Norwegianness

A szó - mint ma megtudtuk a norvég nagykövettől - egy norvég művészeti alapítvány hozzájárulása az angol nyelvhez:) Aminek a kurátorai ezt a nevet adták a ma nyílt kiállításnak - amire négy fiatal művészt kértek fel. És amely kiállításnak ma elmentem a megnyitójára - kivételesen nem Ádámmal, aki éppen "fiús összejövetelen" (= diszkrét sörözés) van/volt a már emlegetett Caru cu Bere-ben, hanem Zsuzsival, Ádám egyik kollégájának a feleségével. És ami után "bosszúból" (ha már csülköt nem ehettünk, finom házisörrel:)) beültünk egy jó kis forrócsokizásra a Caffé Frappé-ba.

Kb. "norvégság"-nak lehet lefordítani - de nem csak a sztaki és az Oxford dictionary nem ismerik ezt a szót:)) A kiállítással arra keresték/keresik a választ, hogy a globalizáció miképpen befolyásolja a művészetet; pl. hogyan alakult át a norvég képzőművészet a 20. században. A "norvégság" egyúttal a norvég kultúra öndefinícióját is jelenti - vagy keresi. A művészeket úgy kérték fel alkotásra, hogy csak a címet árulták el nekik; de annak tartalommal megtöltése, meghatározása az ő feladatuk volt.

A globális be- és áthatások tükrözése érdekében 4 művészből valójában csak egy norvég: Merete Rostad (az "o" keresztben át van húzva, de hát ugye a blogger betűkészletét nem arra tervezték, hogy valaki mindenféle extra nyelveken írogasson benne:)) - aki történetesen Berlinben él. Ő az emlékezés, emlékek, kollektív memória és identitás kérdéseit boncolgatja fényképeivel és - jobb szót nem tudok rá kitalálni - tárgyaival (pl. kiállított egy gyönyörű szép, régi mappát, levélszettel, tollal és rengeteg képeslappal... mindenki arra következtet belőle, amire akar, de a képen nem az van:))


A többiek csak valamilyen szállal kötődnek Norvégiához.

Nirmal Singh Dhunsi például szikh, aki erre nagyon büszke is. Trondheimben és Oslóban tanult többek között, és nagyon-nagyon (sic.!) elismert művész Norvégiában. A szikh művészetből indul ki, az ún. "masala festészetből" és ezt próbálja újraértelmezni, miközben a "változás folyamatát" figyeli az 1500-as évektől napjainkig készített szikh műveken. Saját művei már "masala mix"-ek: egy kis szikh, egy kis angol és egyéb nyugat-európai és kis csilli-villi Bollywood.



Vele szemben Nomzi Kumalo most éli az ifjú művészek küzdelmes életét és reméli, hogy lassan befogadja a norvég művészvilág. Egyébként a Dél-Afrikai Köztársaság szülöttje, ott is tanult és alig három éve költözött Norvégiába. Szerintem nem tudom jobban leírni a műveit, mint tette azt a nagykövet (vagy aki megírta neki a beszédet:)) : "Műveiben Nomzi a norvég világba való beilleszkedés pszichológiai küzdelmeit fejezi ki. A hatalmas festmények tükrözik a skandináv környezet kiváltotta ciklikus hangulatváltozásokat. A folyamat megmutatja a válaszait a sötét telekre, a nagyon IKEA-szerű standardizált életvitelre, a festőként való túlélés nehézségeire és végül az édes nyáridő megnyugtató felszabadulására." Jó, mi?:))) A legtutibb festményéről - a lábfejei/talpai felől nézett, kétségbeesetten összegömbölyödő nőalak a sötét háttér előtt - sajnos nem találtam képet...


Végül itt van Cristina David - akitől nem lesznek képek, mivel főleg filmeket csinál - humoros, szatírikus és elgondolkodtató filmeket, illetve tárgyak, hangok és képek kompozícióit. (Ő a fekete ruhás lány a képen...A menyasszonyi ruhás lány az egyik filmjéhez kapcsolódik: egy román lányról szól, aki nagyon szerelmes egy norvég fiúba, szeretne hozzámenni, de nem mer közeledni hozzá. Ezért minden trükköt bevet, hogy a fiú szájából meghallja a lánykérés szavait. Most nem szexi öltözetekre kell gondolni, hanem arra, hogy ráveszi, hogy olvasson fel egy számára ismeretlen román szöveget - naná, hogy a lánykérést - amit a lány felvesz magnóra és utána menyasszonyi ruhában ábrándozik...nem mondom, hogy nem abszurd:))) A művésznő speciel román; de Norvégiában tanult és Németországtól Lengyelországig mindenhol voltak már kiállításai...



És akkor mit lehetett a mai estéből leszűrni? Az ember tulajdonképpen ritkán gondolkodik el azon, hogy mi lesz egy ország/nemzet önkifejezésének egyik leglátványosabb megjelenési formájából a világ egyre nyitottabbá válásának hatására. Milyen új témák merülnek fel és hogyan változnak a technikák, stb. Érdekes lenne megnézni a kortárs magyar művészeket is, kik hatottak rájuk és ők kikre hatnak? Vajon milyen - ha van - a "Hungarianness"?

Éppen ma olvastam, hogy Hankiss Elemér és Heltai Péter "Le is út, fel is út Magyarország" címmel írtak tavaly egy könyvet, ami azt a kérdést boncolgatja, hogy mi történne, ha Magyarország egy pillanat alatt eltűnne a térképről, kinek és mi hiányozna, ki örülne, stb...Kíváncsi vagyok, találnék-e benne valamit a "Hungarianness"-re:))

(Ja, még azt is megtanultuk, hogy október ide vagy oda, szúnyogok még vannak...bár ez elég földhözragadt az előbbi magasröptű és elvont gondolatokhoz képest:)))

****

A nap egyéb eredménye, hogy a "nőegyletes" csajok tippje alapján felfedeztem egy tuti bioboltot a Piata Amzei-en (minden vasárnap azon megyünk keresztül templomba menet, de eddig nem tűnt fel - mentségemre legyen mondva, hogy nem a térre nyílik az üzlet:))) Van zab, árpa, köles, sőt hajdina is - már mindegyik nagyon hiányzott a repertoárunkból:))))