Lakásunk magán hordozza az új építésű (mármint a KK-európai új építésű) lakások minden kis szépségét:(((( Van itt beázás, penész, felázott parketta, meg minden ami kell - szóltunk is a tulajdonosnak, hogy figyelembe véve azt a szerény összeget, amit lakbér címén havonta átutalunk a számlájára, igazán tehetne valamit.
A konyha és a nappali mennyezetének ázásával már nyáron is volt egy körünk. Akkor a felújítás abból állt, hogy három, kevésbé bizalomgerjesztő úriember (munkavédelmi felszerelésüket egy-egy pár gumipapucs - nem klumpa, papucs!!! - jelentette), az épület adminisztrátora, ill. a tulajdonos eljöttek, kibontották mindkét helyen a mennyezetet, egy ideig bámulták a kevéssé leszigetelt csöveket (amik a felettünk levő lakás teraszáról hivatottak elvezetni a vizet - és valójában nem egészen ide tervezhették őket, ugyanis erőszakkal és kalapáccsal vannak "behajtogatva" a helyükre, ergo több helyen elrepedtek), megállapították, hogy igen, csöpög, aztán elmentek.
A következő két hét azzal telt, hogy a három munkás a negyediken elárasztotta a teraszt, aztán kb. két óránként bejött a lakásba, bámult 10 percig a lyukakba, majd elment. Nem tudom, mit vártak, hogy a nézéstől megszűnik a csöpögés, vagy ilyesmi...A második hét végén aztán fogták, körbetekerték a csöveket valamivel, odanyomtak két flakon szilikont, visszarakták a gipszkarton álmennyezetet, lefestették és elmentek. Na, ezért ültem itthon egész nap a nyár legszebb két hetében.
Az eredményesség kapcsán persze nem voltak illúzióink...
Tél végére aztán már tényleg tarthatatlan lett a helyzet, így került sor az 1. bekezdésben említett (valójában már sokadszor megismételt, csak ezúttal írásbeli) tulajdonos-sürgetésre. Aki a múlt héten itt is járt egy újabb gárda mesterrel (akik, figyelem, nagy szó!!!, már dolgoztak Brüsszelben és Franciaországban is, tehát lehet, hogy láttak már normális építkezést) és mára (13.00-ra) bejelentette a munkálatok megkezdését.
Szépen el is pakoltam minden törékenyet/értékeset/porérzékenyt reggel, hátha megint jóarcú legények jönnek. No, ehhez képest 13.00-kor megérkezett D-le Duta, három nagy nejlonzacskóval (tele szerszámokkal), fél órára rá egy fiatalember, majd újabb fél óra múlva D-le Duta neje. Nos, ők hárman alkotják a felújító brigádot - Brüsszelt megjárt mesterek sehol. Értem én, hogy gazdasági válság van, meg hogy olcsón próbáljuk megúszni a dolgot, de hát azért, szóval - a tulaj pszichológus, a felesége lakberendező, nem tudom, melyik mennyit ért a szigeteléshez, penész leküzdéséhez. Akkor már inkább a papucsos legények...Bár élmény volt nézni, ahogy a tulaj a felpúposodott parkettán imbolygó széken lábujjhegyen állva próbálta leszedni a dögnehéz sötétítőfüggönyt, hogy kezelni tudják a penészesedést - mert létrát ugyebár nem hoztak:))
Nézelődtek, fóliát teregettek a padlóra, egy kis spangli-szerű izével (elnézést a kevésbé szakszerű barkács-kifejezésekért:)) betonig lekaparták a penészes falfestéket (ez nem akkora kihívás, mint az ember elsőre gondolná, ugyanis, mint kiderült, a festéket mindenféle alapozás nélkül rögtön a betonra sikerült applikálni építkezéskor), majd a fiatalember halálmegvető bátorsággal kimászott az ablak párkányára (3. emelet!!) és körbenyomta szilikonnal az egész keretet; aztán felmentek a negyedikre leszigetelni a teraszt (ha-ha-ha:)). Azóta (kb. két órája) semmi változás, majd folyt. köv.:))) Mivel Ádám dolgozik, lelkes harctéri tudósítóként kb. negyed óránként jelentek neki az eseményekről, már fenem a fogam a Pulitzer-díjamra:)))
A konyha és a nappali mennyezetének ázásával már nyáron is volt egy körünk. Akkor a felújítás abból állt, hogy három, kevésbé bizalomgerjesztő úriember (munkavédelmi felszerelésüket egy-egy pár gumipapucs - nem klumpa, papucs!!! - jelentette), az épület adminisztrátora, ill. a tulajdonos eljöttek, kibontották mindkét helyen a mennyezetet, egy ideig bámulták a kevéssé leszigetelt csöveket (amik a felettünk levő lakás teraszáról hivatottak elvezetni a vizet - és valójában nem egészen ide tervezhették őket, ugyanis erőszakkal és kalapáccsal vannak "behajtogatva" a helyükre, ergo több helyen elrepedtek), megállapították, hogy igen, csöpög, aztán elmentek.
