőlünk, 10 perc séta az egész...
Csak egy "kicsit" vásároltunk be - és a vásárlási kedvet némileg csökkentette a kapuban szedett, fejenként 4 lejes belépődíj. Már otthon sem értettem soha, hogy miért kell belépődíjat fizetni egy ilyen vásáron (pl. amilyen a Mesterségek Ünnepe is a Várban), amikor az emberek zöme úgyis vásárolni megy oda...Főleg, hogy itt ugye olyan étkezési szokások és termékek népszerűsítése a cél, ami nehezebben ér el a széles vásárlóközönséghez. Gondolom nem kell részletesen mesélnem, hogy itt is könnyebben veszünk portugál és kínai krumpit a Carrefourban/Metroban, mint román terméket....Szerencsére a slow food mozgalom (helyi termékeket, régi helyi étkezési szokásokat és termelési eljárásokat támogató szervezet) egyre terjed itt is, egymást érik ezek a kóstolós/bemutatós/helyben sütős rendezvények:))) (Ez is slow food-os rendezvény volt..)
Viszont még így (csökkent vásárlókedvvel) is vettünk füstölt marha és disznósonkát (igazán füstölt és igazán száraz, ráadásul színhús, egy csepp zsír nélkül) marha- és dísznóhusiból készült kolbászt (mármint mindkét husi benne van egy rúd kolbiban), két üveg házi szilvalekvárt (nagggyon fiiiinom: olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál és elvileg egy gramm hozzáadott cukrot, tartósítószert vagy E-t sem tartalmaz:))), egy nagy üveg mézet és kétféle házisajtot. Az egyik kecsketejből készült, fiatal/éretlen (holland sajtok életkorában gondolkodóknak: jong..); a másik pedig a román és erdélyi pásztorok hagyományos, fakéregben érlelt juhsajtja, metélő- és ha jól vettem ki az ízét, medvehagymával ízesítve. Nos, gondolom nem kell mondani, hogy ez utóbbi az abszolút kedvenc.......(A képen - szerzői jogok tiszteletbentartása érdekében a forrás: www.targultaranului.ro - a pult legszélén látható kis henger alakú tornyok...)
Egyébként már többször láttuk útszéli árusoknál - sok más egyéb háztáji sajttal és hústermékkel egyetemben, csak az emberben mindig él a gyanú, hogy nem feltétlenül tesz jót ezeknek a termékeknek, ha egész nap süti őket a nap az út szélén...
Hazafelé összefutottunk egy kóbor kutyussal, nagyon-nagyon vágyakozva nézett a husis zacskóra, mi pedig nagyon-nagyon sajnáltuk szegénykét a hidegben és esőben (a többségük összegömbölyödve feküdt a bokrok aljában, ez az egy rohangászott: még nem nőtt meg nekik a téli bundájuk, ugyanis tegnap is 27 fok volt...)..de azért voltunk annyira irigyek, hogy nem adtunk neki egy falatot sem...Nekünk kellett vacsorára:))) (miután ünnepélyesen felpakoltam a szekrény legtetejére a nyári ruhákat és leszedtem onnan a télieket:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése