És csak főzök, csak főzök....:) meg sok mást csinálok:)

Ez a hét is olyan tempóban rohant el, mint az eddigi összes az elmúlt 5 hónapban - hihetetlenül hangzik, ugye :), de már öt teljes hónapja kint vagyunk:) Voltak történések:

• pl. finn grafikusok kiállításának megnyitása: nagyon vicces volt, ahogy a galéria vezetői a rendezvényt szervező finn nagykövetség tudta nélkül "átvették az irányítást" és hívtak még egy-két előadót, önjelölt oboaművészt - és még mindig a beszédeknél tartottunk, mire már az egész rendezvénynek (koktéllal együtt) vége kellett volna lennie:) Így viszonylag keveseknek volt lelkiereje megnézni az alkotásokat...Annyira nem, hogy az alkotók nevét sem igazán sikerült megjegyezni, sőt mi több, még prospektust sem sikerült szerezni:(((
  
• vagy pl. Varga Andrea fotókiállítása, "Egy sztori a békéről", amelyet a berlini fal leomlásának 20. évfordulója kapcsán rendeztek. Fényképek, KKE összes érintett országából, a rendszerváltások időszakából. Az ötlet jó, de azért tudnék változtatni ezt-azt, pl. tennék ki feliratokat, mert mi magyarok, pl. felismerjük Viktort Nagy Imre újratemetésén, de lehet, h egy lengyel nem; és vica versa...

És természetesen főztem. Ékes magyar nyelvünk bővelkedik a cifrábbnál-cifrább káromkodásokban, de ma délután ez a készlet sem volt elegendő az érzéseim tükrözésére. Gnoccit csináltam ugyanis, életemben először (és egy jó darabig utoljára:)). Felvértezve a Nélkülözhetetlen tésztakönyv és a Szakácsok Könyve minden tudásával, nekiálltam:))

Nem tudom, hogy a krumpli vagy a recept a hibás, de "nem igazán" (eufemizmus:)) bizonyult alaktartónak a tészta, sokszoros lisztmennyiség mellett sem. És akkor a villán görgetésről, középre mélyedés készítéséről nem is beszéltem még. Másfél órával kezdés után, amikor a konyha, én és az edényeim nagy része is lisztben úsztunk, összesen 70 db kis gombóc készült el; de már nem érdekelt. Majd legközelebb:)) (megnyugtatásként közlöm, ennek ellenére finom lett - citromos, rikottás, á la AllerHande...)