A következő két hét azzal telt, hogy a három munkás a negyediken elárasztotta a teraszt, aztán kb. két óránként bejött a lakásba, bámult 10 percig a lyukakba, majd elment. Nem tudom, mit vártak, hogy a nézéstől megszűnik a csöpögés, vagy ilyesmi...A második hét végén aztán fogták, körbetekerték a csöveket valamivel, odanyomtak két flakon szilikont, visszarakták a gipszkarton álmennyezetet, lefestették és elmentek. Na, ezért ültem itthon egész nap a nyár legszebb két hetében.
Az eredményesség kapcsán persze nem voltak illúzióink...
Tél végére aztán már tényleg tarthatatlan lett a helyzet, így került sor az 1. bekezdésben említett (valójában már sokadszor megismételt, csak ezúttal írásbeli) tulajdonos-sürgetésre. Aki a múlt héten itt is járt egy újabb gárda mesterrel (akik, figyelem, nagy szó!!!, már dolgoztak Brüsszelben és Franciaországban is, tehát lehet, hogy láttak már normális építkezést) és mára (13.00-ra) bejelentette a munkálatok megkezdését.
Szépen el is pakoltam minden törékenyet/értékeset/porérzékenyt reggel, hátha megint jóarcú legények jönnek. No, ehhez képest 13.00-kor megérkezett D-le Duta, három nagy nejlonzacskóval (tele szerszámokkal), fél órára rá egy fiatalember, majd újabb fél óra múlva D-le Duta neje. Nos, ők hárman alkotják a felújító brigádot - Brüsszelt megjárt mesterek sehol. Értem én, hogy gazdasági válság van, meg hogy olcsón próbáljuk megúszni a dolgot, de hát azért, szóval - a tulaj pszichológus, a felesége lakberendező, nem tudom, melyik mennyit ért a szigeteléshez, penész leküzdéséhez. Akkor már inkább a papucsos legények...Bár élmény volt nézni, ahogy a tulaj a felpúposodott parkettán imbolygó széken lábujjhegyen állva próbálta leszedni a dögnehéz sötétítőfüggönyt, hogy kezelni tudják a penészesedést - mert létrát ugyebár nem hoztak:))
Nézelődtek, fóliát teregettek a padlóra, egy kis spangli-szerű izével (elnézést a kevésbé szakszerű barkács-kifejezésekért:)) betonig lekaparták a penészes falfestéket (ez nem akkora kihívás, mint az ember elsőre gondolná, ugyanis, mint kiderült, a festéket mindenféle alapozás nélkül rögtön a betonra sikerült applikálni építkezéskor), majd a fiatalember halálmegvető bátorsággal kimászott az ablak párkányára (3. emelet!!) és körbenyomta szilikonnal az egész keretet; aztán felmentek a negyedikre leszigetelni a teraszt (ha-ha-ha:)). Azóta (kb. két órája) semmi változás, majd folyt. köv.:))) Mivel Ádám dolgozik, lelkes harctéri tudósítóként kb. negyed óránként jelentek neki az eseményekről, már fenem a fogam a Pulitzer-díjamra:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése